A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Néprajz - Fábián László: A haj és a hajviseletek, valamint gondozásuk Csengerben az 1920–30-as években

A haj és a hajviseletek, valamint gondozásuk Csengémen az 1920-30-as években két vége ugyan felfelé, de nem annyira meredeken áll, kissé befele van pederve. A legtöbben ezt a bajuszformát kedvelték. A dús kanászbajuszt kissé hosszabbra hagyták, az előzőnél kevésbé pödörték. Ajanicsárbajusz mindkét végén lekonyuló formájú. Ehhez hasonló, csak kissé hosszabb és tömöttebb a harcsabajusz. A Chaplin vagy Hitler-baj úsznál csak az orr alatt hagytak meg egy rövidke szőrzetet. Ez a bajuszdivat a 30-as években kezdett Csengerben terjedni, mindenféle politikai felhang nélkül, főképp praktikussága, könnyen kezelhetősége miatt. Ahogy mondták; nem lógott bele a levesbe. A strucc-bajuszt a vékony intellingencia és közalkalmazotti réteg kedvelte. Fésűvel-ollóval maguk is tudták ritkítani (stuccolni). Ez a magyar bajuszhoz állt formailag közelebb. A több száz átnézett portréfotón nem fedeztem fel a szakirodalom által Jávor-bajusznak nevezett viseletet. Az adatközlőim sem emlékeznek ilyenre, illetve valami kóbor tánc- és illemtanárnál sejtenek ilyet, de ez már a tárgyalt korszak vége tájt' volt. Szakálluk ebben a korban csak a zsidóknak volt Csengerben, de köztük is inkább az ortodox „szentzsidóknak". Pedig a szakállviselet egykor a férfiszépség kellékei közé tartozott. A XVII. században könyvecske jelent meg róla, Barbae majestas címmel. így kezdi: „A természet feldíszítette a férfit szakállal, valamint a fát lombjával, a madarat tollával, a paripát sörénnyel, a birkát gyapjával. A beretvált férfi olyan mint a lombtalan fa, koppadt madár, nyírott birka. A szakáll ékesíti a férfit, megvédi az állat és nem kerül semmibe. " (RÁTH-VÉGH 1957. 387.) A szakáll valaha a magyarság közt az előkelőség és a tisztes kor jele volt. A jobbágy a rendiség korában nem hordhatott szakállt mindenütt. Az úri osztály többnyire körszakállt viselt. Apor Péter báró Metamorphosis Transsilvaniae -je az 1600-as évtizedek viseletéről fest képet: „ Mind felső, alsó rendbéli ember mihelyt megházasodott, az szakállát meghagyta, s holtáig úgy viselte." 1848 után a szakállviselet az úri osztályból leszállva a köznépnél terjedni kezdett, a borotvált áll alatt, az egyik fültől a másikig terjedő ún. Kossuth-szakáll országosan divatozott. Általában azonban azt mondhatjuk, hogy a nép zöme régi szokás szerint akkor is teljesen leborotválta szakállát (MAGYARSÁG NÉPRAJZA 1935. 387.). A borotválkozás szokása Csengerben A borotválkozást a legény úgy 18 éves korban kezdte el, de ez „fajtától" függött. A szökés és világosbarna típusoknál később, a sötét, fekete hajúaknái korábban kiütközött a szakáll. „Én 18 éves koromban borotválkoztam először meg, mikor a gazdasági iskolába kellett fényképet csináltatni. Én nem akartam, de mondták, hogy szőrös vagyok."

2

^ A legények egymást figyelmeztették; gúnyolták aki túl sokáig halasztgatta a borotválkozást emígyen: „szőrös vagy mán, mint egy ugorka, olyan az arcod, mint a sündisznó ", avagy egész durván: „ olyan szőrös vagy mán, mint hetes szar a pincében." Tehát tetszett, nem tetszett, el kellett kezdeni a borotválkozás halálig tartó procedúráját. Tekintsük át az átlagos paraszti borotválkozó felszerelést, mindazt, ami egy jóravaló gazdának illett, hogy legyen. A borotválkozás szóban benne is van, hogy a legfontosabb eszköz volt a borotva. Évszázadokon keresztül a borotva volt a szőrzet eltávolításának alapvető Adatközlő: id. Barkász Gedeon.