A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Helytörténet - Bene János: A nyíregyházi páncélosok a II. világháborúban

A nyíregyházi páncélosok a EL világháborúban nyugodt pihenést. A vonatfedezet legénysége a műúttól keletre azonnal harchoz fejlődött és minden óvintézkedést megtettek az erdő felől várható orosz támadás elhárítására. A vonatjárműveket behajtották a mezei úttól délre elterülő búzatáblába, ahol alig lehetett őket észrevenni. Ez után a sikeres haditett után Merész zászlós még nem tartotta befejezettnek feladatát. Legelőször rádión a lovasdandár parancsnokságnak jelentette egyszerű szerénységgel, hogy: „Golovanevszktől kb. 8 km-re délre két kozák századot szétszórtam, a felderítést folytatom", majd minden további várakozás és pihenés nélkül folytatta útját ismét az erdőség felé. Merész zászlós jelentése alapján kb. 10 óra 30 perckor a lovasdandár parancsnok riadót rendelt el és még mielőtt a gyorshadtest parancsait megkapta volna, szintén öntevékenyen intézkedett a veszély elhárítására. Csodálatosan szép határozottság jellemezte itt az összes parancsnokot. Ismét ott robogtak a magyar páncélgépkocsik a ringó búzatáblák között az úton az erdő felé. Még el sem érték azt a helyet, ahol az orosz lovasságot szétverték, midőn szemben egy orosz gépkocsioszlop közeledett. Merész zászlós megállította páncélgépkocsiját és megállapította, hogy a közeledő gépkocsik szovjet gyalogságot szállítanak. Nyugodtan bevárták őket, majd 30^40 m-nyire megnyitották a tüzet. Leírhatatlanul nagy zűrzavar keletkezett erre. Merész zászlós páncélgépkocsija az élen haladó szovjet teherkocsit az árokba taszította. A többi, kb. vagy 20, egymásba rohanva fordult az útról jobbra-balra az árokba. Rendetlen összevisszaságban ugráltak le és zuhantak az útra a szovjet gyalogosok. A legtöbb közülük már halott, vagy súlyos sebesült volt. Hiába igyekeztek a hátsó kocsik megfordulni, hogy visszajussanak az erdőbe, Merész zászlós páncélgépkocsijaival előre-hátra mozogva állandóan tűz alatt tartotta őket. Rövidesen az úttól keletre lévő erdőből is orosz tömegek törtek elő déli irányba. A két páncélgépkocsi most már ezeket vette hatásos tűz alá. Ez a tűzcsapás határozottan meglepte a szovjet gyalogságot és nemsokára csoportosan menekültek vissza a jótékonyan fedező erdő sűrűje felé. A szüntelenül csattogó géppuskák óriási pusztítást vittek végbe közöttük. Nemsokára, úgy 11 óra körül, már büszkén jelentette rádióján Merész zászlós a dandárparancsnokságnak, hogy meglepően megtámadott és megsemmisített kb. 20 gépkocsin szállított orosz gyalogságot, és ezt követően visszaszorította az erdőbe az onnan előretört szovjet csapatokat. Alig egy óra leforgása alatt tehát már egy újabb dicsőséges haditettel gazdagította a két magyar harckocsi a hadtörténelmet. Az események azonban most már gyorsan követték egymást. Két szovjet harckocsi tört előre. Merész zászlós az erősebb ellenfél láttán az „Állj!, Hátra!" vezényszót adta és nehézpuskával lőtte az élen haladó ellenséges harckocsit. Az csakhamar több találatot kapott, letért az útról, hogy helyet adjon a második vörös harckocsinak. Ez élénk ágyútűzzel tört előre és gránátjai a páncélgépkocsi közelében csapódtak be. Világosan látszott most már, hogy a gyengébb páncélgépkocsi nem kerülhet ki sértetlenül erősebb páncélzatú és fegyverű ellenfele tüzéből. Egy közeli gránát repeszdarabjai rövidesen szétzúzták Merész zászlós kocsijának periszkópját. A hátsó gépkocsivezető, Toldi Ferenc őrvezető, most már vezető sisakot húzott a fejére, hogy lásson. Egy újabb gránát közvetlenül az egyik hátsó kerék mellé csapódott. Ennek repeszdarabjai megrongálták a kereket és kivágták Toldi Ferenc őrvezető szemét. A súlyosan sebesült azonnal elájult, a gépkocsi az árokba csúszott. Most az első vezető ugrott hátra, elfoglalta Toldi helyét, kivezette a kocsit az árokból és szerencsésen elérte a német biztosító vonal mögötti területet. A német parancsnokság Toldi őrvezetőt repülőgépen azonnal Varsóba szállította. A német bajtársak előzékenységének köszönhető, hogy pár óra múlva, még délben, műtétre került és legalább a fél szemét megmentették.