A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Várady Jenő: Az elkeresztelési vita előzményei

Az elkeresztelési vita előzményei Várady Jenő Az elkeresztelési vita előzményei Az 1790-179 l-es országgyűlés utáni száz év a korszellem megváltozását hozta, az ipar és a kereskedelem előretörésével, a gazdaság átalakulásával a társadalom is megváltozott. Ezzel együtt járt a liberalizmus előretörése, annak az ideológiának a térhódítása, amely az egyént, az individuumot állította a középpontba. Ezen ideológia pártolói kezdetben református felekezetűek voltak. A katolikus többség maradinak tűnt szemükben, s felekezetük érdekében ezt ki is akarták használni, mint a közvélekedés alakítói. Magyarországon ekkoriban konzervatív ideológia nem volt, mert aki konzervatív nézeteket vallott, annak is liberálisnak kellett feltüntetnie magát, mivel a konzervatív minősítés 48 előtt „lejáratta magát", és csak az 1890-es évek után született újjá (SZEGFŰ 1934.). (Kibontakozását az is nehezítette, hogy az uralkodót a nem magyar eredetű Habsburg-dinasztiából koronázták, így a nemzeti hagyományú uralkodóház mítosza, tehát a konzervativizmus fundamentuma hiányzott.) Az idők folyamán a liberalizmus máshonnan is segítséget kapott - a hazai németségtől és a zsidóságtól. A magyar politikai életben ekkor jelent meg a zsidóság, akik középkori elszigeteltségükből, elkülönülésükből is kiléptek, kiléphettek. Az új, átalakuló gazdaságban a bankok, vállalkozások, üzemek, gyárak vagy ezen társaságok vezetőségének élén ők álltak. A politikai és a nagytőkés elit tagjai közt fennálló érdekeket többen vérségi kapcsolatokkal, házassággal is erősítették. Ez 1895-ig csak az érintettek kikeresztelkedése után volt lehetséges. Ugyanakkor a volt hittestvéreikkel meglévő kapcsolatokat is tartaniuk kellett gazdasági érdekeik, hagyományaik miatt. Az arisztokrata-nagytőkés csoport összefonódása révén e két elit réteg volt leginkább a zsidó recepció és a polgári házasság legfőbb támasza. A történelmi Magyarország soknemzetiségű, sokfelekezetű, soknyelvű, sok kultúrájú állam volt, melynek létkérdésévé vált a XIX. században a nemzetiségekhez való viszony. Ugyanakkor a XIX. századi nemzetállami eszmény eluralkodása miatt fontos volt az asszimiláció, amit a liberálisok szerint segített volna a polgári házasság és anyakönyvezés. A magyar anyanyelvűek voltak felekezetileg a legmegosztottabbak: római katolikus, református, zsidó, evangélikus, görög katolikus.

1 A német anyanyelvűek főként római katolikusok, evangélikusok, zsidók; a szlovák anyanyelvűek főként római katolikusok és evangélikusok, görög katolikusok; a román anyanyelvűek görögkeletiek és görög katolikusok; a ruténok görög katolikusok; a horvátok római katolikusok; a szerbek görögkeletiek és kisebb részben római katolikusok voltak. Az anyakönyvezést valamennyi felekezetnél a pap végezte, kivételt ez alól csak a vegyes házasságok jelentettek (ezeket az 1790. évi XXVI. te. rendezte először, majd az 1844 évi III. te, végül az 1868. évi LIII. te). Mivel ez sértette a katolikusok érdekeit (ha a vegyes házasságban élő szülők gyermekeiket katolikusnak kívánták nevelni, ezt törvényesen nem tehették) és nem is volt igazán liberális (hiszen éppen a szülőket fosztotta meg döntési szabadságuktól), ezért mind liberális, mind katolikus részről támadták. A katolikus papok egyházi törvényeik szerint (S. long. Ingnisitionis, melynek 1886. január 19-i határozata ugyanis „tiltja a halálveszedelem kivételével oly gyermek katolikus pap általi keresztelését, akiről bizonyos, hogy nem fog katolikus hitben neveltetni, mert erre nézve nincsenek meg a feltételek") a hozzájuk jövő házasulandó felektől reverzálist kértek a gyermekek neveltetésére és vallási hovatartozására vonatkozólag, és az így megkötött házasságok esetében nem a törvény szerint jártak el, hanem katolikusnak keresztelték el az ezekből a házasságokból született gyermekeket. 1 A felsorolás a nemzetiségek anyanyelvi-felekezeti megoszlásának arányát követi. Történeti, statisztikai idősorok 1867-1892 I. kötet Népesség, népmozgalom 2.1.1.17. A népesség vallás és nemek szerint anyanyelvenként, 1890-1910. 2.1.1.7.1. Szám 248.; 2.1.1.17. 2. Százalék 249. 333