A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Néprajz - Fábián László: A haj és a hajviseletek, valamint gondozásuk Csengerben az 1920–30-as években

Bajuszviselet A magyar ember a férfiasság jelének tekinti a bajuszt. Már egész régi, kora középkori ábrázolásokon is a magyar viselet részeként láthatjuk a többnyire pedrett bajuszt. A honfoglaló magyarság a keleti kultúrkörbe tartozván, átvette annak formakincseit, s vélhetően egyúttal a bajuszviseletét is. Bár írott források erről nem tudósítanak, de a korabeli perzsa ábrázolásokat nézve arra következtethetünk, hogy pedrett bajuszt viseltek. Kissé jobban visszatekintve, a már említett Noin-Ula-i hun fejedelmi sír leletanyagában egy textiltöredékre is hivatkozhatok, melyen egy bajuszos férfiarc látható (17. kép - RUGYENKO 1962. Tabl. LXL). A hegyesre pödrött bajuszt egy időben - a XVIII. században - a hatóságok tiltották. Ezért nem csodálkozhatunk, hogy főleg a fiataloknál, legényeknél a XIX. század elején a bajusz korántsem volt olyan általános, mint későbben. Göcsejből írták 1838-ban, hogy bajuszát a férfiak nagy része leborotválta, és csak néhány éve növesztenek többen bajuszt. Vahot Imrének 7557-ből való visszaemlékezése a régi palóc viseletről hangsúlyozza, hogy milyen gyakori volt a „ beretvált arcz ". A 60-as években is lehetett látni bajusztalan öregebb palócokat, akik nem hordtak bajuszt. A korai ábrázolások egy részén (a Bikessy albumra vonatkozik - F.L.) a fiatalok, legények nem viselnek bajuszt. Ahol pedig látunk - az idősebb embereket, férfiakat ábrázoló képeken ez a bajusz többnyire hosszan lecsüngő, lekonyuló (18. kép KRESZ 1956. 9. tábla). A bajusztalan arc és a lelógó, hosszú bajusz azonban nem általánosan elterjedt. így Szentes leírását idézzük, mely szerint a fiatalok röviden nyírt bajuszt viselnek, sőt „némelly hetyke legények ki kulimázolva fel pedrették" - tehát szokás volt ekkor a bajusz pedrése is (KRESZ 1956. 64) (19. kép -KRESZ 1956. 74. tábla). Feltétlenül ki kell egészítenem a fentieket azzal, hogy Csenger egészen 1867-ig mezővárosi ranggal bírt, lakóinak döntő hányada különféle rangú-rendű, közép- és kisnemes volt. A nemesség egyik külső kifejeződésének lényeges eleme volt országszerte a faggyúfélékkel kezelt pörge, hegyes bajusz. Ezt figyelembe véve valószínűsíthető, hogy itt, Csengerben a pödrött bajusznak mélyebb és nagyobb előzményei lehettek. 17. kép - Abb.17 18. kép - Abb.18 19. kép - Abb.19