A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)
Régészet - Makkay János: Néhány régészeti kapcsolat a műkénéi világ és a Kárpát-medence között
Néhány régészeti kapcsolat a mükénéi világ és a Kárpát-medence között Makkay János Ez a rövid tanulmány némileg kibővített, magyar nyelvű változata egy Görögországban megjelent angol nyelvű munkámnak (MAKKAY 1999.). Abban is, itt is az a nézetem, hogy nincsenek olyan régészeti leletek - sem régebben találtak, sem újabbak -, amelyek közvetlen kereskedelmi vagy általános kulturális kapcsolatokat tudnának bizonyítani a Kárpát-medence és a mükénéi világ között. így a figyelmet főleg erre a különös hiányra kellene irányítanunk. A különös hiány alatt azt értem, hogy mindmáig egyetlen egy olyan tárgy sem került elő az egész Kárpát-medencében, amelyet a mükénéi világból származó igazi és direkt importnak lehetne tartani. Ez a tény annál meglepőbb, ha tudjuk, hogy az úgynevezett B arany (amely nem tartalmaz ónt) termőhelyei a korai rézkor óta Erdélyben voltak, és az ebből az aranyból készült tárgyak meglehetős gyakran előfordulnak Argolisz, és különösen a mükénéi A sírkör III., IV. és V. aknasírjainak leletei között (HARTMANN 1978. 39., 41-42. Abb. 2., 4,185.). Logikusan lehetne tehát feltételezni, hogy a mükénéiek ezért az aranyért valamilyen cseretárgyakkal fizettek, amelyek elkerültek a Dunától délre eső területekre, a Fekete-tenger mellékére (SÍRBUSCHUSTER 1997.) és bizonyára az erdélyi Maros-vidék aranytermő részeire is (HANSEL 1977. 91.). 1 Azonban nem ez a helyzet. A ma ismert úgynevezett mükénéi jellegű leletek egyike sem igazi mükénéi tárgy, hanem helyi termék, amelyek csak tudatosan vagy kevésbé tudatosan mükénéi típusokat, technikákat és díszítéseket utánoznak. Lehetséges, hogy készítőik az ilyen ösztönzéseket közös hagyományokból merítették és emiatt mutatnak készítményeik egy-egy esetben mükénéi vonásokat. Az ilyen típusok fajtái és darabjai eléggé számosak és ezért az alábbiakban csak röviden foglalom őket össze. Csak egy típussal foglalkozom részletesebben, amely talán képes új megvilágításba helyezni ezt a régi kérdést. & fegyverek között a leggyakrabban emlegetett darab a medgidiai kard, amelyet a mükénéi Ci változat párhuzamának tartanak. Hasonlóképpen, az erdélyi hosszú tőrök (rapiers) - változataikkal és javasolt mükénéi előképeikkel - heves viták tárgyai. A mükénéi kapcsolatok bizonyítására tőrökre - és sokkal ritkábban tőrök öntőformáira is - szoktak hivatkozni (VULPE 1995., VULPE 1997.), továbbá rövid tőrök ábrázolásaira, amelyek mutatják azt is, hogyan viselték őket a bal vállról lógó, a könyökig érő szíjra kötve (MAKKAY 1971., KOVÁCS 1973a., KOVÁCS 1973b.). Ugyanehhez a csoporthoz tartoznak a csontból, márványból és agyagból készült markolatgombok, amelyek például Szalacson (Sälacea), Vattinán (Vatin), Tószegen, Csongrádon, Patvarcon és Jászdózsán kerültek elő (MAKKAY 1969.96. PL III: 1-2.). A Szalacson talált példány talán égéi import vagy közvetlen utánzat is lehet. Ezt a feltevést az is támogathatja, hogy egy Glycimeris glycimeris nevű olyan kagyló is előkerült a szalacsi teilen, amely nem fordul elő a Fekete-tengerben, viszont otthonos a Földközi-tenger keleti medencéjében (HANSEL 1977. 90.). Ismerünk Erdélyből egy csont jogarfejet, amelynek jellegzetes spirális mintázata nagyon hasonló az Alalakhon, Kültepén, a Kakovátoszon és Mükénében talált, jól ismert tárgyak mintázatához (ALDEA 1973., ALDEA 1974.). Hozzátehetem, hogy a tárgyat először közlő Aldea a Mükéné és Kárpát-medence közötti összefüggések vonatkozásában csak a közép-európai kutatók hagyományos összehasonlításait sorolta fel, hiszen maga a jogarfej díszítése lényegében nem különbözik a közismert csonthengerek jellegzetes spirális mintázatától. A kapcsolatok bizonyítására kedvelt jelöltek a miniatűr kettősbalták is. Jóllehet kettősbalták edényekre bekarcolt ábrázolásai (vagy hasonló minták) Közép-Európa kései neolitikus edényein előfordulnak, több mint gyanús, hogy a Kárpát-medencében a legkorábbi 1 Az ún. mükénéi jellegű A-kardok zöme Erdélyben került elő, a Kárpátoktól délre eső Duna-vidékről (Valachiából) mindössze három példányt ismernek. Párhuzamaik szinte kivétel nélkül a Balkán középső és nyugati részein vannak, ami egyúttal a Dél és Észak közötti útvonalakat is kijelöli, elsősorban az Adria mentén (SÍRBU-SCHUSTER 1997. 304-305.).
