A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Makkay János: Néhány régészeti kapcsolat a műkénéi világ és a Kárpát-medence között

Makkay János azon, hogy a Galabovo-féle adatok rohamosan szaporodni fognak, a radiokarbon módszerek viszont már semmivel sem lehetnek jobbak és pontosabbak. Megemlítem még, hogy a Galabovon talált kül tepei és egyéb importok az első, kétségtelenül Kis-Ázsiából Európába jutott és régészeti ásatáson megtalált korai, tehát mondjuk a trójai háború időszaka előtti termékek. A Zók-Vucedol kultúrába sorolhatók a Duna, Dráva és Száva folyók találkozásának vidékéről, tehát a Szerémségből és Szlavóniából ismert áldozati szarvak (vagy ahhoz hasonló tárgyak), például a Vinkovahól származó darab (2. kép 1.) (TEZAK 1975. 6. ábra, DIMITRIJEVIC 1977/78. 18-19. 14. tábla 1.), amely nagyon hasonlít a tuzséri és tószegi példányokra, továbbá a kiegészítő típusok, közöttük a nyereg alakú „áldozati szarvak" (2. kép 2-3.) (TEZAK 1975. 26. ábra, DIMITRIJEVIC 1977/78. 3. ábra 11.: Sarvas-ró\, a 6. ábra 13.: Belegis-rő\). A típus további párhuzamai Dunaszekcső-Várhegyen kerültek elő (ECSEDY 1985. 8. tábla 1-5., 10. tábla 1. és 12. tábla 7.), a Vucedolról származó áldozati szarv, melynek mindkét szarva kettősen hegyes (SCHMIDT 1945. 50. tábla 3.), valamint a tömör, hengeres talpon álló egyszerű áldozati szarv (1. kép 4.) (DIMITRIJEVLE 1977/78. 1. tábla 11.), a horvátországi Ceric-rő\ egyaránt a korai bronzkori Zók-Vucedol kultúrába keltezhető, sőt részben talán még a közvetlenül korábbi, még késő rézkori Kostolác csoportba. Mindezek a leletek együtt megfelelően bizonyítják, hogy az áldozati szarvak használatban voltak a Kárpát-medence korai bronzkorában. Egy csoportjuk vagy típusuk pedig összevethető azokkal az ábrázolásokkal, amelyek az ilyen áldozati szarvak közepébe állított vagy dugott növényeket és kettős baltákat mutatnak. Közvetlen kapcsolat azonban nem lehetett e két térség - a Kárpát-medence és a Kréta-mükénéi világ - ilyen jelenségei között, hiszen a Kárpát-medence ilyen jellegű leletei évszázadokkal korábbiak a délieknél. L.R. Palmer mutatott rá arra, hogy növényi elemek gyakran előfordulnak kettős balták társaságában, van, amikor a balta nyelét fatörzsnek vagy facsonknak dolgozzák ki, rajta oldalágakkal és fenn leveles véggel (Gournia). Egy Mocblos-ból származó kettősbalta ábrázoláson a fatörzs egy pálmafa levélág indulásait jelzi és fölötte egy rozetta van, körülötte bimbózó fejekkel. Palmer szerint a bukránium és a kettős balta, illetve a bukránium és a rozetta együttes előfordulása istenségek régi szimbólumait jelenti. Az áldozati szarv és a növény együttesét pótolhatja ilyen esetekben a bukránium és a rozetta párosa, tehát a bukránium és a növények vagy a virágok párosítása. Palmer három lehetőséget is javasolt az ilyen szimbolikus együttesek eredetére: az első kettő egy sumer vagy hasonlóképpen egy proto-anatóliai együttes: az istennőpár a bikaistennel. A harmadik lehetőség az interpretatio indo-europaica, a bikaisten és a csődöristen együttese vagy egybeolvadása (PALMER 1984.). A Kárpát-medencei ilyen - áldozati szarv alakú vagy jellegű - tárgyak elterjedési területe csaknem pontosan egybeesik azzal a kulturális térséggel, amelyet a proto-görögök átmeneti (kései) tartózkodási területének tartok, mielőtt elvándoroltak volna végleges lakterületükre, tehát Hellászba (MAKKAY 1996a., MAKKAY 2001.). Én magam az interpretatio indo-europaica tételét fogadom el. Ilyenformán az említett hasonlóságok észak és dél között úgy foghatók fel, mint még ősibb kapcsolatok hagyatékai. Votív vagy éppen áldozati szarvak előfordulásai a korai neolitikumtól kezdve (lásd fentebb, továbbá KAZAROW 1914. 18. ábra: Sveti Kyrillovo-ból, Bulgária, és MATASÄ 1946. III. tábla 1.: a romániai Frumusica-bóX) a Kárpát-medencében és az északkeleti Balkánon támogatják ezt az értelmezést. Igaz ugyan, hogy a hasonló leletek egyelőre hiányoznak a Kárpát-medence középső bronzkorából, de továbbélésük több mint valószínű. Krétán és a mükénéi világban viszont az áldozati szarvak tisztelete a korszak végéig biztosan folytatódott, amit leletek és ábrázolások bősége bizonyít. A Kárpátmedencei teli-kultúrák hirtelen vége nyilván az ilyen tárgyak használatának is véget vetett, hiszen az egész medence váltakozva nyugatról és keletről jövő hatások, beszivárgások és bevándorlások színterévé vált, sőt a kései bronzkor elejétől igazi harcmezővé lett. Ez a körülmény - a szinte állandósult háborús viszonyok - volt az egyik oka annak is, miért nem voltak, nem alakultak ki közvetlen kapcsolatok Mükéné és a Kárpát-medence között a késői mükénéi korszakban sem (a kérdésre MAKKAY 2000a.). Van azonban még egy másik, általánosabb tényező is. 88