A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 44. (Nyíregyháza, 2002)

Régészet - Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Csat a szarmata viseletben és a temetkezési rítusban

Istvánovits Eszter — Kulcsár Valéria 3. kép Egy lucsisztojei V. századi temetkezés övének rekonstrukciója (HAJREGYINOVA 1999. risz. 6. alapján) Fig. 3 Reconstruction of a fifth cent, burial from Luchistoie (after HAJREGYINOVA 1999. ris. 6) mint a kopáncsi sír esetében is. A szokás meglétére Vörös Gabriella mutatott rá a már többször idézett munkájában (VÖRÖS 2002.). Az öv leoldott állapotban sírba helyezése mágikus gyökereket sejtet és a szarmata temetkezési szokások egy újabb, eddig fel nem ismert elemére utal. A két csatos - két öves temetés eredetét, párhuzamait vizsgálva azt láthatjuk, hogy a Kárpát-medencei szarmata barbarikumban jelentkezik a szokás a legintenzívebben. A római provinciális viseletben - a balteus kivételével - nemigen találjuk a szokás nyomait sem a sírleletekben, sem az ábrázolásokon. Ugyanakkor, ha nem is nagy gyakorisággal, de jelen van a Marosszentanna-Csernyahov kultúra sírjaiban Erdély, Moldova és Ukrajna területén. így pl. Romániából, a névadó Marosszentanna/ Síntana de Mures temetőből említhetjük a 31. sírt (egy kisebb és egy nagyobb csat a derékon), a 33. sírt (vascsat a jobb mellkas alsó részén, nagy csat a bal medencén), 64. sírt (kis ezüstcsat a jobb farcsonton, nagy ezüstcsat a farcsonton, a 104