A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Néprajz - Felhősné Csiszár Sarolta: A felsőőri református egyház úrasztali terítői

A felsőőri református egyház úrasztali térítői Nagy kár, hogy az itt felsorolt terítők közül egyetlen darabot sem sikerült megőriznie az egyháznak. Különösen a sok szép selyemkendőből és a korai vászonanyagból. Mert bár a selyemkendő ajándékozása országosan elterjedt volt, de a XVIII. század első feléből ilyen tömegesen a keleti határszélen és az Alföldön nem fordultak elő. P. Szalay Emőke az Úrihímzések Hajdú-Biharban című, nem rég megjelent könyve is megerősíti ezt a megállapítást. Szalay végignézte az 1763-as egyházközségi leltárakat is. Az 56 gyülekezetből csak 11-ben jelzik a dokumentumok, hogy volt az úrasztali terítők között selyemkeszkenő (Bakonszeg, Balmazújváros, Berettyóújfalu, Egyek, Hajdúböszörmény, Nagyrábé, Püspökladány, Sáp, Szentpéterszeg, Szerep, Tiszacsege) (SZALAY 2000. 28-50.). Hasonlót tapasztaltunk a kárpátaljai egyházakban is. A legkorábbi datált darab 1793-ból Feketepatakról (ma Csornij Potyik, Ukrajna) való. Tömeges előfordulásuk a XIX. század második felére tehető (FELHŐSNÉ 1997. 317.). Hogy Felsőőrön sem maradt meg ezen korai darabokból egy sem, annak oka nemcsak a selyem kevésbé időtálló voltában keresendő, hanem hogy a kisebb méretű, tetszetősebb darabokat eladták. Erre következtethetünk a lelkésznek az ajándékozott tárgyak felsorolása közé szúrt feljegyzéséből: „De mivel mind kicsinyek és így haszontalanok voltak (már mint a selyemkendők), némely abroszokkal és kendőkkel együtt L.Z. Sidonak adattak, Anno 1752. 15 Máj. Adorján Ferenc, Pongó György, Osváth János és Osváth György."

4 1873-ból való az egyház tételes vagyonleltára. E szűkszavú leltárt itt szó szerint Idézem, mivel a felsorolásból több fontos dologra is fény derül. Ekkor az egyháznak a következő textíliái voltak: „1. Zöld szőnyeg az Úrasztalára Köznapon 2. U-kor Asztalon való piros selyem terítő asztalt bé takarja 3. Vagyon a Sz. edényekre díszes nagy selyem fejér virágos terítő 4. Egy fejér csipkés keszkenő 5. Fejér virágú selyem keszkenő 6. Egy díszesen virágokkal hímzett arany tsipkés asztal keszkenő 7. Három sávolyos abrosz 8. 1856-ban készítetve egy kék bársonyos terítő Bécsben 9. Szinte egy keresztelő edényekre való kendő, közepén galambbal 10. Törlőkendő, edényeknek. Egy s más 11. Egy asztalra való fejér pamuk."

5 Ez a leltár kiegészül még egy adattal, amelyet Gueth Sándor lelkipásztor még ugyanebben az évben készített a templom fennállásának évszázados ünnepségére (GUETH 1873. 5.): 1. Vörös bársony terítőt t. Dienes Gábor úr ajándékozta 1843-ban. Megtudhatjuk, hogy az Úr asztalának állandó letakarására külön volt ünnepi és hétköznapi teríték. Megtudjuk két, még ma is meglévő terítő funkcióját: „a nagy selyem, fejér virágos terítőt, úrvacsorakor használták a szent edények letakarására". A selyem, színes selyemszállal hímzett terítőt, melynek a közepén egy repülő galamb van, a keresztelő edény letakarására használták. Egy harmadik terítőt, amely kék bársonyból 1856-ban készült és ma már nincs meg, Bécsben készíttettek. Ez utóbbi azért érdekes, mert ebben az időben ez már a harmadik bársonyterítő, amelyről jegyzőkönyvi feljegyezés írja, hogy Bécsben készült. Az előző kettővel a Drávaszögben találkoztunk. Az egyiket a kopácsi (ma Kopacevo, Horvátország) egyház készíttette 1847-ben, a másikat pedig 1868-ban, a várdaróci (ma Vardarac, Horvátország) egyház. Bécsben tehát működött egy hímzőműhely, amely rendszeresen készített templomi textíliákat is. Finom rátétes technikával dolgozott, jelképrendszerében jellegzetes, a csőrében olajágat tartó, kitárt szárnyú, repülő galamb motívumot használt. 4 A Felsőőri református egyházközség presbiteri jegyzőkönyve: 1735-1751. 5 A felsőőri református egyház vagyonleltára 1873. 477