A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Múzeumtörténet - Margócsy József: A civil Jósa

Margócsy József egészségügyi reform és alkotás, melyeknek gyakorlati hasznait csak jóval később vette igénybe az ország közegészségügyi kormányzata. Teljesen semmiből, nagy anyagi áldozatkészséggel és a legmohóbb tudományszomjjal megalkotta s vármegyéjének ajándékozta a vármegye ma már országszerte elismert hírű gazdag múzeumát, s annak jövőjét is biztosította azáltal, hogy beleoltotta a vármegye népébe a régészet iránti - ezelőtt itt merőben ismeretlen - érdeklődést. Mint emberbarát példát alkotott önzetlen nemeslelkűségével. Hosszas és nagysikerű orvosi gyakorlata nagy, fényes anyagi eredmények helyett csak a vármegye közönségének osztatlan háláját és elismerését hozta meg részére, s kifogyhatatlan szelleme és meleg színes kedélye feledhetetlenné teszik emlékét mindazok részére, kik oly szerencsések voltak, hogy e kiváltságos ember társaságát élvezhették. Emléke közöttünk él alkotásaiban. " II. Az itt következő, breviáriumszerű dokumentum-gyűjtemény az életrajzi bevezetés után közvetlenebbül igyekszik bemutatni Jósa Andrást - ezúttal nem szakmai (orvosi, régészeti) gyakorlatában. A városi polgár, a közéleti ember, a szuverén gondolkodó életét igyekszik alkalmilag kísérgetni, minél több oldalról nézve. így olyan bekezdések is következnek, amelyek esetleg a mai kor olvasóinak kevésbé rokonszenvesek, de ezek is hozzátartoztak Jósa életéhez. Túlnyomórészt Jósa saját, leírt mondatai kerültek idézésre, elsősorban a „Barangolások..." cikksorozat kötetéből (JÓSA 1906.), ritkábban egyéb írásaiból. Jósa idézett szavai folyamatosan kurzív szedéssel szerepelnek itt. Néha szerkesztett szöveget találhat az olvasó: összefoglaló szándékból eredően. Ezért az ilyen szövegek jól megkülönböztethetően, álló szedéssel olvashatók, hogy világos maradjon: mi Jósa szövege, mi a másé, az újságíróé, esetleg a dolgozat szerkesztőjéé. (Előzetesként) Gyermek koromban sokszor kértem bűnöket kölcsön leírás végett, hogy meggyónhassak, mert hát a mi muszáj, az muszáj. A bűnök lajstromában mindent hitelesítettem és magamra vállaltam, de a hazugságot kitörültem. E miatt néha egy kicsit be is tört a fejem, de hamarosan mindég begyógyult. Azon kevesek, a kik ösmernek, tanúsíthatják, hogy a hazugságnak, - a boldogulásnak — ezen rendkívül előnyös mesterségéhez nem sejtek. A vén embernek jövője nincs, csak múltja van; már csak olyan a milyen. Tehát nem a jövőn töri a fejét, de múltján szórakozik, rágódik és abban gyönyörködik a maga módja szerint. El lehet tehát hinni, - annak a ki akarja - és el is tűri azt, ha nem folytonosan utazásrólfecsegek, hanem azon életveszélyes kalandokról is, ... a melyek csak azért kedvesek előttem, mert véletlenül nem pusztultam el ugy, a hogy megérdemeltem volna. (JÓSA 1906. 104., 115.) Brückétől a bécsi egyetem világhírű élettan-tanárától, nem csak a denevérről hallottam egyetmást, a miket fentebb az idegesség megmagyarázásának mankójául hoztam fel, hanem azt is begyembe szedtem, hogy a ki sok bort iszik, vénségére fecsegővé válik, de szellemi képessége ép marad és utódai sem szenvednek szellemi fogyatkozásban. A ki sok sört iszik, vénségére kissé megbutul, de ivadékai ép eszűek lesznek. A ki sok pálinkát iszik megbutul; gyermekei is többnyire tompa elméjűségtől tarthatnak. Azt nehéz megmondani, hogy mi a sok. 370