A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)
Régészet - Pető Mária: François-Sulpice Beudant kelet-magyarországi utazása 1818-ban
A Debrecenből Pestre vezető 4 napos útról szóló igen hangulatos feljegyzéseinek nagy részét feldolgozta és közzétette Birkás Géza (BIRKÁS 1931b.), főleg a pásztorkodásra, a korabeli életmódra jellemző leírásokat. Ezért a továbbiakban csak természettudományos feljegyzéseit, valamint a gazdálkodás javítását célzó tanácsait ismertetjük. „Ez a hatalmas síkság mely minden vizét keletről és északról kapja, általában igen nedves; és minthogy szinte mindenhol megtartja ugyanazt a nívót, a hatalmas síkságot átszelő folyók mindenütt járhatatlan mocsarakat, vagy iszapos földeket hoznak létre. Főleg a keleti rész, azaz a Tisza balpartján elhelyezkedő síkság egész kiterjedésében teljesen mocsaras a számos patak miatt, amelyek az erdélyi hegyekből ereszkednek alá és ezerszámra kanyarognak, pangó vizeket hagyva partjaik mentén. Akár a nedvesség miatt, melyhez magas hőmérséklet is járul, akár a mocsarakból nyert, ma művelés alatt álló földek miatt, melyek gazdagok növényi és állati maradványokban, az Alföldnek ez a része rendkívül termékeny, ily módon a bőség raktára az ország többi része számára. Ez a föld fekete és rendkívül zsíros, a gabonaneműeknek itt 20-30%-os a terméshozama. Ez nem így van a Tisza jobb partján, a Duna-Tisza közén. A földek nagy része, melyek nincsenek elárasztva, rendkívül szárazak és nincs is más növényzetük, mint a hangafű. A kecskeméti síkságok mindenütt teljesen szárazak és csak fehér futó homok látható rajtuk, melyet a szelek felkapnak és mint a felhőket viszik tovább nagy távolságra." (II. könyv 346-347.) Beudant a maga idejében még szélesebb körben ismert és olvasott szerző lehetett, John Paget 1835-ben tett utazásáról szóló leírásában név szerint hivatkozik rá, sőt a felhőszerű futóhomok hasonlatot szinte szó szerint átveszi tőle (HARASZTI-PETHŐ 1963. 270.). Az alföldi művelés alatt álló földek nagyságát Beudant 1 millió hektárra becsüli, a legelőkét pedig 300 ezer hektárra. A termőföldterület nagyságának növelésére a mocsarak kiszárítását, a száraz területek öntözését, az Alföld fásítását, nyárfa és akácerdőkkel való betelepítését javasolja. E kívánalmak megvalósítására néhány évtizeddel később valóban sor került, 1864-ben kezdődött meg a Tisza és mellékfolyóinak szabályozása, majd az 1870-80-as évektől a belvízrendezési munkálatai (SURÁNYI 1987. 100.). Beudant figyelmét természetesen nem kerülték el az állattartás nyugat-európai ember számára szokadan formái, a rideg pásztorkodásról oldalakon keresztül írt (BIRKÁS 1931b.), de szerepel nála egy számára különleges állatfajta is, a bivaly, melyről az alábbiakat tartotta feljegyzésre érdemesnek: kétségtelenül a magyar Alföld különböző részeinek rendkívüli nedvessége vitte rá a lakosokat, hogy nagy számú bivalyt tartsanak, ezekből néha jelentős csordákkal találkozhatunk Ez az állat, mely valószínűleg a mocsaras vidékek szülötte, itt nagy hasznára van a parasztoknak, általában munkára és szállításra használják. Ez az állat annyira erős, hogy két teherhordásra befogott bivaly négy kiváló lóval ér fel és ugyanakkor nagyon egyszerű a tartása, megelégszik a legrosszabb takarmánnyal. Más részről mindazokon a nedves részeken is boldogul, ahol a szarvasmarha vagy a ló nem maradna meg sokáig. A bivaly kisebb, mint a szarvasmarha és sokkal alacsonyabb, a szőrzete fekete színű, nagyon ritkás. Szarvai harántirányban barázdáltak, felkörben görbültek és lapítottak, előre állnak, úgy, hogy az állat ezzel tud védekezni, vagy támadni. Külseje és minden megnyilvánulása kemény és durva. Általában nagyon piszkos, mivel szeret a mocsárban és a sáros részekben hemperegni és nem veszi a fáradságot arra, hogy megtisztálkodjék Úgy vettem észre, hogy a magyarországi fajta nem rosszindulatú és könnyen megszelídíthető, de könnyen megrémül és egyik oldaláról a másikra veti magát amikor befogják, és a mocsárba menekül mihelyst elszabadul. A nősténynek nincs bőségesen teje, de az rendkívül sűrű és sokkal jobb ízű, mint a tehéné Az ebből készített vaj nagyon jó, fehér és a zsírhoz hasonlít, bár küllemre kevésbé tetszetős. Nem vettem észre, hogy nehezebb volt fejni ezeket az állatokat, mint a teheneket és gyakran láttam, hogy ezt a műveletet igen nyugodtan tűrik, anélkül hogy a borjú az anyja mellett lett volna, mint ahogy sok helyen ez a gyakorlat. Nagyon furcsa volt azt látni hogy ezek az állatok, amikor visszatértek a tanyára, vagy olyan helyre érkeztek, ahol inni vagy enni szoktak, örömüket különös mozgásban fejezték ki és ezt olyanßle röfógéssel kísérték, mint a disznók Noha a bivaly hasznos a munkában és a szállításban, van egy hátránya, a húsa kellemetlen ízű, egy kissé vad, hacsak nem kicsi, vagy nagyon fiatal állatról van szó. De a bőre nagyon keresett és számos módon felhasználják, különösen a magyarországi és erdélyi sókitermelő munkáknál Masszív szarvai szintén keresettek, s ezekből sokfele tárgyat állítanak elő, mert szebb és keményebb a szarvasmarháénál n (II. könyv 348-349.)
