A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Néprajz - Fábián László: „Szatmári szilva” – régen és ma

Fábián László pálinkáztak - kivették a szalma alól, s egy ócska fateknőt csempésztek helyébe. Kijőve a meglehetős vidám társaság elkezdte a perzselést, aminek végeredménye egy kupac hamu lett. A másik variációban a leszúrt, s élettelennek hitt disznó perzselés közben életre kapván, hátán a lángoló szalmával elszaladt - jobbik esetben a kertbe, de volt, hogy megszokott hajlékába, a disznóólba, vagy körbe-körbe a szalmakazlakon. Ritkán az is megesett, hogy a böllér a sok pálinkától nagy önbizalmat szerezvén, saját magát vagy az egyik fogót szúrta combon. „... a vót a legelső, apáiinka ... az öléskor, a perzseléskor, meg mikor a szalonna kétfelé vót vágva."

25 Trágyahordáskor, mivel ezt a munkát is kemény télben végzik, szintén megittak egy kevés pálinkát, de miután ez egyénileg vagy legfeljebb párban végzett munka volt, jóval kevesebb fogyott. Nyáron az aratás volt a paraszti élet egyik legfontosabb és legnehezebb munkája. Ilyenkor úgynevezett „aratópálinkát" vittek magukkal üvegben, 1-2 litert - ha többen voltak. „... nem kellett annyi vizet inni, nem kívánta az ember annyira, meg oszt nem is izzadt?

26 Ritka, de a munkaalkalmakhoz sorolnám a sírásást. Régebben volt Csengerben egy Császár nevű ember, aki fizetségért megásta ugyan a sírt, de elterjedt szokás volt, hogy a rokonok, szomszédok összeálltak és hozzátartozójuknak megásták a sírt maguk. A Szamos menti agyagos talajban ez nem is volt olyan könnyű munka, tehát elmaradhatatlan volt a pálinka. Kivittek egy fél vagy egész litert, és egy-egy ásónyom után kortyolgattak. „... vót itt egy ember, oszt úgy berúgott lent a sírban, nem tudott kijönni se belüle, ott aludt, rátettek egy szemfedőt, majd csak délután hozták haza, temetés előtt fii órával vették ki onnat."

21 Sorbavéve a nagyobb munkákat láttuk, hogy ezek elég komoly fizikai igénybevételt kívánnak. Csengerben úgy tartják, hogy a pálinka „erőt ad, jobban mozog", Jobban tudok dolgozni" vagy csak egyszerűen Jólesik az embernek". Ünnepi vagy egyéb megkülönböztetett alkalmakkor az alkohol mértékkel fogyasztása elmaradhatatlan tartozéka volt a közösségi összejöveteleknek, legyen az családi avagy társadalmi jellegű. Keresztelőkor a keresztszülő gondoskodott a pálinkáról, a bábának egy liter járt. Az ünnepi ebéden azonban nem pálinkáztak. Lakodalomkor már több fogyott, igaz ez az esemény nem volt olyan bensőséges, családi, no meg nagy volt a sokadalom. Vacsora előtt, a fő fogások feltálalásáig bőven fogyott belőle, „étvágyat csinált". Előrelátó szülők már az előző évi főzetet teljes egészében erre szánták, vagy a jobb helyeknek számító főzdékből (Angyalos, Hermánszeg) hozatták. Miután születésnapot a parasztember egyáltalán nem ünnepelt, nem is foglalkozott vele, így csak a névnapolás jött számításba, mint a pálinkafogyasztás egyik jeles alkalma. Névnapkor is csak a jóbarátok, rokonok, szomszédok köszöntötték fel az ünnepeltet. Ekkor egy-egy féldecivel kívántak neki minden jót. „Nem csináltunk mi nagy dogot ebbül, megkínáltam űket egy felessel, isten-isten és készí'

28 Az ünnepekkel kapcsolatban ki kell térni a felköszöntési szokásokra is. Ezt minden kínálás után, a pálinka megivása előtt illett mondani, bármilyen körülmények között. Még a virrasztóban, a toron is. Ott ,^4 halott nyugodalmára", „Nyugodjék békében" vagy ,^4 megboldogultra" kellett köszönteni. A virrasztó, illetve a temetés utáni halotti tor számítható még közösségben történő pálinkafogyasztásnak. Az idősebb visszaemlékezők szerint régen nem volt annyira szokásos a kínálgatás, ez szerintük egy 50-60 éves szokás. ,J\4ostanában pálinka, sör!! Régebben nem vót semmi, énekeltek, kalács vót, tepertős pogácsa. Mostmán nem tuggyák mit csinálnak, van, hogy 2-3 láda sör van, olyan hely ahol még pezsgőt (!!) is bontanak. "

29 „Van, hogy végefele 10-11 óra körül, amikor énekeljük a Tebenned biztunkot, vagy az Egyedüli reményünket, akkorra mán afelé részegaz énekkarnak, nem tudja mán mit mond."

i0 Nem kevésbé válik a halotti tor is egyre inkább a kivagyiság színterévé. Régebben a temetés után csak a szűk rokonság, szomszédok gyűltek egybe egy kis beszélgetésre, „máma mán sokba kerül egy tor, vót, 25 Adatközlő: Varga Gyula. 26 Adatközlő: Molnár Zsigmond. 27 Adatközlő: Molnár Zsigmond. 28 Adatközlő: Varga Gyula. 29 Adatközlő: Molnár Zsigmond. 30 Adatközlő: Barkász Gedeon. 506