A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Múzeumtörténet - Margócsy József: A civil Jósa

Margócsy József ezermesterségének „ágazatai": kendertermeléssel foglalkozva kendertörő gépet tervezett; téglakályhát rakott, pirotechnikai szakértelemmel tűzijátékokat rendezett; napórát szerkesztett; gordonkázott, zeneszerszám-orgonát szólaltatott meg. Kedvenc italából, a nyíri vinkóból pezsgőt termelt és konyakot szeretett volna nyerni. Szappant főzött, szélmalmot tervezett, amelyet vízszintes kerékkel forgatott. Meggyfákat nevelt, hogy megfelelő pipaszára legyen, pincéjében gombát termesztett; dohánysimítógépet tervezett, fényképeszkedéséhez új alkatrészeket konstruált. Műasztalosként hegedűt is készített: ehhez Bécsben, egy udvari mestertől tanulta meg az esztergályozás finomabb fogásait. Az Erdőbényén lelhető kaolinból szeretett volna porcelánt égetni. Gyümölcsaszalóra készített tervrajzokat, magnemesítési kísérletet végzett például hagymával, spárgával, gyógynövényekkel. Kávéfőző masinája csengetett, ha elvégezte feladatát, hasonlóan tervezett mosógépet is. Unokáit bűvészkedésével szórakoztatta, többféle papírsárkányt is készített. Németországi tapasztalatait szerette volna meghonosítani: a téli időkre játékkészítő műhelyeket szervezni fafaragó kedvű parasztoknak. Ő maga jó példát mutatott: a családi játékokat ő állította elő, a gyerekszoba lakóit szellemes, fából készített szerkezetekkel látta el. Ilyennek segítségével a behelyezett képeket panorámaszerűen mutatta be leányainak. És még nem is soroltuk ide az orvosi gyakorlata során, elsősorban sebészkedéséhez kitalált, alkalmazott újításait, műszereit, amelyeket nagy haszonnal alkalmazott (CSALLÁNY 1958.17-20. passim). Nagykállói lakosként színjátszó csoportot szervezett: ő maga, olykor idősebb leányaival rendszeresen szerepelt. Játékát, példamutató irányító munkáját ezen a téren is szíves fogadtatás és elismerés követte (BÁRÁNYI 1993.). A millenniumi előkészületek egyik országos mozgalma a Magyarország vármegyéi és városai című monográfia sorozat. Ennek Szabolcs vármegyei, 1900-ban megjelent hasznos, impozáns kötetében két kisebb és egy nagy terjedelmű cikk megírására kérték fel Jósát (JÓSA 1990A., JÓSA 1900B.). *** Jósa András élete Jókai és Mikszáth irodalmi sikereinek időszaka. Mindkét író - szorosabb értelemben vett szépirodalmi munkásságával párhuzamosan - életrajzi elemekkel teli visszaemlékezéseket is publikált. Természetesen e karcolatok, elbeszélések témája nagyon sokszor az ifjúkornak „irodalmiasított" jelentkezése. A vidéki újságokban az effajta irodalmárkodás itthon még nemigen volt ismerős, így a nyíregyháziaknak sem. Feltűnő, hogy itteni szépíróink a lap Csarnok, Tárca rovataiban szinte sohasem saját korukkal, környezetükkel foglalkoztak, hanem kitalált vagy történelmi időkbe, spanyol-francia-angol gáláns korokba mentek vissza. Valamilyen polgári prüdéria fékezhette tollúkat. Első írásainak témáit még a leginkább idekötődő Krúdy sem szabolcsi-nyíregyházi környezetből vette. Majd csak amikor már sikeres fővárosi író lett, az új század elején „fedezi fel" családjának, saját létének-életének különlegességeit, immár kialakult, rejtőzködő romantikus-ködös stílusú írásaiban. így Nyíregyházán, a szabolcsi sajtóban mindenképpen újítónak mondható Jósa, amikor régészeti érdeklődésének eseményeit, eredményeit, „kollektív" örömét cikkekben, tárcákban cikksorozatokban tette közzé, közben szorosabban vett családi gondjait, baráti kapcsolatait is megemlítve. Ez a lírai közéletiség nagy érdeklődést keltett nemcsak a megerősödött Nyírvidék 368