A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Néprajz - Felhősné Csiszár Sarolta: A felsőőri református egyház úrasztali terítői

Felhősné Csiszár Sarolta Úrasztali terítők és templomi textíliák A felsőőri egyház gyűjteményi összeírását 2000. júniusában végeztük el. Ez folytatása annak az 1995-ben megkezdett munkának, amelyet áldott emlékű Dr. Molnár Ambrus vezetésével Szalay Emőke, Küllős Imre, magam és az időszakonként bekapcsolódó Nagy Varga Vera, Nagy Anna és Simándi Katalin közreműködésével végeztünk. Ez idő alatt felmértük Kárpátalja, Horvátország, azaz a Drávaszög és Szlovénia valamennyi magyar református egyházát. Ezt követően került sor, a már fent jelzett időben a burgerlandi Felsőőr református egyháza javainak számbavételére. Az eddigi általános tapasztalattal megegyezően az úrasztali készletek között számarányukat tekintve Felsőőrön is az úrasztali terítők és a templomi textíliák anyaga volt a legjelentősebb. Korukat vizsgálva az összeírt 36 darab terítő és egyéb textília, valamint 23 darab fehér damasztszalvéta a XVIII. század közepétől a XX. század végéig terjedő időt foglalja magába. Ez a valóban gazdag és anyagát tekintve is változatos együttes azonban csak akkor ad valós képet az egyházi életről, az ajándékozási szokásokról, nagyon sokszor az egyes darabokról, az itt élők kultúrájáról és textilművességéről, ha van lehetőségünk korábbi időszakok vizsgálatára is. Erre vonatkozóan a gyűjteményi összeírás során két egyházközségi levéltári forrást találtunk. Az egyik egy részleges összeírás, amely az 1750-es évek közepén keletkezett,

1 a másik pedig egy 1873-as leltár, amely ,/íz úr asztalához való eszközök és keszkenők" lajstromát tartalmazza.

2 Az első, az 1734-1751 között adományozott textíliákat sorolja fel. Az összeírás célja az adakozók nevének megörökítése volt. Ennek megfelelően ebből megtudjuk az ajándékozó nevét, családi állapotát, társadalmi helyzetét és az adakozó lakhelyét is. Az egyes darabokra vonatkozóan a leírások igen szűkszavúak, mégis nyújtanak némi információt a terítők anyagára, színére és néhány esetben még arra is, hogy az ajándékozó milyen funkciót szánt az általa ajándékozott térítőnek. A mindössze 17 évet felölelő időszakban 20 darab textília ajándékozására került sor. Ezek között volt 11 darab keszkenő, ebből 9 darab volt selyem és 2 darab más anyagú „új keszkenő", „sáhos forma keszkenő". A selymek közül négy volt „veres", egy „tégla szín" és négy kék. Az összesből egy volt csak hímzett, a leltári terminológia szerint „hímes kendő". De volt három vászon, egy veres pamuttal szőtt abrosz, egy veres és kék pamuttal elegyesen szőtt kendő, egy új vászonabrosz, egy fehér kendő, egy rojtos abrosz, egy fehér és kék selyemből készített kerek abrosz és egy zöld posztó. A fehér kendőt az „éneklőpulpitusra", a rojtos abroszt az „oltárra", a veres színnel szőtt új keszkenőt az „éneklő hátára", a zöld posztót a „Prédikálló székre", egy veres selyem keszkenőt a „Gyóntató Asztalra", a fehér és kék selyemből készített kerek abroszt az ,/Lsztalra" szánta az ajándékozója. Az adományozók között ott találjuk a felsőőri egyházhoz csatolt települések református magyarjait épp úgy, mint a helyi buzgó reformátusokat. A felsorolásban 8 település neve szerepel: Pollyan, Tótfalu, Nagyunyom, Rádocs, Tótbánfa, Balogfa, Kölyked és Körmend. A felsőőri adakozóknál a helység nevét nem tüntették fel.

3 1 A felsőőri református egyház presbiteri jegyzőkönyve 1734-1751. 2 A felsőőri református egyház vagyonleltára 1873-ból. 3 A felsőőri református egyház presbiteri jegyzőkönyve 1734-1751. 1738. május 24-én Pollyanban lakó Kotlis Mihályné adományozott egy veres „pamukkal" szőtt új abroszt. Korábban, 1734-ben „Kotlis Jánosné azon báztul más hasonlott adott az Ecclanak. ...egy veres és kék pamukkal elegyesen Szőtt Kendőt," 1748-ban Tót-faluban lakozó Kováts Istvánné egy kék selyem és egy veres selyem keszkenőt adott. 1735. október 20-án N/agy/ Unyomban lakozó Babos Anna asszony az „éneklőpulpitusra" ajándékozott egy fejér kendőt. 1737. február 9-én „Kápolnai Babos Anna adott Éneklő táblára egy veres színnel szütt újj keszkenőt" 1735. december 25-én Horváth Györgyné, Pogány Margita asszony adott az oltárra egy rojtos abroszt. 1738. április 4-én N/agy/ Unyomban lakozó ... István felesége Kerék Éva adott egy tégla szín selyem keszkenőt. 1739. május 16-án „N/agy/Unyómban lakozó Szatmári Mihályné adott egy kék selyem keszkenőt." 1736 áprilisában „P. Rádocson lakozó Dette Mátyás hozott az Eccla számára egy vászon abroszt." 1733. október 25-én „Tótbánfán lakó, Szí István felesége Kámán Panna Ecclahoz való buzgóságból attanak a Gyóntató Asztalra egy veres selyem keszkenőt." 1734 április 25-én „Balog fában Lakozó Udvari János adott az Ecclanak egy hímes kendött." 1735-ben „Kölykeden lakozó Varga János felesége Szűts Éva Asszony adott egy kék selyem keszkenőt." 1738 április 6-án „Szíjártó Ádám özvegyétől Peszágh Anna Asszonytól Körmendről egy veres selyem keszkenőt." Ezeken kívül négy helyi adományozás történt. A helység nevét ezek esetében nem tüntették fel. 476