A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Néprajz - Ratkó Lujza: Ezredvégi gondolatok a néprajztudomány értékfogalmáról

Ezredvégi gondolatok a néprajztudomány értékfogalmáról modernizációjával kapcsolatosak, vagy pedig a modern életnek olyan jelenségeivel, amelyek felszínes rátekintésre a tradicionalitásnak valamiféle látszatát mutatják. (Egyes új keletű városi szokásokról, „hagyományokról" van szó, természetesen e szavak nem tradicionális értelmében.) Mindeközben azonban nem veszi észre, hogy olyan útra téved, amelyen szükségképpen el fogja veszíteni önazonosságát; nem veszi észre, hogy a szociológia-szociográfia, antropológia tárgykörébe eső témák vizsgálatával éppen identitását, önálló arculatát adja fel, éppen arról mond le, ami a társadalomtudományok között speciálisan néprajztudománnyá tette: a hagyományos alapokon felépülő és működő népi kultúra tanulmányozásáról. S mivel korábban elmulasztotta a tradicionalitás valódi mibenlétének tisztázását, alapelveinek megfogalmazását, ezért olyan jelenségeket is tárgykörébe vonhatónak vél, amelyek legfeljebb valamilyen formai hasonlóságot mutatnak a hagyományos kultúra jelenségeivel, lényegi azonosságot azonban semmiképpen nem. A nép ugyanis nem azonos a köznéppel, a kultúra a szubkultúrával, a közösség a csoportosulással, a hagyomány a divattal, és sorolhatnánk még a párhuzamokat; míg a népi kultúrához kapcsolódó fogalmak mögött a tradíció magas szellemisége, organikus rendje, évezredes megtartó és fenntartó ereje áll, addig a kultúra mai jelenségei mögött semmiféle szellemi vagy metafizikai háttér nincsen, ami mélységet, önmagukon túlmutató jelentőséget adhatna nekik. És ebben a tényben rejlik a néprajz jelenlegi irányváltásának másik nagy veszélye: kutatási témáinak nagymértékű eljelentéktelenítése. Ennek végső oka ugyancsak a fent említett mulasztás, hiszen aki nincs tisztában a tradicionalitás lényegével, az nem láthatja a kultúra jelenségeinek mélyebb értelmét, valódi értékét, s az nem képes arra sem, hogy az értékek különböző szintjei között különbséget tegyen. A jelenkutatás irányzatai olyan témákkal foglalkoznak - s ez mindennél ékesszólóbban jellemzi igénytelenségüket -, amelyek jelentősen lecsökkent, ha nem nullára redukálódott értéket hordoznak: ugyanis ezekben már semmilyen önmagukon túlmutató jelentés és értelem, semmilyen magasabb szellemi háttér nem jelenik meg, legfeljebb az érték legalacsonyabb szintjét képviselő funkcionalitás vagy praktikum. A néprajz modernizálási kísérleteinek legszélsőségesebb esetei már-már az olcsó zsurnalizmus szintjét súrolják akkor, amikor a meghökkentő ötletek, érdekességek, kuriózumnak számító újdonságok irányába térítik el a tudomány szekerét. Az értékek leértékelődése Mindezek a változások szoros összefüggésben vannak az érték fogalmának általános relativizálásával, az élet minden területén végbemenő liberalizálódásával, egy hol tudatos, hol tudattalan nivellálódási folyamattal - mégis a néprajztudományra a legnagyobb ilyen irányú hatást az antropológia tette a maga értéksemleges felfogásával. Az értékek kiküszöbölésére irányuló tendencia, a mindent egy szintre hozó modern szemlélet eredménye mind az antropológiában, mind pedig általánosan az értékek teljes összezavarása, a hierarchikus különbségek összemosása - természetesen a lesüllyesztés, nivellálás értelmében. A szintbeli különbségeket kiegyenlíteni ugyanis csak a magasabb alászállításával lehet: a lényege szerint alacsonyát felemelni lehetetlen vállalkozás. Az alacsonyság legfőbb jellemzője éppen az, hogy nem ismeri el a magasabb rendűt, hanem minden fölötte állót a saját szintjére húz le - ilyen módon aztán el is zárja maga elől az emelkedés lehetőségét.

11 A klasszikus néprajz témaválasztásában a népiség és a hagyományosság kritériuma egyfajta háttérértékként legalább még jelen volt, s ez, ha nem is a tudomány, de vizsgálati tárgya alapszínvonalát is kijelölte; az antropológia azonban már „mindenevő", ráadásul minden megkülönböztetés nélkül az: nem is akarja elválasztani a drága falatokat a közönségesektől, a táplálót a hitványtól, a finomat az íztelentől, az ocsút a búzától - számára ezek ugyanis tökéletesen egyformák. 11 Az értékek összezavarásának, nivellálódásának folyamatát természetesen mindenekelőtt a magasabb rendű szenvedi meg, mivel ugyanolyan elbírálásban fog részesülni, mint a silány. Valójában persze ez a hozzáállás nem az objektumot, hanem a szubjektumot - jelen esetben a néprajztudományt illetve az antropológiát - sújtja; hiszen például nem Beethovennek árt az, ha valaki - lénye kvalitásainak megfelelően - a IX. szimfónia helyett az olcsó kávéházi zenét értékeli többre. 431