A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Múzeumtörténet - Margócsy József: A civil Jósa

Házasságuk hetedik esztendejében született első gyermekük, Márta: őt még öt leány követte 1881-ig. *** Nagykálló ebben az időben Szabolcs megye székhelye volt. 1867-1872 között a főispán báró Vécsey József (1829-1902), aki az akkor még Szabolcshoz tartozó Nyíracsádon élve kormányozta birtokait - és a megyét is. Fiatal korában Bécsben tanult, jogi végzettséget is szerzett. Egy ideig megyei hivatalokban dolgozott, a haditengerészetnél is szolgált, egyébként is sokat utazott. Közben érdeklődését felkeltette néhány meglátogatott régészeti múzeum is. így, amikor 1868-ban a közeli Geszteréd községben véletlen folytán felfigyeltek a határban hat egymás mellett fekvő, egyenként 12 öl átmérőjű és 2 öl magas hordott halomra - ún. kunhalmokra -, a főispán ezek rendszeres megásatását kezdeményezte és erre éppenséggel Jósát kérte fel. A főispán élenjárása, ügybuzgalma és az ásatási eredmények - „a régészeti sport" - mások érdeklődését is felkeltették, s így 1868. december elsején megalakulhatott a megyei régészeti egylet a főispán elnöksége alatt. Jósán kívül a vezetőség tagjai között érdeklődő dzsentrik, megyei tisztségviselők, vezető állású papok sorakoztak: olyan pártoló tagok vagy pusztán érdeklődő előkelőségek, földbirtokosok, akiknek ha birtokain találtak valami érdekességet - barátságból, érdeklődésből, afféle felkapott divatból -, hívták Jósát. Nemsokára vele együtt országos múzeumi tekintélyeket is, hiszen a megyei régész orvosi szakértelme, származása miatt mindenütt szívesen látott személyiség volt. Vécsey báró 1872 után a fővárosba költözve már nemigen törődött a régészeti egylettel, de élete végéig érdeklődéssel és figyelemmel kísérte Jósa eredményeit; olykor ilyen témában leveleztek is. Bár az egylet nem működött szervezetszerűen, a támogatók-érdeklődők köre folyamatosan tágult. Amikor a helyi lapokban mind több „beszámolót" közölt Jósa, a támogatók nevének párhuzamos közlésével együtt, lassanként a régészet támogatása szélesebb körben is hozzátartozott a megyei lokálpatriotizmushoz. Ezzel Jósa társadalmi nimbusza ezen a területen is tovább szélesedett. *** Az ötvenéves Jósa életében az 1884. év volt a következő jelentős állomás. Lényeges változást jelentett, hogy ő lett a vármegyei tiszti főorvos, ezzel a törvényhatósági bizottság tagjává, a legtekintélyesebb megyei vezető hivatalnokok egyikévé vált. A polgárosodó-urbanizálódó Nyíregyházára költöztek, ami növekvő gyermekeinek iskoláztatása, neveltetése szempontjából is kedvezőbb volt. Hivatalában teljesen más utat, gyakorlatot követett, mint annak idején nagyapja ugyanebben a funkcióban. Nem kellett lemondania a régészeti ásatásokkal járó, folyamatosan sikereket, országos elismerést is hozó kedvteléséről. Mindezekkel együtt megismerkedett az újságírás csábításával, a nyomtatott betűvel járó népszerűséggel, hiszen sok cikkben, olykor folyamatos cikksorozatban terjeszthette véleményét, orvosi-régészeti eredményeit, újító szándékát, tapasztalatait. Barátai egyszer számba vették, hogy mi mindennel foglalkozott szabadlábéban. Ez úgy értendő, hogy például rendelési napon két beteg távozása és érkezése közötti időben, utazási fáradságot követően pihenésként, munkaszüneti napokon stb. A lista szerint