A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Néprajz - Fábián László: A haj és a hajviseletek, valamint gondozásuk Csengerben az 1920–30-as években

Fábián László dobozkákban árulták a patikában, később a zsidó boltok valamelyikében is hozzá lehetett jutni. A bajusz gondozásához hozzátartozott a bajuszkötő használata is. Ezzel lehetett a bajusz formáját és a forma tartósságát megadni. A bajuszkötő egy hosszúkás vászondarab volt, melynek sarkain kb. 20 cm hosszú madzagok csüngtek. A bajuszt bekenték a fentebb említett bajuszpedrővel, beigazították a kívánt formára s a vászondarabot rásimították. Ezután a madzagokkal a fül mögött feszesre kötötték, ahogy mondták: „kikötötték a bajuszt. " „...apám is reggel kikötötte, még kis kefével simította alá. "

19 „Bajuszkenőccsel kenték, oszt vót bajuszkötő soknak, legtöbb használta.

,,2

° Nevetve meséltek egy illetőről, aki igencsak sietett vasárnap a templomba, s a nagy sietségben ottfelejtette az arcán a bajuszkötőt, s úgy igyekezett az istentiszteletre. Majd csak úgy szóltak neki a templom előtt. Az idősebbek közül némelyek már rövidítettek bajuszukon, nem hagyták annyira kackiásra. Valószínű a könnyebb kezelhetőség volt ennek a kényszerű döntésnek az oka. Modern, újfajta bajuszviseletek nehezen törtek be Csengerbe, leginkább az iparosok, kereskedők, közalkalmazottak körében számíthatunk rá. Ezt aztán a „modernkedő" gazdafiuk közül többen átvették. A katonaságtól leszerelő legények is behoztak új, városias formákat. Tekintsük át vázlatosan a 20-as-30-as években Csengerben használt bajuszformákat. A korabeli családi fényképeken ezeket jól lehet tanulmányozni, csaknem minden variáció fellelhető (22. kép). A bajuszformák alakja lehet teljes vagy pödrött, továbbá nyírott. Sokan hordták, főképpen az I. világháborút megjárt idősebbek az ú.n. Vilmos-bajuszt. Ez a magyar bajusztól annyiban különbözött, hogy mindkét vége villaszerűén áll. Ebből következik, hogy a magyar-bajusz Adatközlő: Molnár Zsigmond. Adatközlő: id. Komlódi Miklós. 210 22. kép - Abb.22