A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Trogmayer Ottó: Villemont úr rejtélyes övei

Trogmayer Ottó Számomra evidencia, hogy a szeri háromhajós templom westwerkje és az oszlopszobrok a XIII. század elején vagy a századfordulón készültek, hiszen a szobrok kormos töredékeit az 1241. évi pusztulást követő újjáépítés már az új kerengő alapjához használta fel. E szobrok minden bizonnyal francia példa nyomán, talán francia mester közreműködésével készültek 1150 és 1241 között. A westwerk pusztulását a tatárjárás után épült sáncárok és erődtemplom védfala igazolja. Bizonyítékok hiányában ugyan, de összekapcsoltam az öv tulajdonosát azokkal a nyugati kapcsolatokra utaló építkezésekkel, melyek Szeren 1200 és 1240 között folyhattak. Fejtegetésemet az alábbi megjegyzéssel zártam: „a történelemtudomány számára fontosabb egy csúf igazság, mely tényekre alapozódik, mint egy tetszetős hipotézis, ám jelen esetbe az előbbi hiányában örüljünk az utóbbinak is." Nos, nem sokáig örülhettem, bár a csúf igazságot most sem sikerült megtalálnom. 1993-ban arról értesültem, hogy Selmeczi László az 1970-es évek elején - azaz a szeri feltárással csaknem pontosan egyidőben - a Karcag melletti Orgondaszentmiklóson megtalálta a szeri csat ikertestvérét (SELMECZI 1993.) (2. kép). A leletről szóló ismertetését az alábbiakban foglalom össze. 2. kép Orgondaszentmiklós, bronzcsat Abb. 2 Bronzeschnalle von Orgondaszentmiklós A kun szállástemető a tatárjárás során elpusztult, majd újjáépített templom dombján feküdt. Az ásatás során „szórványleletként, minthogy a sírt, amelyben egykor benne volt későbbi temetkezések megsemmisítették, előkerült egy középtengelyes bronz övcsat". A csattestet ugyanolyan préselt spirálfonat szegélyezi, mint az ópusztaszerit, s a test középső mezőjében keretbe foglalva itt is a „villemont" név található. A keresztnévre itt nem következtethetünk, mert a lemeznek az a vége sérült - akár a szeri példánynál -, mely a csat szíj felőli végét jelentette. Különbség van a csatpeckek helyzetében és kialakításában is. Hozzá kell még tennem, hogy a betűk mérete hajszálnyira egyezik, azaz egészen biztos, hogy ugyanazt a verőtövet használták. Méretei: a csat 3,5x2,4 cm, a csattest 3,9x 2,9cm. Selmeczi László a felismert tényt így rögzítette: „Vagyis Villemont névvel jelzett övvel két embert temettek el, egyet Ópusztaszeren és egyet Orgondaszentmiklóson." Nem tartja kizártnak, hogy a csatok viselői testvérek voltak, sőt azt is lehetségesnek tartja, hogy kőfaragók voltak. Mivel a kunokat alapvetően királyi, királynéi birtokon telepítették le, könnyen lehet, hogy a feltételezett kőfaragók valamelyik királyi műhelyhez tartoztak. így válna érthetővé, hogy a tatár pusztítás egyik áldozatát, a királyi birtokon álló plébániatemplomot a király saját építészeivel javíttatta ki. Azt is elképzelhetőnek 260