A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Helytörténet - Márkusné Bodnár Piroska: A spirisztiták. Egy ibrányi felekezeten kívüli szekta a két világháború között

A spiritiszták pipázik, s azt is elárulja, hogy hol rejtegeti a dohányt. A nézeteltérés kompromisszummal zárult: egyikőjük sem tett jelentést.

20 A szektatagok gyermekei soha egy szem cukorkát nem kaptak, a csokoládéról nem is beszélve. Az özvegyekről, öregekről gondoskodtak a közösség tagjai. Ha nem is végeztek közösségi munkát, ugyanúgy ellátták őket, mint a munkaképes tagokat. A szekta feloszlatása A Horthy-rendszer az eltérő nézetet vallóban a „kommunistát" látta. A vagyonközösségben élő felekezeten kívüliek is efféle megítélés alá estek a helyi hatóságok szemében. Az írásbeli megállapodásról nem tudtak, csak amikor 1933 tavaszán Szász Gerzson tagot a gyülekezet tanácsa kizárta, került kezükbe a „megállapodás". A főjegyző azonnal továbbította a gávai főszolgabírónak, aki azt fölterjesztette a Belügyminisztériumba. Onnan az ügy kivizsgálására és a közösség feloszlatására egy hatósági személyt küldtek, aki jelentést írt a Belügyminisztériumba. Ebben a jelentésben többek között a következőkről van szó: „Jelentem, hogy ezek az emberek sok rossz tulajdonságuk mellett jóval is bírnak, például nem politizálnak, az adót pontosan fizetik, nem isznak, nem káromkodnak, senkit nem csapnak be, földjeiket a legjobban munkálják, miért is a gazdák szívesen adják nekik a földjüket felébe s az uradalmak örömmel adnak munkát nekik. Tény az, hogy felveszik maguk közé a legszegényebb munkaképteleneket is, és azokat is éppen úgy látják el, mint a munkást, de eltávolítják maguk közül azt, aki szabályaikat megsérti és például más ételt eszik, mint ami arra a napra volt előírva. Közös étrendjük van, melytől eltérni nem lehet. Ez azonban oly szűkreszabott és silány, hogy éheznek és messziről meg lehet őket ismerni nagyfokú sápadtságukról. Felfogásom szerint közös gazdálkodásuk nem kommunista elvek alapján, hanem vallási meggyőződésükből jött létre, s miután vallási nézeteikhez fanatikusan ragaszkodnak, a közös gazdálkodás feloszlatása nagy nehézségekbe fog ütközni és körülbelül száz személy fog közellátásra szorulni." (DIENES 1939. 164.) A kiküldött „... a törvény által megengedett szabadságon túlmenő részét betiltotta a gyülekezeti működésnek" (KATÓ 1937. 29.). E végzést a főszolgabíró késő tavasszal közölte a gyülekezeti tanáccsal, de a közös vetés miatt a feloszlatást az őszi betakarítás utánra határozta meg. 1933. október 27-én a főjegyző fölrendelte a községházára a gyülekezeti tanács tagjait (Kató István, Szilágyi László, Biri Mihály, Szilágyi Antal, Berecz István, Szilágyi Simon, TanSimon, Bácskai János, Berecz Sándor, Kiss Miklós), újra ismertette a belügyminiszteri utasítást, s fölszólította a tagokat: nyilatkozzanak, föloszlatják-e a közösséget vagy sem. A jelenlévő gyülekezeti vezetők nevében Kató István felelt. Bejelentette, hogy „a gyülekezet bélyegzőjét leadták a hatóságnak, nem használják tehát, s nem keltik a jogi személy látszatát. A terményt nem tartják egy helyen, azt szétosztották a tagok között, egyebekben mindent a korábbi módon cselekszenek, ... 'mert szegények, özvegyek és árvák, a betegek és munkára képtelenek úgy nem tudnának magukba megélni és mink sem tudnánk úgy rajtuk segíteni. Más részt pedig azért, mert úgy külön élve mink sem juthatnánk sem kisebb, sem nagyobb munka alkalmakhoz, vagy feles-földekhez mint így"' (KATÓ 1937. 30.). Szilágyi Mihály visszaemlékezése. 297