A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Néprajz - Fábián László: „Szatmári szilva” – régen és ma

„Szatmári szilva" - régen és ma Az itt említett „rúd" illetve „bot forma" a szilva verés nélkülözhetetlen eszköze volt. Hiszen a szilvát nem szedték - hanem bottal leverték, s a fa alól szedték fel. A verőrúd megbecsült jószág volt, néha perre is mentek miatta. „Ugyan ezen napon és esztendőben panaszlá közönséges gyűlésünkbe Ns. Etsedi Dániel, hogy ... adózó Nagy Lászlótól házi kerti szilváját meg vásárolta, mely szilvából le is vert..., hogy tulajdon szekerekre szedte a szilvát és haza is vitte." Ebből is vita lett, mert a már fentebb említett Csorba zsidó - aki úgy látszik szilvával kereskedett nagyban - ráígért Nagy Lászlónak, aki követelte vissza a termést. Tanúkihallgatások következtek, s így vall az egyik: „Láttam akkor, hogy Ns. Etsedi Dániel egy meszely pálinkával és 30frtal odajött Nagy Lászlónál... s midőn az áldomást meg itták ... Azzal Nagy László szekerét lehúzták a kertbe és arra szedték a szilvát." A megtermett szilvát tárolni is kellett a főzetésig. Tárolóedények kapcsán hordókról és kádakról olvashatunk. A hordók űrmértékéül a ,göntzF szolgált. Egy göntzi hordó 136 litert tett ki. Az is kiderül a jegyzőkönyvből, hogy nem mindenki rendelkezett elegendő tárolóalkalmatossággal. „1810. esztendőben ... a múlt őszön egy 24göntzis kádját el alkudván Moses Frank zsidó 80 ittze pálinkáért..." „1806. 6. marty ... ugyan azon napon Fényes Ábrahám panaszlá, hogy adózó Kis Jósef a legközelebb múlt nyáron tőlle 40 göntzis hordót két-két ittze pálinkáért szilvaszedés végett meg bérelt és el is vitte." Űrmértékekről esvén szó, tekintsük át a XIX. század elején használatos űrmértékek rendszerét. Többször olvashattuk az „ittze" kifejezést, mai olvasata icce. Ez a latin „ice" szó átvétele. Több változata volt, nagysága helyenként változott. Egy icce 0,8484 liter. A magyar icce ennél kisebb volt, csak 0,5979 liter - azaz egy bécsi pint nagyságú. Önálló űrmérték volt a fél icce a meszely is. 1 magyar meszely (vagyis fél icce) 0,423 litert tett ki. Más számítás szerint egy magyar icce egyenlő volt 2 meszellyel - azaz 0,707 literrel. A legnagyobb tétel mindig is a ,göntzis" avagy göntzis hordó" volt. Legtöbbször csak hordó nélkül említik. Ez az űrmérték a hordógyártásáról híres Gönc nevével azonosult, forrt egybe. A hordók űrtartalma, illetve a bennük lévő pálinka tényleges mennyisége véget nem érő vitákra adott alkalmat. Csak mutatóba nézzünk egy pár esetet a cifrábbakból. „1807. 5. marty. Városunkban lakó Debreceni Andrásné eő kegyelme bepanaszold, hogy Kis Joseph eö kigyelmétől egy kis hordóban 34 ittze pálinka, melly hordóban mint az el vitelkor Kis Joseph eö kigyelme az maga bádog ittzéjével 34 harmincznégy ittzét belé mért, melly kis hordót élőnkbe hozván az rendes városunk bádog ittzéjével meg mértük, és tanáltatott 33 ittzének.... Mint hogy Kis Joseph eő kigyelme hamis bádog ittzét tart, 12 pálczát szenvedjen." Arról a bizonyos „városunk ittze'-jéről még a későbbiekben szó esik, a kocsmárosok pálinkamérési gyakorlatánál. Még mindig a hordóknál és a kádaknál maradva 1819-ben így írnak: „még augusztusba két heverő kádját az uttzán vivén tőlle elvette ..." 1817. november 20. Herman Ábrahámtól Ns. Kelemen István „megszorulva szilvának kért tőlle egy négy göntzis hordót, melynek béribe igért 4 véka nyers szilvát. ... Bizonyosan ki sült, hogy Ns Kelemen István adós hordó béribe 4 véka nyers szilvával, vagy annak fojó árra 6 rft 40 xralfizetni köteles." „1815. may. 18. Fent írt napon pátyodi Soltész János panaszul adá élőnkbe, hogy annak előtte 3 vagy négy esztendőkkel egy hordóját pálinkával el vitt Lévi Herslitől törkölynek 4 frtba az árát fel is vette. De a pálinka ki költével a hordót vissza hozta Lévinek." Ebben az idézetben egy szinte költői képpel fejezi ki magát a panaszos - „apáiinka ki költévef'l Nagyvalószínűséggel a becefrézett szilva pálinkának való alkalmassá válása ihlette meg a pátyodi Soltész Jánosunkat. A cefrével - azaz a hordóba-kádba tett alkohollá érő szilvalével nem sok adat szolgál, azt akkoriban „moslék" kifejezéssel illették. Ez a ma már egészen más értelmet hordozó szó nem a cefre minőségére vonatkozott. A két jelentés azonban némiképpen összefügghet, hiszen 1812-ben találkozhatunk ezzel, hogy „Ugyan ezen napon urai Uray Miklós úr meg keresett az eránt, hogy a télen itt szilva moslékon teleltetett néhány darab sertéssét haza nem szállíthatja a szörnyű árvíz miatt." (Tél végén e sertések igen vígan várhatták hazaszállításukat.) „1819. 24. okt. Panaszkodik, hogy a felperes úr kért tőlle 24 göntzi moslékot, vagy annak göntzijének 20 xrjával... mosléknak göntzije 20 xraj, de mivel felperes úrnál is főztek ..." 495