A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Helytörténet - Bene János: A nyíregyházi páncélosok a II. világháborúban

Az erős orosz 22 tonnás harckocsik nem merték követni a visszahúzódó magyar kocsikat, tanácsosabbnak látták visszamenekülni az erdőbe. Azalatt, míg Merész zászlós a sebesültet hátraszállította, a második páncélgépkocsi dr. Cserniczky László hadapród őrmester parancsnoksága alatt szünet nélkül lőtte a műúttól keletre ismét előretörő szovjet gyalogságot. Nemsokára azonban Merész zászlós is visszatért és most már addig tüzeltek a menekülni kezdő és egyre jobban ritkuló orosz csoportokra, amíg csak a lőszerük tartott. A kb. két órán át tartó, változatos küzdelemben a két páncélgépkocsi összesen 12.000 géppuska és 720 nehézpuska töltényt használt el. Az utolsó töltény kilövése után a két magyar páncélgépkocsi harcténykedése befejezést nyert. Merész zászlós tehát rádióján a dandárparancsnokságnak 11 óra 30 perckor jelentette, hogy harckocsikkal megerősített ellenséges gyalogság szétbontakozva Moldovka felé nyomul előre. A szovjet harckocsik közül egyet kilőtt, a gyalogságot szétszórta, de lőszere elfogyott, ezért kénytelen visszatérni. A közben bevonult harmadik páncélgépkocsit Merész zászlós a kerékpáros szakasszal a németek támogatására rendelte. Ott ugyanis a gyengén megszállt mezei úton keresztül 100-150 orosznak sikerült áttörnie és a búzatáblákban dél felé tért nyernie. Ezeket csak Szmirnovata községben tudták utolérni, és harcképtelenné tenni. Merész zászlós a két páncélgépkocsival ezután bevonult. Útközben még egy kozák járőrrel találkoztak. Ennek parancsnoka, egy őrmester alól páncélgránáttal még kilőtték a lovat és elfogták, majd folytatták útjukat, és szerencsésen elérték a páncélos zászlóalj körleteit. Ez alatt az idő alatt, míg ezek az események lezajlottak, a lovasdandár lovas és kerékpáros kötelékeivel széles arcvonalon megkezdte az előnyomulást. Harcba már nem kerülhettek, mert a Merész zászlós által szétvert vörösök között pánik tört ki és ész nélkül menekültek Golovanevszk felé. Itt a kitörést vezető 6. orosz hadsereg parancsnoka is azt gondolta, hogy Merész zászlós páncélosait dél felől nagyobb erők követik, feladta tehát kitörési szándékát. így az összesek, a 6. orosz hadsereg parancsnokával együtt, a közben beérkező 100. német hadosztály fogságába jutottak. A fogolyvallomás szerint az orosz hadseregparancsnok Merész zászlós haditettének színhelyétől csak 1/2 km-re volt és onnan irányította az umanyi gyűrűből, augusztus 6-ra virradó éjjel kitörni szándékozó szovjet tömegeket. Ezek előcsapatai találkoztak össze Merész zászlós két páncélgépkocsijával, melyek hihetetlen bátorsággal rájuk csaptak és a legnagyobb hidegvérrel vették fel a harcot a túlerővel. így nem csoda, ha az oroszok nem ébredtek Merész zászlós elszigeteltségének, gyengeségének tudatára, hanem mögötte már a kitörés megakadályozására küldött seregtestek felfejlődését vélték felfedezni. A siker titka tehát az elszánt öntevékenységben, a kíméletlen és villámgyors rajtaütésben rejlett. Csak így sikerülhetett az ellenséges lovasságot megsemmisíteni, a szovjet gépkocsizó gyalogságot szétszórni, az orosz közepes harckocsik közül egyet kilőni, majd az erdőből kitörő szovjet csapatokat végleges visszavonulásra kényszeríteni. Igaz, hogy közrejátszott a bátrakat többnyire kísérő katonaszerencse is, mert például, ha az ellenségnek sikerült volna a legsebezhetőbb részt, a páncélgépkocsik gumikerekeit kézigránáttal, vagy tűzgéppel szétrombolni, mindnyájan menthetetlenül a vörösök kezébe kerültek volna. Ennek a rendkívüli sikersorozatnak a további hadműveletekre is döntő kihatása volt, mert mielőtt a lovasdandár ideirányított része beérkeztek volna, Merész zászlós páncélgépkocsijai elől az oroszok visszaözönlöttek Golovanevszk irányába. így lehetővé vált, hogy az umanyi gyűrű halálosan ölelő karjai ismét teljesen bezáruljanak és felmorzsolt csapataival együtt az orosz 6. hadsereg parancsnoka is német fogságban töprenghessen a szerencse forgandóságán tovább.