A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Németi János: A mezőfényi (Foieni) Árpád-kori temetőrész rövid áttekintése

Németi János a nyitott sima és az S végű hajkarikák. Ezeket vagy a halánték táján vagy a koponya mögött, esetleg a bordák alatt találtuk. A hajviselet részei lehettek, a hajtincsekre vagy szíjra, szalagra fűzve viselték. Sima hajkarikák a varkocs végén is lehettek. Csak a 19. sírban találtunk üveggyöngyökből fűzött kalárist. Az ujjakon sima, sodrott ezüst- vagy bronzgyűrűk voltak és csak a 32. sírban volt egy pszeudó-csavart, kígyófejes bronz karperec (Kovács-féle 4a típus). A megbolygatott sírokból bekerült a múzeumba egy nyitott végű, tömör karperec. Ez a kép kiegészül egy rovátkolt füles bronzgombbal és egy szintén díszített bronzgyűrűvel, valamint a 31. sírban előkerült ezüstdénárral (Könyves Kálmán király vereté). A silógödrök ásásakor a munkások ezüst „lemezpénzeket" találtak, de ezek elvesztek vagy széttördelték őket. A temetőrész keltezése eléggé problematikus. Mesterházy Károly (MESTERHÁZY 1965. 104.) az S végű hajkarikákra vonatkozó véleménye szerint „Legáltalánosabb a XI. század közepétől a tömeges megjelenésük, s egészen a XII. század végéig olyan számbeli gazdagságban kerülnek elő, hogy a Kárpát-medence összes többi területéről együttvéve nem ismerünk annyi lelőhelyet, mint az Alföldről. Az Alföldön nem lehet már megfigyelni a tipológiai fejlődést az egyes temetőkön belül, de az egész területet figyelembe véve is azt mondhatjuk, hogy itt a különböző típusok nagyjából egy időben terjedtek el. Egységesen a XI. század végén terjedt el viszont az egész Kárpát-medencében a bordázott S végű hajkarika." Mesterházy Károly megállapításai még fokozottabban érvényesek a mi vidékünkre, amely az Alföld peremén helyezkedik el. Mivel az említett temetőrészben együtt fordulnak elő a kicsi bronzkarikák (egy korábbi típus) a nagyobb ezüst S végű hajkarikával, a nagy, bordázott végűvel (egy fiatalabb típus), valamint a már említett Könyves Kálmán dénárral, arra gondolunk, hogy a fényi temető a XI. század végétől a XII. század végéig keltezhető. A Kraszna menti (Ecsedi-láp) Kismajtény-Messzelátó dombi temetőrészből feltárt 13 sírban igen szegényes leletek - csak bronzkarikák - voltak, hiányoztak az S végű hajkarikák. Ez a temetőrész (esetleg itt is egy nagyobb temetővel számolhatunk?) korábbi, mint a fényi temető, a X. század vége és a XI. század közepe közé datálható. A honfoglalás vagy azt követő időszakból (X. század) nemcsak a romániai Szatmár megye területéről ismerünk kevés leletet, de a szomszédos magyarországi részen is gyérek a jobban meghatározható sírleletek. Ide sorolhatók a csengeri jelenkori temető területén felszínre került női sír leletei (NÉMETH 1996. 19-31.), valamint a vele egykorúnak tűnő csengersimai szórványlelet (KÁLLAI 1998.). Gálospetri (Galo§petreu) - Malomdomb területéről négy sírt tart számon a szakirodalom, amelyek 1954-ben kerültek dr. Andrássy Ernő érmihályfalvi gyűjteményébe, de még 1942-ben találták őket építkezés közben. N. Chidiosan egy sír leleteit közli (CHIDIOSAN 1965. 237-242. 1. kép), a X. századra keltezi és a besenyőknek tulajdonítja a mándoki és a bucovi analógiák alapján. A sírban található „szaltovói típusú" fazék, a mentegombok és az áttört díszű bronz varkocskorongok a gazdag X. századi magyar női temetkezésekre jellemzőek (BÓNA 1986. 210., 226.). Hasonló (honfoglalás kori) sírokat tártak fel a Biharvárral (civitas Bichor) szemben fekvő Somlyóhegyen: sorban egymás mellett 8 nyugat-keleti tájolású lovassírt, valamint Köröstarján (Tarian) - Csordásdombon a kelta temető területén 12 sírt. Szalacs (Sälacea) - Vidadombon 11 nyugat-keleti tájolású sírt tárt fel N. Chidio§an eléggé szegényes mellékletekkel. A közölt sírok között található egy, a Kárpát-medence nyugati felére jellemző ún. „Köttlach típusú" zománcos díszű hajfonat függőpár, amely egy női temetkezésből származik és sima hajkarikákkal és egy gyűrűvel találták együtt (CHIDIO§AN 1969. 611-615. 1: 3-6. rajz). Ez a sír inkább a X. századra keltezhető. Szalacsról azonban ismert egy másik temető is a Várbócról, amelyet Roska Márton kolozsvári régész tárt föl a XI-XIII. századból (ROSKA 1925. 403.). Ebből a régióból Árpád-korinak mondhatók a következő temetők: Érkörtvélyes (Curtuiu§eni), Érmihályfalva (Valea lui Mihai), Román (Roman) - Nádasd (Radu Pópa közöletlen ásatása), Bihar (Biharia) - Téglagyár (közel 520 sírt tártak fel: előbb Roska Márton, majd később Mircea Rusu régészek), de hasonló temetőt ismerünk Nagyváradról (Oradea) is (DUMITRA$CU 1983. 3381., DUMITRASCU 1994. 34-56., Rusu 1960. 7-22.). 234