A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Néprajz - Fábián László: „Szatmári szilva” – régen és ma

„Szatmári szilva" - régen és ma A kifőzött pálinkát az átmosott kisebb hordókban, fonott korsókban - azaz demizsonokban - hazaszállították. Otthon hűvösebb helyen, spájzban, kamrában, pincében tárolták. Akinek kevesebb volt az literes, ötliteres üvegekbe kiporciózta. Kóstolót senkinek sem vittek kimondottan ebből a célból, hanem megvártak valami alkalmat, például keresztelőt, esküvőt, névnapot - ennek ürügyén vittek egy féllitert-litert a pálinkából. De ezt is csak a közelebbi rokonoknak vagy igen jó barátoknak. Adtak még a csordásnak, kondásnak. Az átadás alkalmával megvitatták, kié a jobb, hol főznek jobbat, Becsen-e vagy Angyalosban, netán a távolabbi Hermánszegen, Tarpán? A frissen kifőzött pálinkának egy részét némely esetekben eltették, bizonyos határozatlan, avagy ritkábban meghatározott időhöz köthető alkalomra. Ezek az alkalmak a családhoz, a családtagok életéhez kapcsolódtak, ,,/íz anyám is eltette, Lajos bátyám odamaradt fogságba, 41-ben mikor kifőztünk, öt literes korsóval, oszt leöntötte szurokkal aszalt szilvát is tett bele, oszt 48-ba vette elő, de olyan vót mint a citrom, mánmint a színe."

20 „... amikor Árpi öcsém kiment Kanadába 56-ban, apám akkor eltett egy 10 literes korsóval. Lepecsételte, hogyha Árpi hazajön csak akkor igyuk meg. De oszt ű nem jött, asse tudjuk van é, akkor mondta apám, hogyha meghal, a toron igyuk meg az egészségére. A temetés után ittunk is belőle"

1X De ugyanígy tettek el, ha gyerek született, hogy majd annak esküvőjén bontsák fel. Az esküvőn pedig az aranylakodalom alkalmára. Ujabban már a gyerek iskoláinak elvégzésére (érettségi, diploma) vagy katonaságtól való leszerelésre is. Felfoghatjuk ezt az eltevési szokást, sorsot, szerencsét befolyásoló áldozatként is. A pálinka fogyasztása egyénileg vagy társaságban történt. Egyéni fogyasztásnál a gazda reggelente, munkába menet, vagy hogy jobban essen a früstök - megivott egy kupicával. Kocsmában pálinkát ritkán ittak egyedül, hiszen mindenkinek volt otthon. Oda csak a társaság kedvéért vagy erről-arról érdeklődni tértek be. Megvetették az olyan embert, aki a kocsmában lerészegedett, részegségig itta magát. „Rongyember" volt az ilyen jelzője. Sokkal inkább jellemzőek a társaságban, bizonyos ünnepekkel kapcsolatos, avagy megkülönböztetett alkalmakhoz kötődő ivási szokások. Ennek legelemibb formája a vendég kínálása. Hacsak nem vadidegen volt az illető, házaló, kucséber, kéregető cigány - minden esetben behívták a lakásba, s leültették. Nem az asztalhoz, hanem a fal mellett álló székre vagy lócára. A vendégnek illett dicsérni az italt, s a gazda egészségére ürítenie azt. A koccintás már közvetlenebb kapcsolatra utalt. Általánosabb volt a naptári ünnepekhez vagy különleges alkalmakhoz köthető italfogyasztás. Feltétlenül ki kell emelnünk és hangsúlyoznunk azt, amit minden adatközlő egyértelműen állít, hogy „nagyobb vót a becsületi a pájinkának, mint most van. Nem vót akkor olyan bovin." n Ezt úgy magyarázták, hogy igen meggondolták, kinek, mikor és mennyit kínálgattak. „Elég vót akkor egy héten, hogy valaki megivott 2 decipájinkát."

23 A karácsonyi ünnepek alatt is inkább a bor fogyott. Az alkalmakhoz kötött pálinkaivási szokásokat még két csoportban tárgyalhatjuk a munkaalkalmak és az emberi élet fordulóihoz köthető alkalmak. Munkaalkalmakkor. A különböző nehéz, kevésbé nehéz munkák előtt (nagyon ritkán közben is) fogyasztottak pálinkát. Természetesen igen keveset, hogy a munka rovására ne menjen. „... az ivós embert elkergettük, nem ivott senki dógozás közbe, kellett az erőt"

24 Legjobban fogyott a pálinka disznóöléskor, mert ez csoportos munka volt böllér, fogók stb. részvételével. Sötét, csípős hajnalban, a megbeszélt időre már gyülekeztek az emberek. A gazda a házban várta őket, ahol minden érkezővel ivott egy kupica pálinkát, persze magának kevesebbet töltött. Míg össze nem gyűltek iddogáltak. Néha bizony ez túl jól sikeredett, s a disznó megölése komplikálttá vált. Erről több vándoranekdota szól. Ennek egyik típusa, hogy az alkalmat leső szomszédok a már leszúrt s otthagyott disznót - kinek az egészségére bent 20 Adatközlő: Varga Gyula. 21 Adatközlő: Barkász Gedeon. 22 Adatközlő: Molnár Zsigmond. 23 Adatközlő: Barkász Gedeon. 24 Adatközlő: Varga Gyula. 505