A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Szociológia - Reszler Gábor: Carpe diem – Vázlat a jelenidejű társadalom természetrajzához

házasságkötések 40 százalékát tette ki (NOORDAM 1995. 170.). A házasság eszményét a két felnőtt közötti kapcsolat individualizálódása váltotta fel. A társadalom számára egyre elfogadottabbá vált az élettársi viszony, és a modern család kereteinek fellazulásával párhuzamosan több gyermek született házasságon kívül. Itt csak utalunk az összetett demográfiai változások okait kereső kutatásokra, az elemzéseket kísérő vitákra (ANDORRA 1987. 33-69.). Míg a kutatók egy része a közgazdasági szemlélet általánossá válását emeli ki, addig mások a női emancipáció családi szerepvállalásra gyakorolt negatív hatását hangsúlyozzák vagy a fogyasztói, jóléti életmód demográfiailag kedvezőtlen következményeire hívják fel a figyelmet. A XX. századi demográfiai folyamatok közül a csökkenő gyermekvállalási kedv okait közgazdasági alapokról közelítő kutatók abból indulnak ki, hogy a pénzben mérhető értékek világában a költségekben és haszonban való gondolkodás a családi élet szféráját is áthatotta. Ahogyan korábban utaltunk rá, először a középrétegekben tudatosult annak felismerése, hogy az utódnevelés növekvő költségekkel jár. A haszon és költség egyenlegéről gondolkodva Leibenstein a gyermekvállalás háromféle hasznát és kétféle költségét különböztette meg. Az egyik haszon a fogyasztási haszon, azaz a gyermek örömök forrása a szülők számára. A másik a munka- vagy jövedelemhaszon, vagyis a gyermek előbb-utóbb munkaképessé válik és keresetével hozzájárul a család jövedelméhez. A harmadik a biztonsági haszon, amelyik azt jelenti, hogy a gyermek majdan az öregedő szülők segítségére lesz. A költségek közül a közvetlen költséget a gyermekneveléssel járó kiadások jelentik - táplálkozás, lakás, ruházás és nevelés -, a közvetett költségekhez sorolhatók azok a szülők által elszalasztott jövedelemszerzési lehetőségek, melyek a gyermek gondozása és nevelése miatt maradnak kihasználatlanok (ANDORRA 1987. 56-57.). Leibenstein modelljéből nem lehet egyértelműen levezetni, hogy a jövedelemszint emelkedésével valamely társadalomban és korszakban melyik hatás lesz erősebb: a gyermekek költségének növekedése és hasznának csökkenése vagy az a körülmény, hogy a nagyobb jövedelemből a családok több utód felnevelésére vállalkozhatnak. A kiteljesedő jóléti társadalomban kézenfekvőnek tűnne, hogy a kiszámíthatóbb anyagi biztonság mellett növekedjen a gyermekek száma. Ez azonban korántsem alakult így, ami a probléma bonyolultabb, összetettebb jellegére utal. Olyan szemléletmódbeli változásra, melynek csak egyik, nem elhanyagolható eleme a hasznok és költségek irányából való közelítés. Másik, legalább ilyen fontos összetevőnek tekinthetők a női emancipáció következményei. Az 1880-1914 közötti első emancipációs hullám elsősorban a nők állampolgári, munkavállalói egyenjogúságának megteremtését szolgálta. A hatvanas években bekövetkezett második hullám a nők személyiségének szabad kibontakoztatását célozta. A férjezett nők nagyobb arányban vehettek részt a háztartáson kívüli munkában és nagyobb lett szexuális szabadságuk. Ennek fontos következményeként megváltozott a házassághoz és az anyasághoz való viszonyuk. Az új házassági minta szerint az egy-két gyermek kevéssel egymás után született, és később az asszony munkát keresett magának. Nem egyszerűen a család jövedelmének gyarapítását tekintve fő célnak, hanem képességei kibontakoztatása, önálló karrierje építése érdekében lépett ki a 3K (Kinder - Küche - Kirche) szűkre szabott világából a vonzóbbnak ítélt társadalmi mozgástérbe. A „gyengébb nemre" kiterjesztett individualizáció lehetővé tette a személyes szükségletek, vágyak mind teljesebb kielégítését akár családi kereteken kívül is, és a kiteljesedő ego a gyermekvállalás kedvéért sem volt hajlandó lemondani erről a megálmodott önmegvalósításról. A jóléti társadalomban kiteljesedett komfortorientált társadalmi én, a homo comforticus kényelemféltése, amely korábban elsősorban a férfitársadalomra korlátozódott, immár mindkét nemet jellemezte (RESZLER 1994.). A jelenidejű társadalom szemléletmódjának részeként ez az önző magatartásminta a tudatformáló rádió és televízió hatására a követendőnek tekintett életideál fontos elemévé vált. Az egyén nem törődik azzal, hogy önzésével meglopja a jövőt, hogy a termékenység csökkenésével veszélybe kerül a társadalom reprodukciója, felborul a korosztályok közötti arány, és az elöregedés súlyos társadalmi gondok előidézőjévé válik.