A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Helytörténet - Márkusné Bodnár Piroska: A spirisztiták. Egy ibrányi felekezeten kívüli szekta a két világháború között

Márkusné Bodnár Piroska A főjegyző minden fenyegetése ellenére ez a nyilatkozat ment a felsőbb hatóságokhoz, melyre válasz soha nem érkezett. A szomszédos nagyhalászi gyülekezeti tagokat a kemecsei főszolgabíró idézte maga elé, de elkísérte őket Berecz István gyülekezeti tanácstag is. A főszolgabíró fenyegetéseire Berecz azt mondta, hogy írnak a Népszövetségnek a vallásszabadság korlátozása miatt. A főszolgabíró hazaárulónak nevezte, s a hatóság megsértéséért (a magasabb hanghordozást minősítette annak) pénzbüntetésre ítélte Bereczet, amit ott helyben ki is kellett fizetnie.

21 A gyülekezeten belüli súrlódások, kisebb-nagyobb ellentétek - vagyonnal rendelkezők és vagyontalanok között, a vezetőségbe való bekerülés stb. -, a hatóság folyamatos kötekedése arra késztette a vezetőséget, hogy a korábbi megállapodás elveit megtartva, egy olyan jogilag is megfelelő szabályzatot szerkesszenek, amelyet elfogadtathatnak a hatóságokkal. Ezért 1937. november 7-én - félve az esetleges csendőri beavatkozástól - a falutól távoleső Simon-szigeti legelő pásztorházában a családfők összejöttek, és elfogadták a Kató István által előterjesztett szabályzatot. Ez már mind tartalmában, mind megfogalmazásában megalapozottabb volt az első megállapodásnál. Már a címe is ezt bizonyítja: „Az Első Ibrányi Egyesület Alapszabálya". Az Alapszabály rögzíti az egyesülés célját, a vezetést, a tagok jogait, kötelességeit, a vagyonjogi helyzetet, a vagyonkezelést stb. Lényegesen konkrétabb az elsőnél. Már nem „tanácsinak, hanem igazgatóságnak nevezi a vezetőséget, könyvelést ír elő, minden év végén zárszámadást kell készíteni stb. A női egyenjogúság csorbát szenvedett, mert szavazati joga csak az özvegyeknek és a családfenntartó nőnek volt. A gyülekezet összessége az új szabályzatot elfogadta, a „közélet" belső rendje helyreállt. A helyi hatóságot nagyon bosszantotta, hogy a föloszlatási utasításnak nem volt foganatja. 1938. november 11-én Kató Istvánt internálták, előbb a budapesti toloncházban töltött el két hónapot, majd innen Nagykanizsára vitték. A bíróság elítélni nem tudta, ezért három hónap múlva hazaengedték. A „közélet" ekkor még nem oszlott fel. A következő évben kitört a második világháború és sokakat behívtak a szekta tagjai közül is. A belbiztonsági intézkedések szigorodtak, s félni kellett, hogy a teljes vezetőséget internálják. 1940 januárjában a községházára idézett vezetők eleget tettek a hatósági követelésnek: kimondták a „közélet" feloszlatását. A közvagyont az adósságok kifizetésére fordították, ami pedig megmaradt, azt szétosztották az alapszabályban megfogalmazottak szerint, de figyelembe vették a „rászorultságot" is. A közös gazdálkodás megszűnt, viszont tovább élt a „hitélet", bár összejöveteleiket mindig másmás helyen tartották.

22 A volt szektatagok sorsának alakulása A felszabadulást követően a szektatagok nagy része belépett az MKP-ba, s közülük néhányan igen harcias vezetői lettek a népi demokratikus forradalomnak. Például Fülöp István a község első kommunista főbírája lett, Nagyidai Mihály a későbbi években a HNF községi elnökeként tevékenykedett haláláig. 1945-ben Kató István fel akarta támasztani a „közéletet". Hitbeli társaival beadvánnyal fordult a kormányhoz, hogy ők megalakítják az ország első termelőszövetkezetét, de az ő Kulcsár Antal visszaemlékezése. Szilágyi Mihály visszaemlékezése. 298