A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Torma István: Volt-e a baracsi Kisszentmiklóson honfoglalás kori sír? Aprócska jegyzet a majdani honfoglalás kori kataszterhez

Torma István cm., fül nélkül 13 cm. Szél. a kengyeltalp fölött 13 cm. A talplemez 3 1/2-4 cm." A lelőhely nincs megadva, csupán a két következő nyílcsúcs mellett olvasható a megjegyzések rovatban: „Jobbára a kisszentmiklósi nyiresből gyűjtettek össze". Závodszky István hat alkalommal szerzett kengyelt, az összesen 8 példány közül egyik sem származik a Nyíresből. A bennünket érdeklő kengyel lelőhelyét kizárásos alapon próbálhatjuk meg kideríteni. Három sárgaréz kengyelt anyaga és fiatalabb kora miatt figyelmen kívül hagyhatunk (ZÁVODSZKY 1/1887. = MNM Fegyvertár 1/1896.83. = 53.1202., ZÁVODSZKY 1/1889. - MNM Fegyvertár 1/1896.8182. = 55.3086.1-2.). A gyűjtemény első kengyelvasát a Vacsi pusztán (ma Pusztavacs) lévő pusztatemplom közelében találták szántás közben (ZÁVODSZKY 61. = MNM Fegyvertár 1/ 1896.80. = 53.1194.). A késő középkori kengyel szintén nem jöhet számításba. Nem lehet honfoglalás kori az a kengyelpár, amelyről Závodszky a következőket írja: „...egyforma nagyságú kengyel vas, talpra és czifrázatra nézve egymástól különböznek... úgy is látszanak habár nem túlságosan régiek is, hogy földből kerülhettek elő" (ZÁVODSZKY 31/1876.). 1872ben Visegrádon kapott több régiséggel együtt „1. kengyelvasat". A szűkszavú említés alapján nem azonosítható, tekintve azonban, hogy a tárgyakat a várromot tisztogató munkások találták, szintén a honfoglalásnál jóval későbbi korra gondolhatunk. Ezt a feltevést támasztja alá a többi vastárgy egy része is: alabárd, kő-, vas- és óngolyó, puskaszerszám része, golyóöntő minta (ZÁVODSZKY 23/1872.).

4 Ezek után csak egy kengyel marad, amelynek leírása sajnos nem nyújt segítséget az azonosításhoz: „Somogyi [a napló más helyén mindig Somodi] István helybeli kovácstól egy kengyelvas, találták a' tótfalusi duna szigetben" (ZÁVODSZKY 4/ 1871.). Mindazonáltal a fentiek alapján nagy valószínűséggel ezt a darabot leltározták be az 1/1896.124. számon. Ebben az esetben lelőhelye Tahitótfalu környékén volt. Itt jegyzem meg, hogy a honfoglalás kori leletkataszterbe 341. sorszámmal Hampel alább idézett művére hivatkozva felvettek egy gödöllői kengyelt (FEHÉR-ÉRY-KRALOVÁNSZKY 1962. 38.), amelyről Hampel József az Aetelsthan dénárral keltezett sírlelet ismertetése után mindössze ennyit ír: Gödöllőről „A Závodszky István-féle gyűjteménnyel egy honfoglalási korbeli kengyelvas került a n. múzeumba" (HAMPEL 1900. 567.). Minthogy a Závodszky-gyűjteményből csak egyetlenegy honfoglalás kori kengyel jutott az MNM-be, az állítólagos gödöllői kengyel az 1/ 1896.124. számú példánnyal azonos, ezért a leletkataszter 341. tételét törölni kell. A négy nyílcsúcs leltárkönyvi leírása: „1/1896.125: Nyílcsúcs, alakja [a rajz szerint deltoid], hegye lapos. Egész hossza 10 cm. (hegye 6, szeges vége 4 cm.). Hegyének legnagyobb szél. 2,4 cm. Vasból. - 1/1896.126: U. a. vasból, levélalakú lapos heggyel. ...Hossza 6,9 cm., ebből hegye 4,2 cm. Hegyének legnagyobb szél. 1,6 cm. - 1/1896.127: U. a. vasból, rhombusidomu lapos heggyel, szeges véggel. ...Hossza 6,5 cm., ebből hegye 3,6 cm. Hegyének legnagyobb szél. 2,3 cm. - 1/1896.128: U. a. levélalaku lapos heggyel, szeges véggel. ...Hossza 6,5 cm., ebből hegye 3,6 cm. Hegyének legnagyobb szél. 1,8 cm." (1. kép) A fegyvertári leletek újraleltározásakor egy levél alakú, illetve egy rombusz alakú példány volt meg, ezeket XVI-XVII. századi török nyílhegynek határozták meg (MNM Fegyvertár 1/1896.126. = 57.6044.; MNM Fegyvertár 1/1896.127. = 57.6040.), de teljesen megegyező darabokat ismerünk XIII. századi együttesekből is. A leltárkönyvi rajz alapján hasonló alakú volt a két elkallódott nyílhegy is. A négy nyílcsúcs tehát kora miatt sem lehetett honfoglalás kori sírlelet része. 4 Kérdőjelesen talán azonosítható az MNM Fegyvertár l/1896/83b. számú késő középkori karika alakú kengyelével.