A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)
Néprajz - Erdész Sándor: Garabonciások
Erdész Sándor Tarczali Ádám sajátkezű életrajzát hadd egészítsem ki azzal, hogy 1969. október 26án, egy „tirpák" népmesével nagy sikerrel szerepelt a Televízió „Röpülj páva" műsorában. 1970. augusztus 20-án kapta meg „A népművészet mestere" címet! Tarczali Ádám 145 népmesét mondott hangszalagra, ez 1359 gépelt oldal. Ne felejtsük el azt sem, hogy verseket is írt, 48 gépelt oldalra. Tarczali Ádám 1975. február 5-én halt meg Nyíregyházán. A továbbiakban sem kívánok változtatni a garabonciás témakörön, annál is inkább, mivel Tarczali Ádám is kedvelte a garabonciásokat. Az alábbi két mondával búcsúzzunk a garabonciás diákoktól és az öreg garabonciásoktól! a. „A garabonciás lova" A garabonciásnak minduntalan új lóra kell szert tennie. A garabonciás az eldugott barlangokhoz, mocsarakhoz megy és bűvös könyvével előcsalja, a kantárjával pedig lecsendesíti a félelmetes szörnyeteget. A garabonciás egy idegen öregembertől két csikót akar venni, azonban az öregember a csikókról semmit sem tud! A garabonciás ráveszi az öregembert, hogy menjenek ki a hőspincéhez. Ki is mennek, ahol a garabonciás a kantárjával lecsendesítette őket. A garabonciás - fizetségül a két csikóért - két ajándékot adott az öregembernek. így szólt hozzá: - A szőlődet, a búzádat nem fogja többé elverni a jég, míg az olvasóbul egy darab fog lenni! Most kapol egy könyvet. A községeteket, a határotokat sosem fogja a jég érni, oda zivatar nem mehet. Na, most már Isten áldjon meg! Menj azon az úton, ahun jöttünk! A monda befejezése után megkérdeztem, hogy az öreg gazda mit csinált a könyvével? Tarczali Ádám azt válaszolta, hogy mikor rossz idő jött, akkor csak olvasott és akkor a sötét felhők mindég eltávoztak. Mikor a nehéz fellegek jöttek, olvasott és akkor az üdő mindég eltávozott. Ilyenkor a felleg kétfelé szakadt és eltávozott. Az ők határjokat nem érte semmiféle csapás a két csikó végett! 10 b. „A garabonciás az elszökött lovát keresi" - Hallottam valamikor, hogy a garabonciás diák leesett a sárkány hátáról és a sárkány meg elszökött. Akkor elment és elbújt az erdőbe vagy pedig a várába vagy pedig egy üregbe. És ottan egy szegény ember beleesett az üregbe és évekig ott volt, amíg valaki ki nem szabadította. Úgy is volt! A sárkány elrepült, de a szegény ember a hátsó lábába megfogódzkodott! így a sárkány kihozta onnan! - Voltak ilyen mesék is, emlékszem rá gyerekkoromból. 11 Irodalom ÁMI 1968. Ámi Lajos meséi I—III. Gyűjtötte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Erdész Sándor. Új Magyar Népköltési Gyűjtemény XIII-XV. Szerk. Ortutay Gyula. Budapest 1968. KÁLNÁSI 1984. Kálnási Árpád: A fehérgyarmati járás földrajzi nevei. Szabolcs-Szatmár megye földrajzi nevei 2. Debrecen 1984. NÉMETH 1977. A korai magyar megyeszékhelyek régészeti kutatásának vitás kérdései. [Спорные вопросы археологических исследований древних комитатских центров Венгрии. Die umstrittenen Fragen archäologischen Erforschung der frühungarischen Komitatssitze]. ArchÉrt 104: 2.1977. 209-15. RUSZKOVICS 1968. Ruszkovics István meséi. [Märchen von István Ruszkovics.] A kötet anyagát gyűjtötte Erdész Sándor - Halmos István. A Magyar Népmesekatalógus Füzetei 4. Szerk Kovács Agnes. Budapest 1968. 10 Tarczali Ádám meséi. 1967. Gyűjtötte: Erdész Sándor 11 Tarczali Ádám meséi. 1967. Gyűjtötte: Erdész Sándor ERDÉSZ Sándor Nyíregyháza H-4400 Ferenc krt. 33. 454
