A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Szociológia - Reszler Gábor: Carpe diem – Vázlat a jelenidejű társadalom természetrajzához

elé. Új „iparág" fejlődött ki, a közvélemény-kutatás. Ennek megalapozásában is az USA haladt az élen. Úttörő szerepet játszott egy amerikai szakember, George Horace Gallup, aki a harmincas évek elején New Yorkban egy hirdetésszervezőnél végzett először rendszeresen közvéleménykutatásokat. 1935-ben Princentonban közvélemény-kutató intézetet alapított, melynek leányintézményei a következő évtől már Nagy-Britanniában, Franciaországban, Ausztráliában, Kanadában és Svédországban működtek. így többek között a közvéleményről gyűjtött adatokból tényszerűen érzékelhették az angol és francia politikaformálók a társadalom szenvedélyes békevágyát, amely Churchill szerint hozzájárult ahhoz, hogy: a nemzet nemtörődömségében és jóhiszeműségében hagyta a gonoszok, vagyis a nácik felfegyverkezését (CHURCHILL 1989. 49.). A megbékéltetési politikát felvállaló Chamberlain nem volt mindig tisztában azzal, hogy meddig mehet el a náci Németországnak tett engedmények terén. A müncheni konferenciáról hazatérve kínzó kétségei azonnal elillantak a fogadására összesereglett, békementő politikát ünneplő tömeg láttán. A békés jelenhez engedmények árán is ragaszkodó angol közvélemény azután a második világháború kirobbanását, Franciaország drámai összeomlását követően megmagyarázhatatlanul rövid idő alatt képes volt átlényegülni, és harciasan szembeszegülni a Harmadik Birodalommal (LUKACS 2000. 154-161.). A közvélemény és a politika szoros kapcsolatára utaló példákat hosszan sorolhatnánk. Annyi bizonyos, hogy a politika a XX. század folyamán a közvélemény elvárásaiból következően egyre inkább a társadalom foglya lett, és éppen ezért mindent megtesz - a tudatformáló eszközök professzionális alkalmazását is beleértve - annak érdekében, hogy a közvélekedést az aktuális politikai érdekek és célok felé fordítsa. A politikai elitnek ezzel együtt illik számot vetni a közgondolkodás jelenhez való erős kötődésével, és azzal, hogy az „áthangoláshoz" időre van szükség. Márpedig az időveszteség a politika számára végzetes is lehet. Ezért olykor nem - vagy csak késlekedve - vállalja fel az egyébként elodázhatatlannak tetsző döntést. Amint már érintettük, a második világháború előestéjén a terjeszkedő fasiszta hatalmak agresszív politikájára csak késve reagáltak a nyugati hatalmak, ideértve ezúttal a semlegességi politikától megbénított amerikai kormányzatot is. A XX. század második felében ez figyelhető meg a globális válságtényezőkkel, így a túlnépesedéssel vagy a környezetszennyezéssel kapcsolatban. A karrierjüket féltő politikusok inkább bagatellizálják a sorsdöntő problémákat, mert tisztában vannak a közgondolkodás gyökeres megváltoztatásának nehézségeivel. Ez egyben a jelenidejűség egyik legnagyobb veszélye, hiszen a társadalom elodázza - esetleg végzetesen - jövőmentő stratégiájának kimunkálását. Istentől elhagyott világ Az eddig leírtakból talán kitűnt, hogy a „jelenidejűség" tényszerű megragadása, változásainak elemzése igen bonyolult feladat, ahogyan a „puha tényekkel" leírható mentalitásbeli, élet- és értékmódbeli változások vizsgálatánál ez szinte természetes. Meghaladja lehetőségeinket e helyen a jelenidejű társadalmiság felvázolásakor a modern európai tudat XX. századi jellemzőinek összefoglalása. Befejezésül legfontosabbnak vélt elemként a transzcendencia halványulását és a jelenbe forduló kultúra néhány vonását említem. A vallás helyének és szerepének megítélésénél tény, hogy a XX. századi Európában a keresztény hit és a vallásos gyakorlat visszaszorult. 1851-ben Anglia és Wales lakosságának fele rendszeresen járt templomba, 1901-ben ez az arány 26, 1966-ra pedig 21 százalékra esett vissza (ROBERTS 1992. 223.). Az okok között többek között ott találjuk az általános műveltség emelkedését, mely az előző nemzedékek által Isten szavának tekintett Bibliát mítoszok gyűjteményévé minősítette, és összetevője a folyamatnak a keresztény egyházak tekintélyvesztése is, mivel képtelenek voltak utat találni az új iparvárosok individualizálódott tömegeihez. A katolikus egyház nemzetállamokra kiterjedő szigorú hierarchiája segítségével továbbra is közvetlenebbül és hatékonyabban ellenőrizte tagjait mint ahogyan tették a protestáns egyházak. Az emberek gondolkodásának elvilágiasodása a transzcendencia halványulását vagy elvesztését