A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Margócsy József: Értelmiségi társulás a polgárosodó Nyíregyházán. 1831-ben szervezkedik a Magyar Olvasó Társaság

Értelmiségi társulás a polgárosodó Nyíregyházán Kereskedők (5 fő): Mányik József és Titz Sámuel vásárosok, Juhász Dániel szatócs, később borinspektor, Dióssy Sámuel, Schmál Károly. Egészségügyiek (4 fő): Benedikty Dániel, Posonyi János, Suták Mihály orvosok, Rótt Dániel felcser. Lelkészek (3 fő): Paulinyi József r.kat, Farbaky Dániel, Mikuss (később: Miklósffy) Sámuel evang. Gazdálkodó (helybeli lakosok) (3 fő): Enyingi Dániel, Kralovánszky András, Blahunka János. Postamester (2 fő): Hatzell Antal, Benkő István. Mesterember (2 fő): Suták Sámuel, Krajnyák János. Gyógyszerész (2 fő): Kobilitz Dániel, id. Ballá Sámuel. Mérnök (2 fő): Juhász Mihály, Hudatsek Pál. Tanár: Jurányi Sámuel. A nemesek hadnagya: Kováts Károly. Tanító (ekkor): Tregjár Pál. Kapitány (?): Fábiány (?). Egyelőre azonosítatlan: Honéczy Dániel. Földbirtokos (nem helybeli lakosok) (10 fő): id. gr. Dessewffy Emil, Szunyoghy Sándor, Kállay Károly, Elek Mihály, Zoltán Mihály, Molnár Ágoston, Jármy Imre, Drevenyák Ferenc, Eördögh Lajos, Erős Lajos. - 44 aláírás. Az eredeti iratot nézve föltűnik, hogy az alakulásról hírt adó emlékeztetőnek dátuma alatti oldalán minden aláíró nyíregyházi lakos a verzón vegyesen, az utolsó 10 aláíró pedig Dessewffy gróffal az élen - valamennyi környéki birtokos dzsentri, nem lakosa Nyíregyházának. Alighanem valamilyen megyei gyűlésen adták aláírásukat ehhez a kezdeményezéshez, talán oda se figyelve, hiszen később, már az 1832. év végi alakuláskor és utána megmaradt dokumentumokban ezek az aláírók sehol sem szerepelnek. Vagyis: az 1832-től már működő Társaság csak a nyíregyházi nemesi és polgári értelmiség együttese. Első a. város történetében ez a családtól és felekezetektől független összefogás, magyar nyelvi és műveltségi önfejlesztő igényű ismeretterjesztő kör, amelyik egyébként nem zárkózik el az olvasás mellett más időmúlató szórakoztató gyakorlattól sem. És aligha lehet szívet melegítő megindultság nélkül tudomásul venni, hogy az 1837ben szerzett városi privilégium után az első polgármester és még az őt követő hét polgármester neve szerepel itt az alapító aláírók között: Inczédy György (hivatalban 1838-41), Suták Sámuel (hivatalban 1841-46), Krajnyák János (hivatalban 1846-48), Sztmhár Károly (hivatalban 184950), Hatzell Antal (hivatalban 1850-54), Tregjár Pál (hivatalban 1854-60), Dráskótzy Sámuel (hivatalban 1861-62), majd Jármy Menyhért (hivatalban 1866-67). * * * Fülöp Gézának ilyen témában készült alapos áttekintéséből (FÜLÖP 1978.) megtudhatjuk, hogy olvasó társaságok alakultak már a felvilágosodás korában. Akkoriban elsősorban politikai érdekkel, szabadkőműves társaságokban keletkeztek, a tényleges együttolvasás és elemzés, megbeszélés módszerét követve. A reformkorban azonban már a közvetlen politikai, forradalmi készülődés nyomai, jelei nem láthatók sem a fővárosi, sem a vidéki társaságokban. Inkább Széchenyinek a Hitelben és más írásaiban is hangsúlyozott concentratio-elve, a társasági együttlét, ismerkedés, művelődési cél uralkodik. Hiszen a magányos ember semmi, súlya csak az egybegyűlteknek lehet, van. Érezzék ők ennek hasznát is: ez lehet az anyagi, az erkölcsi, a kulturális-művelődési javak összessége. „Eszes, értelmes férfiak a társadalmi rendnek mindenik osztályából egymással vagy barátságos beszélgetés végett találkozzanak, vagy többféle politikai újságokat s hasznos gazdasági, tudományos, művészi hónapos-írásokat olvashassanak, magukat pedig üres óráikban illendően múlathassák." (FÜLÖP 1978. 88-89.) Ahogy Széchenyi, úgy a nyíregyháziak sem zártkörű intézményre gondoltak.