A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Trogmayer Ottó: Villemont úr rejtélyes övei

Villemont úr rejtélyes övei Trogmayer Ottó ,jQuidquid sub terra est, ad apricum proferet aetas" - írta Horatius alig több mint kétezer éve. S hogy mennyire igaza van, bizonyítja az alábbi, első hallásra hihetetlen történet. Annyiban hihetetlen ugyanis, hogy valószínűségszámítások szerint szinte leírhatatlanul kicsi az esélye annak, hogy ugyanazon tárgy ikertestvére néhány éven belül, hat és fél évszázad múltán napvilágra kerüljön. Szer monostor templom körüli temetőjének feltárásakor, 1972 július 8-án került sor a 182. sír kibontására a templom déli hajójában. Mélysége 210 cm. Tájolása: DNy 235°. A sárga altalajban a lekerekített sarkú, nyugati végén szélesebb sírgödör jól kirajzolódott. A koponya rendellenes helyzetben, arccal a föld fele fordult. Az alkarok a mellközépre voltak hajlítva. A váz fölött, a sírgödör kitöltésében szétdúlt csontváz maradványai (182/a. sír) feküdtek, közöttük egy ezüstlemezből készített, feliratos csattest. A domborított zsinórmintával keretezett ezüstlemezen, melynek mérete 5,7x3,7 cm, domborított felirat ois de villemont. A minuszkuláris betűket vékony vonal keretezi, úgy tűnik a feliratot egyetlen egységes verőtővel préselték. A felirat és a keret a lemez másik oldalán is megjelenik (leltári száma: 92.1.12. - 1. kép

1

). A nevezetes veretet két ízben is közzétettem (TROGMAYER-ZOMBORI 1980., TROGMAYER 1995.), az alábbi feltételezésekkel. Lehetséges, hogy a töredékes név (hiszen a lemez vége hiányzott a kerettel együtt) helyes kiegészítése, illetve eredeti alakja francois de villemont. Nehéz még csak feltételezést is találni arra a rejtélyre, miként kerülhetett az öv kétség kívül francia tulajdonosa Magyarországra, s ezen belül a szeri monostorba, ahol meghalt. Itthonról szinte lehetetlen olyan kutatásokat folytatni, mely a mai Franciaország valamelyik levéltárában fellelhetné az írott forrást, ki volt a kérdéses előkelő. Nem tételeztem fel, hogy a kérdéses öv kereskedelmi áruként érkezett volna Magyarországra vagy esetleg keresztes vitéz tulajdona lehetett, akit rangjához méltóan a templomban temettek el. Úgy vélem, a sírt nem a 182. sír gödrének kiásásakor, hanem utótemetkezésként később dúlták fel, talán kincskeresők, talán maga Török Aurél, akiről tudjuk, hogy az ismert lelőhelyen koponyákat gyűjtött. A „mikor" kérdésre sem tudtam határozott választ adni. A hasonló típusú pártaöveket kutatásunk a XIV-XV. században véli általános használatúnak (SZABÓ 1970/71., FINGERLING 1971.). Feltételeztem, hogy nyugaton talán korábban jelennek meg ezek a típusok mint hazánkban, ha nem is akkora eltéréssel, mint amekkora különbség a XX. század végén NyugatEurópa s hazánk között kimutatható. Úgy véltem, bár nem tudtam igazolni, hogy a bemutatott öv viselője a XIII. század első felében élhetett, amikor a magyar királyság francia kapcsolatai igen erőteljesek voltak. Ennek eleven példája Villard de Honnecourt jól ismert látogatása 1235 körül, s a hazai gótika ugrásszerű fejlődése a kérdéses évszázadban. Ezeknek a kapcsolatoknak tulajdonítottam a lemezes csat megjelenését is és a tatárjárás pusztításával indokoltam általánossá válásuk késését. Feltételeztem tehát, hogy a típus első megjelenését az eddig gondoltaktól korábbra kell elképzelnünk. 1. kép Ópusztaszer 182/a. sír ezüst csattest Abb. 1 Silberner Schnallenbeschlag aus Grab 182/a von Ópusztaszer 1 A rajzokat Dobó Bernadett készítette. 259