A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Múzeumtörténet - Margócsy József: A civil Jósa

Margócsy József A harmadik dunai útban, amely Bécsből Budapestig mindannyiszor ötödfél napig tartott, több amerikai és svéd orvos is részt vett, gyönyörködni óhajtván a mi felséges Dunánk szépségeiben. Budapesten a csónakokat eladtuk, és vasúton tértünk vissza napok múltán Bécsbe, ahová délután érkezve, szokott kávéházunkba mentünk kávét uzsonnáim. Az - akkor - magyarbarát „Wanderer"-ben olvasom hogy - Szeretett kartársunk, Jósa András orvosjelölt, a magyar társas körnek elnöke, a bécsi első csónakázó egyletnek alapítója, Bécsből Budapestre tett dunai csolnak-útjában merészségének áldozatául esett. A collegák felkéretnek, hogy holnap reggel kilenc órakor az Alser-külvárosi plébánia templomában tartandó ünnepies gyászszertartásra megjelenni szíveskedjenek. Mint afféle jó collega a meghívásnak én is eleget tettem, még pedig élő állapotban. Mint a legkomolyabb jellegű egyetemi diáktestületnek a Társas Körnek egyik tagja, collégáim előtt közismert egyéniség is lévén, a más nemzetiségű collegák közül is sokan jelentek meg a gyászpompába öltöztetett templomban. Mikor beléptem észrevettek; mosolyogtak; nevettek; úgy, hogy - botrány elkerülése végett - azonnal kiosontam. A legnagyobb mértékben babonás lévén, teljesen biztosra veszem azt, hogy nem a phisikai és biológiai törvények alapján jutottam magas korra - mint azt némely szamár ember hiszi, - hanem azért, mert mint élő embert halottnak nyilvánítottak." (JÓSA 1906. 24-25.) Jósa orvosi diplomájával 1864-ben hazajött Kallóba, családi környezetbe. Édesapja, Jósa Péter is itt élt még, aki - Jósa Jolán szerint - belenyugvással vette, hogy fia nem szerette meg a jogi tanulmányokat, nem az ő útját választotta, hanem az egy generációval előbbi ős pályáját követte. Ez a nagyapa, J. István már nem élt. Édesapja utolsó éveire Napkorra vonult vissza, így a fiatal orvos Andrásnak megvolt a helye a családi házban, újonnan nyitott rendelőjével együtt. Elődje, a nagykállói születésű orvos, a szabadságharcban is szereplő Korányi Frigyes ekkoriban kapott lehetőséget arra, hogy Pesten folytathassa praxisát. Átadta Jósának az általa éppen akkor megindított, társadalmi összefogással nyitott nyolcágyas kórházat. így a kezdő Jósának egyszerre több területen sok orvosi feladata lett. Mindjárt az első hetekben különleges felkészültséget kívánó sebészi beavatkozást kellett megoldania: ennek gyorsan híre kélt nemcsak a „nostras"-on belül, a birtokos nemességnek távolabbi-közelebbi rokoni dzsentri körében, hanem mások között is. így rendelési napokon a házuk előtt tömegével álltak a beteget hozó szekerek, más napokon pedig neki kellett „házhoz" mennie az egyre sűrűsödő hívásoknak eleget teendő. Már a következő évben a képesítést is megszerezte a sebészi beavatkozások elvégzésére a bécsi egyetemen, még egy évvel később pedig baráti-családi összefogás gondoskodott arról, hogy ne egyedül folytassa az életútját: 1866. október 27-én házasságot köthetett Láner Olgával - sírig tartó, példás egyetértésben fél évszázados együttélésre. Ezentúl már Nagykáliónak a kivételesen dombosabb részén, a Kondorhegyen lakott a lassan gyarapodó család amíg hivatala Jósát Kálióhoz kötötte. 366