A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Néprajz - Fábián László: „Szatmári szilva” – régen és ma

„Szatmári szilva" - régen és ma 3. kép Pálinkafőzés: Kistárkány 1910 (Petrik Andor fotógyűjteményéből) Abb. 3 Schnapsbrennen: Kistárkány, 1910 (aus der Fotosammlung von Andor Petrik) A főzés hosszú, sok odafigyelést követelő műveletéről részletes adalékokat nyújt az 1819-ben bejegyzett eset, melyet e miatt érdemes részletesebben idézni: „1819. 26. marty. Ns. Etsedi István eő kegyelmével Lampel zsidó conntractust tett pálinka főzés eránt, s ebben megegyeztek, hogy minden göntzi szilvának ki főzéséért akar több, akar kevesebb legyen belőle, de két ittzétfog Etsedi uram adni. Lampel Sámuel panaszolja, hogy tized napig főzött és ki főzött az alatt ötven göntzi szilvát, mégpedig úgy, hogy ő maga mellé nagy bérért fogadta meg (!) Juhos Bénit, mégis idő előtt őtett szolgálatjábul minden fizetés nélkül ki hajtotta." Etsedi uram ezt azzal magyarázta, hogy „.. hanem mikor ki ment a kádak közt tégla közé rakva talált egy másfii ittzés korsót pálinkával s mivel gyanúja volt, hogy azzal pálinkát hordtak, azon okon gyanította, hogy meg volt mondva, hogy minden szeriben a házba az asztalon lesz a pálinka és abból idejébe mindenkor ihatnak." Más is gyanús volt Etsedi uramnak: „egy estve a leányával a pálinka főzőbe voltak, s midőn ki jöttek Lampel Sámuel elvette a koltsot, hogy az ajtót ő zárja be és míg a pálinka még le nem jár még haza rándul." Ezek szerint a pálinkafőző ház, mint már említettem, csakugyan házként funkcionált, hiszen akármilyen kunyhót nem kellett és nem is lett volna érdemes „koltsal" zárni. Még azt is látta egyébiránt Etsedi uram, hogy a zsidó valamivel szalad onnan „elfelé". Summa summárum Lampel zsidón rajta maradt a gyanú. Ám ő így menti magát. „... igaz az, hogy a téglák közt volt egy másfél itzés pálinkás korsó, az Etsedy István uram fiáé. De ezt tudta Etsedy Ferentz uram is, mert ő kegyelme is ivott belőle, azt azért tartotta ott, hogy egyik tisztáíástóí másig tisztálásig magok számára tartott benne pálinkát." Juhos Béni, „aki mindkettőjüknek szembe lévén" azt mondta, hogy „ő a zsidóval kedtül fogva más heti csütörtökig volt, a mely teszen 9-ed napot, az előtt pedig már egy nap főzött maga a zsidó." Összesen tehát tíz napig tartott a főzés a korabeli eszközökkel és technikával ilyen mennyiségben. A főzés menetéről pedig a továbbiakban így írnak: „a főzést ollyan két fazékkal tették, hogy bele mehetett a kettőbe három göntzi (vagyis 408 liter) és minden 24 órába kéttszer töltötték fel. így bizonyosan hatvan göntzinek kellett volna lenni (8160 liter !), de tíz göntzi tisztálásra tudódik" Belegondolva, majd csaknem elszörnyülködhetünk, hogy milyen tekintélyes mennyiségű pálinkát főztek ki Csengerben a XIX. század elején - ha csak Ns. Etsedy uram egymaga nyolcezer liter (bár ebből 1360 liter „tisztálásra" ment) pálinkát főzetett. Ha ehhez hozzászámítjuk még, amire már hivatkoztam volt, hogy „pálinkafőző háza soknak a maga udvarán vagyon" (1812), akkor még jobban el tudjuk képzelni ezt a hatalmas mennyiségű pálinkát. Az egykori, már rég elporladt csengeri atyafiak azonban megbirkóztak ezzel a pálinkatengerrel. Mert a pálinkával egyéb, szóra sem érdemes dolgokat kivéve (fertőtlenítés stb.), csak egyetlen ésszerű dolgot lehetett csinálni - meginni! A városi jegyzőkönyvből a következőket tudhatjuk meg az akkori ivási szokásokról, módokról és helyekről. 497