A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Makkay János: Néhány régészeti kapcsolat a műkénéi világ és a Kárpát-medence között

Néhány régészeti kapcsolat a mükénéi világ és a Kárpát-medence között Harmattá János jegyezte meg, hogy a görögök szemmel láthatóan elég későn vettek tudomást a Kárpát-medence létezéséről, hiszen az első említés, amiről tudunk, egy Hekataios töredék. Feltehetjük tehát azt is, hogy a Kárpát-medence nem jelentett egy nagyon érdekes térséget a mükénéi görögség számára, aminek nagyon jól megfelel az a tény, hogy a mükénéi import hiányzik az egész térségből (HARMATTÁ 1982. 1.). A kevés ide került klasszikus görög import is (négy bronzedény!) az adriai vagy esetleg a Fekete-tengeri úton érte el a medencét. Magát a Dunát a Kr. e. VII. század után az agathürzoszok és a szigünnák ellenőrizték a Kárpát-medence déli térségein élve és elzárták a Mükéné felé vezető utakat. De a Balkán északi részein, sőt a balkáni mükénéi határtól északra eső egész közép-balkáni térségen ritkák a mükénéi importok (FEUER 1983.), mivel a borostyán, a fajansz és az ón kereskedelme nem a Duna mentén, hanem az adriai és az alpokalji borostyánkőúton zajlott, Erdély aranyát pedig az Olt völgyén át vitték le az Al-Dunához és a Pontuszhoz. A kereskedelem lényegi része tehát a tengeren bonyolódott le Mükéné felé és csak akkor folytatódott a szárazföldön, amikor elérte az Al-Dunát és az Adria északi pontjait, majd folytatódott az Alpok lábainál és Erdélyben, a Duna északi mellékfolyói, főleg az Olt mentén. Mikor a Kárpát-medence teli-kultúráinak az élete a középső bronzkor végén megszűnt, egy újabb törés következett a déllel való kapcsolatokban és érintkezésekben, hiszen az először nyugatról, majd csakhamar keletről is meginduló migrációk és háborúskodások miatt beköszöntő bizonytalanságok és a folyamatos káosz nem különösebben barátja az aranykereskedelemnek. Az is fölöttébb valószínű, hogy az erdélyi aranytermő helyeket ellenőrzésük alatt tartó középső bronzkori csoportok - feltehetően az agathürzoszok elődei - nem állottak közvetlen kapcsolatban a déli felfedezőkkel és kereskedőkkel, és utóbbiak alighanem kétszer is meggondolták magukat, hogy ilyen megjósolhatatlan helyzetektől félve északra induljanak beszerző utakra. Amint arra már rámutattam, az erdélyi arany előfordul az égéi világ keleti részében, de ellenáruk, ellenértékek, csereértékek egyáltalában nem (MAKKAY 1990. a 40. jegyzet a 157. oldalon, további irodalommal, különösen POMERANCE 1971. 713., valamint DAVIS 1983. 35.). Ebből az következik, hogy az aranykereskedelmet más kelet-balkáni népek ellenőrizték és bonyolították le - a legvalószínűbben a thrákok elődei - éppen úgy, mint ahogyan tették azt utódaik vagy Etrúria felé később a szigünnák. A mükénéi világgal ilyenek maradtak a kapcsolatok a kései korban, a XIII. században is és sem akkorról, sem a következő századokból nincsenek közvetlen déli importok, sem olyan tárgyak, amelyek készítését közvetlenül befolyásolták volna mükénéi vagy azt követő tárgyak. A mükénéi világgal való aranykereskedelem minden bizonnyal nem közvetlen kapcsolatokon alapuló kereskedelem volt {indirect contact trade), mivel a nyers aranyon és ezüstön kívül nem voltak más olyan északi áruk vagy anyagok, amelyeken igazi kétoldalú, mindkét oldal számára előnyös kereskedelem alapulhatott volna. A hasznot tehát a Balkán keleti részén élő protothrákok fölözték le. Nem meglepő, hogy a haszonból olyan kései mükénéi korú kincseket halmozhattak fel, mint a Vulchitrun-i, aelynek súlya a 12 kg-ot is meghaladja (VENEDIKOV 1987.). Ennek megfelelően igazi mükénéi eredetű tárgyak csak az Al-Duna mentén és a Pontusz közelében fordulnak elő, a hajóútvonalak mentén, és ezek az importok vagy közvetlen kópiák is jórészt korábbiak mint a XIII. század. A XIII. század utáni kérdések a Kelet-Balkán, a Kárpát-medence és az égéi világ között viszont már nem tartoznak ennek a rövid írásnak a keretei közé.