A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Helytörténet - Bene János: A nyíregyházi páncélosok a II. világháborúban

A nyíregyházi páncélosok a II. világháborúban Az umanyi hőstett (1941. VIII. 6.) Ukrajna termékeny vidékén, ádáz harcok után már beállott a nyugalom. Hatalmas orosz fogolytömegek meneteltek a legvéresebb pontról, Umany városka környékéről, nyugat felé. Néha szokatlanul hűvös szélroham borzolta végig az út menti búzatengert, melynek sárguló kalászai már az aratásra figyelmeztettek. Egyhangú csend váltotta fel a csatazajt és unalmas nyugalom honolt itt a földön. De a légben a legizgalmasabb győzelmi híreket röpítette világgá a rádió. Egy magyar zászlós, a kaposvári születésű Merész László

15 neve csendült fel német, magyar, francia, olasz, spanyol stb. nyelveken. Hivatalos jelentések ismertették bátor szívű haditettét Európa összes országaiban. Lelkesedve hallgatták, olvasták ezt a hírt mindenütt, de különösen Magyarországon. Itt örömmel, hittel, bizalommal és reménnyel telt el a szív, mert ott messze, a feldúlt umanyi csatatér egy távolabbi pontján, Golovanevszktől délre, fellángolt a magyar virtus, dicsőségére ébredt az ősi somogyi vér. De, hogy is történt? Diadalmasan haladtak a szovjet hadszíntéren a német és a magyar gyors seregtestek 1941 augusztus elején. Míg honvédeink a Bug völgyében egymás után törték meg az orosz utóvédek szívós ellenállását, a németeknek sikerült Umanynál több szovjet hadosztályt teljesen bekeríteniük. A magyar gyorshadtest déli szárnyán augusztus 5-én az 1. lovasdandár hatalmas kiterjedésében - légvonalban kb. 35 km - Mihajlovkától Csausovóig a Bug folyó mellett biztosított. Ezen a napon azonban a túlsó partról az ellenség már beszüntette a tüzet, és a felderítés megállapította, hogy a szovjet csapatok, Bugyennij

16 [helyesen: Bugyonnij - B.J.] vörös tábornagy 9. hadseregének részei, már megkezdték visszavonulásukat kelet és délkeleti irányban tovább. Ebben az időpontban gyorshadtestünk gépkocsizó seregtestei közül az 1. gépkocsizó dandár Pervomajszknál a Bug hídfőben harcolt, míg a 2. gépkocsizó dandár Bersagy környékén pihente legutóbbi dicsőséges harcainak fáradalmait. Az orosz visszavonulás hírére természetesen az egész magyar gyorshadtest felkészült a német vezetés által elrendelt keleti irányú hadműveletekre. A 2. gépkocsizó dandárt a gyorshadtest parancsnoka, vitéz Miklós altábornagy [helyesen: vezérőrnagy - B.J.] Golovanevszken át az 1. gépkocsizó dandár mögé rendelte. A menetet másnap, augusztus 6-án, a 100. német hadosztályt megelőzve kellett megkezdeni. Vitéz Vattay vezérőrnagynak, az 1. lovasdandár parancsnokának a szándéka az volt, hogy a Bug mentén kelet felé előre, a 3. huszárezred területén zárkózik fel, és birtokába veszi a csausovói hídfőt is. Általában nyugodt éjszaka után derűsen virradt augusztus 6-a hajnala. A csapatok már korán megkezdték a parancs szerinti meneteket. Golovanevszktől délre, az út és vasút kereszteződés mellett egy hadtest távbeszélő őrállomás biztosította a jelentések és parancsok gyors közvetítését. Ez közölte úgy reggel 7 óra felé a hadtestparancsnoksággal, hogy az oroszok az umanyi gyűrűből kitörtek, és hogy észak felől erős harci zaj hallatszik. A lovasdandár parancsnokságnak tudomása volt arról, hogy Golovanevszktől északra az oroszok körül a zsák már bezáródott. Éppen ezért meglepetéssel vette 8 óra felé az egyik távbeszélő állomás útján azt a 15 Merész László, dr. vitéz (Kaposvár, 1915. jan. 17. -Adelaide /Ausztrália/, 1997. nov. 13.), tartalékos zászlós, majd hadnagy. A golovanevszki bátor és öntevékeny fellépéséért soron kívül tartalékos hadnaggyá léptették elő, 1942. szept. 14-én vitézzé avatták, 1944. jan. 28-án pedig a honvédség harmadik tagjaként a kormányzó személyesen tüntette ki a legmagasabb kitüntetéssel a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremmel. 16 Bugyonnij, Szemjon Mihajlovics (1883-1973), 1935-től marsall. Ali. világháborúban hadsereg- és frontparancsnok. 313