A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Margócsy József: Értelmiségi társulás a polgárosodó Nyíregyházán. 1831-ben szervezkedik a Magyar Olvasó Társaság

Margócsy József Egyes források szerint Benkő István a szervezkedés kezdeményezője. Nagy városi tekintély, többször újraválasztott főbíró, az örökváltság lebonyolításának egyik fő mozgatója, ügyintézője, egyébként postamester. Őmaga már nem vállalt tisztséget az egyletben, betegeskedett, 1835-ben meg is halt. - Hasonlóan nincs pontos adat arra sem, hogy honnan kértek, kaptak mintát az alapszabályok összeállítására, a társasági program megfogalmazására. Ellenkező értelmű adatot nem találván ténynek fogadhatjuk el, hogy a város igényesebb, jobban képzett tagjainak saját kezdeményezése ez, a saját boldogulásuk érdekében tervezett együttműködés vágyának kinyilvánítása. Fülöp Gézának adatokban is gazdag kötetéből tudhatjuk, hogy vidéken először 1828ban Kaposvárott, 1829-ben Szegeden, Désen, 1830-ban Győrött, Siklóson, 1831-ben Eszéken, 1832-ben Kecskeméten, Marosvásárhelyen, Nyíregyházán és Szepesbélán alakul meg ilyesfajta társulás, éppenséggel olykor kaszinó elnevezéssel is, de az olvasótársaságokkal lényegében azonos célkitűzéssel (FÜLÖP 1978. 95.). A lista folytatásából az is kitűnik, hogy közvetlen környékünkön Nyíregyházát megelőzően más, közeli város neve nem található. Még a nagy mintakép, Debrecen neve mellett is csak az 1833. évszám olvasható... Az alapszabályok szerint világos, hogy az „egyedül a magyar nyelven írottakból" beszerzett könyvek, folyóiratok helybeli olvasása, illetve az otthoni tanulmányozásra e könyvek kölcsönzése kizárólag „a hazai literatúrai kedvelő férfiak" számára lehetséges.

1 - Mivel az alapszabályok 6. cikkelye szerint a Társaság tulajdonát, könyveit „ezen városon kívül soha, senkinek ki ne adhassák", bizonyára magyarázza, hogy a nem nyíregyházi lakos birtokosok a kezdetben támadt támogatási kedv lelohadása után - már nem mutatnak érdeklődést, kedvet e társaság iránt. - Bizonyos nemesebb, távolabbra tekintő célt, tartós működésben való reményt kelt az „irodalmi ritkaságok" megszerzésének, gyűjtésének az előírása. * * * A millennium évében Vietórisz József megírta a kaszinó történetét, s mivel ez a szervezet az 1832-ben megalakult Társaság utódjának tekintette magát, a kötetben az előd szervezeti életéről is értesülhetünk. Ismerteti a meg-megújuló tisztikarokat: tagjai valamennyien városlakó polgárok, nemesek, honoráciorok. Megtudjuk, hogy nehezen találnak megfelelő helyiséget és hogy Szénfi Gusztáv és Gráf György szorgalmatoskodásával táncvigalmakat rendeztek ennek érdekében. Azt is, hogy amikor 1847-ben végre megnyílik a tiszai evangélikus egyházkerület tanítóképezdéje, akkor a diákoknak engedélyezték a Társaság könyvtárának használatát tagdíjfizetési kötelezettség nélkül. És még két adat: 1849. június 3-án ismerős az utolsó hír a működésükről, a másik szerint ősszel pedig már hivatalosan is betiltották a társaságot.

2 A Társaság hétköznapjairól, munkarendjéről egyelőre nem áll rendelkezésre beszámoló. Létezéséről azonban vannak korabeli följegyzések, híradások: az evangélikus egyháztörténetből és a városi jegyzőkönyvekből is. így az előbbinek 1842-ben bemásolt szövege szerint 1832-ben Magyar Olvasó Társaság cím alatt 50 tagú társulat indult 4 pft évi tagdíjjal. Célja a magyar nyelvbeni előrehaladás. Gyűlhelye legelébb ott volt, ahol most az új városháza, jelenleg pedig a Mezőssy-féle házat árendálja. „Már szép a könyvtára, ősszel-télen esti összejöveteleket tart... Ezen, bár még nem eléggé biztosított intézet, városunkban az ismeretbéli előrehaladást és magyarosodást jelesen segíti elé."

3 Az utóbbi megjegyzés minden bizonnyal arra utal, hogy bár 10 éve alakult, de tagjainak létszáma nem nőtt meg eléggé ahhoz, hogy folyamatos fenntartását kellően biztosíthassa. 1 Tehát női tagok felvételének lehetősége nincs meg. A 10. cikkelyben említett mulatság, a majd későbben népszerű tekeasztal/biliárd vagy a kártyázás, az olvasáson kívüli, a társaság helyiségében lehetséges szórakozásokra utal, nyilván csak a tagok részére, csak férfiaknak. Az alkalmi társas, jótékony célú összejövetelek, reuniók, bálák, amelyek tágas termekben kerültek megrendezésre, ettől eltérnek, azokon nők, családtagok - mint vendégek - vesznek részt. - Fülöp a könyvében (FÜLÖP 1978. 107.) felsorol olyan reformkori olvasóegyleteket, amelyeknek rendszerint nők is lehetnek tagjai, sőt Erdélyben már önálló női olvasóegyletekről is tud. 2 Az utóbbira lásd LEFFLER-BOROVSZKY 1900. 117. A többire VIETÓRISZ 1896. 7-18. 3 Az említett városháza a mai Luther utca - Kossuth téri Meinl-sarok, az 1842. évi „jelenleg" pedig a mai Luther utca - Iskola utcai Geduly-ház telke (EVANG EGYHÁZTÖRTÉNET 265.).