A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Torma István: Volt-e a baracsi Kisszentmiklóson honfoglalás kori sír? Aprócska jegyzet a majdani honfoglalás kori kataszterhez

Volt-e a baracsi Kisszentmiklóson honfoglalás kori sír? Závodszky István naplójában három nyíresi vasnyílhegyet ír le: 1. „...két élű kis vasnyilacska egyik lapján bordával bir." (ZÁVODSZKY 31/1873.) 2. „...hosszas vasnyíl, vége háromszögbe alakítva egészen ép." A 4,1 cm hosszú, köpűs középkori nyílcsúcsot az MNM leltárkönyvi rajzából ismerjük (ZÁVODSZKY 43/1874. = MNM Fegyvertár 1/1896.132.). 3. „...háromágú vasnyíl, hegye és a nyílvesszőben járó szöge hiányzik." (ZÁVODSZKY 7/1875.)

5 Biztonsággal megállapítható, hogy a honfoglalás kori leletkataszterben szereplő négy nyílhegy közül egyik sem származik a kisszentmiklósi Nyíresből. Valódi lelőhelyük nem állapítható meg. Závodszky István naplójában összesen 23 vasnyílról tesz említést, ezek közül 19 került be az MNM-be. A naplóban szereplő nyilak részben azonosíthatóak a beleltározottakkal, részben leírásuk egyértelműen kizárja, hogy a bennünket érdeklő tárgyakkal lennének azonosak. A maradékok szűkszavú leírása nem nyújt használható adatokat (PL: „2. közép nagyságú vas nyíl" - ZÁVODSZKY 1/1871.,

6 „egészen ép vasnyíl" - ZÁVODSZKY 30/18727). Annyi mindenesetre megállapítható, hogy a négy nyílcsúcs nem is azonos helyen került elő, mert az azonosíthatatlan maradék között nincs négy olyan tárgy, ami egyazon helyről származna. Összefoglalva megállapítható, hogy a honfoglalás kori leletkataszterben 57. számon szereplő leletek nem a Fejér megyei Baracs határában fekvő Kisszentmiklóson kerültek elő, ezért a lelőhelyet törölni kell a kataszterből. A tárgyak nem is a Pest megyei kisszentmiklósi Nyíresen láttak napvilágot; a „leletegyüttes" egyetlen honfoglalás kori tárgyát, a kengyelt amennyiben elfogadhatjuk a leletet Závodszky Istvánnak ajándékozó kovács közlését - a Szentendrei-szigeten fekvő Tahitótfalu határának közelebbről ismeretlen pontján találták. Ugyanez a kengyel tévesen gödöllői leletként is előfordul az irodalomban, ezért a leletkataszter 341. számú tételét is törölni kell. A nyílcsúcsok Kisszentmiklós, Valkó, Gödöllő környéki kideríthetetlen lelőhelyekről származó szórványok, amelyek ráadásul nem is honfoglalás koriak, hanem késő középkoriak vagy török koriak.

8 A fentiekben tárgyalt problémákhoz hasonlóak nem tartoznak a ritkaságok közé, a konkrét eset taglalásával természetesen a legcsekélyebb mértékben sem volt célom a hibák és tévedések felhánytorgatása, hiszen ilyenek mindannyiunkkal előfordulnak. Álljon itt saját eseteim közül kettő! A hatvanas évek elején a veszprémi topográfiához céduláztuk a múzeum adattárát; Rhé Gyula jegyzetfüzetének feldolgozása közben figyelmetlenül kettőt lapozva kádártai lelőhelyűnek véltem egy valójában várpalotai langobárd sír rajzát és leírását. Téves cédulám alapján Bóna István izgatottan vette kezébe a füzetet, így szerencsére és nagy szégyenemre szegényebbek lettünk egy nem létező langobárd lelőhellyel. Több évvel később egy hét végén otthon járva Tamásiban, kaptam egy bizonytalan bejelentést a csikólegelői homokbányában előkerült embercsontokról és az állítólag a helyszínen hagyott leletekről. A bányában körülnézve nem láttam semmit, napirendre tértem a dolog felett. Néhány hét múlva egy környékbeli lakos bevonult a szekszárdi büntetésvégrehajtási intézetbe becsületbeli ügyből keletkezett szabadságvesztésének letöltésére, előtte azért még bevitte a múzeumba a nála őrzött sírleleteket. Törvénytiszteletének köszönhetjük, hogy nem lettünk szegényebbek egy langobárd lelőhellyel, Bóna István feltárhatta egyik legjelentősebb temetőjüket. A születésnapi alkalomhoz illően hadd kívánjam az ünnepeltnek és mindannyiunknak, hogy törekedve ugyan elkerülésükre, azért legyen még sok időnk és terünk tévedések és hibák elkövetésére. 5 Ez a tárgy nem került az MNM-be. 6 Ismeretlen lelőhelyről kapta. 7 A veresegyházi Vaskapun gyűjtötte. 8 Ugyanez röviden: MRT 9. 259. 245