A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Néprajz - Fábián László: „Szatmári szilva” – régen és ma

Fábián László Mint már tanulmányunk elején utaltunk rá Csengerben majd minden háznál, majd minden gazdának volt pálinkafőző háza illetve alkalmatossága. A főzés technológiája roppantul egyszerű volt, s az utalásokból láthatjuk, hogy a jó torkú csengeri gazdák értettek is hozzá. Holmi szilvával kapcsolatos perpatvarnál hivatkoznak erre emígyen: „1810... Meggondolhatta volna azt Ns. Jeney Jósef uram, mint szilvához régen értő ember ..." A pálinkafőző házak kisméretű, igen egyszerű kivitelű építmények lehettek, mindenesetre az illusztrációkból közismert pálinkafőző kunyhóktól fejlettebb formájuk volt, miután „ház"-nak minősítették. „Pálinkafőző háza soknak a maga udvarán vagyon' - miképpen ezt már olvashattuk egy 1813-as bizonyságlevélben. A korabeli főzés eszközei sem voltak bonyolult konstrukciók. Alapvető tartozéka volt a rézüst avagy kazán, amit Csengerben ,fazék"-nak említenek (2. kép). „1807. 8. may. Adóssá lévén Babos zsidónak, azon zálogul 2 ökör tinóját 55 vfrton egy pálinka főző fazekát 50 vfrtokba által adván" Kitűnik, hogy mekkora érték volt egy pálinkafőző fazék, hiszen két ökör tinó árától alig kevesebbet ért. 2. kép Pálinkafőző üst (KISBÁN 1981. alapján) Abb. 2 Kessel zum Schnapsbrennen (nach KISBÁN 1981.) Ezt a fazekat felülről egy „sisak" zárta le, melyből két cső nyúlott ki, s e csövek egy fából készült hűtőkádon keresztül tovább vezettek. A kád vizébe havat, jeget tettek - ezért tél volt a főzési időszak. A kádon át a sisakból kivezető csőből kicsepegő párlat gyűjtésére edényke szolgált (KISBÁN 1981. 159.). A múlt század közepétől ezek a házi pálinkafőző üstök is állami ellenőrzés alá kerültek a bevezetett szeszadó kapcsán. Az üst vagy fazék egy vályogból épített kör alakú ún. „katlanba" süllyedt. Ez hasonlatos volt a ma szilvalekvár készítésénél használandó katlanhoz. Ebbe süllyedt bele az üst. Az esetleges rést a katlan és az üst között sűrű szilvalekvárral tömítették el. „1812. 8.bris. 5.... még ezen felül Vig László apáiinka katlant is fel vállalta vakolni..." Tehát ugyanúgy, mint manapság is, a katlanokat évről évre újra kellett vakolni - azaz tapasztani lóganés törekes sárral -, mert a folyamatos, erős tüzelés a katlan belső oldalát mállasztotta. A katlanba süllyedő, beépített üst alá tüzeltek, vagyis ún. közvetlen főzéssel készült a pálinka. Ennél a módszernél igencsak ügyelni kellett a megfelelő hőfok folyamatos tartására, hogy oda ne kozmáljon a várva várt főzet. Egy korábbi eset kapcsán már olvashattuk, hogy a főzéshez megfogadtak embereket segítségül „pálinkafőző képpen" (3. kép

1

). 1 A fényképfelvételt Siska Józsefnek (Herman Ottó Múzeum, Miskolc) köszönöm. 496