A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Németi János: A mezőfényi (Foieni) Árpád-kori temetőrész rövid áttekintése

A mezőfényi (Foieni) Árpád-kori temetőrész rövid áttekintése Sajnálattal kell megjegyeznünk, hogy a nagykárolyi (Carei) Bobáldon a bronzkori telibe beásott temetőnek semmi köze sincs a XI-XII. századi leletekhez, ahogyan azt Bóna István vélte (BÓNA 1986.19. térkép), hiszen e temetkezések a középkori Bobád falu temetőjéhez tartoztak, amelyet a XVI. századtól a XVIII. század elejéig hassználtak. Mezőteremről (Tiream) és Szilágypérből (Pir) sem tudunk hasonló korú temetőkről mint azt szintén Bóna István vélte (BÓNA 1986. 19. térkép). A továbbiakban a teljesség igénye nélkül szeretnék felsorolni néhány, a fényivel egykorú temetőt a Partiumból és Erdély területéről: Gyulavarsánd (Vär§änd) (ROSKA 1941. 51-52., POPESCU 1956. 127-143. 80., 81: 1-4., 83: 1-12., 85: 1-2., 87: 1-9., 90: 1-4., Hodony (Hodoni) (DRASOVEANU-TEICU-MUNTEAN 1996. 39-43.). Különösen kiemelném a hasonlóságot a Gyulavarsánd-laposhalmi és a fényi temető között. Erdélyből a következő temetőkre hivatkozhatok: Kolozs-Monostor (Cluj-Mänä§turi) (IAMBOR-MATEI 1983.), Gyulafehérvár (Alba Iulia), Várfalva (Moldovene§ti) (HOREDT 1954.222-224., 13. kép), Zabola (Zäbala) - Tatárhalom, Petőfalva (Peteni) (SZÉKELY 1973., SZÉKELY 1990a., SZÉKELY 1990b.) A fent emített temetőkkel együtt a fényi is azoknak az ún. soros, köznépi temetőknek a sorába tartozik, amelyek egyaránt megtalálhatók nemcsak Magyarországon és Erdélyben, de Horvátország és Szlovánia (FILIPEC 1996. 189-195.), Szlovákia (TOCIK 1992., PASTOR 1982., REIHOLCOVA 1988. 433-444.) és Lengyelország (WACHOWSKI 1970. 187. ryc. 8-9., PAWLOK 1995. 6: 1-11.) területén is. Ezeket a temetőket a Bjeló-Brdóban feltárt sírmező (lelőhely) után a Bjeló-Brdó műveltségbe sorolták és így emlegették őket szinte napjainkig. Ezt a kultúrát és a temetkezési közösség tagjait hosszú ideig a magyar szakirodalom is etnikailag szlávnak határozta meg, míg a román régészek ezekben is ősromán (autochton) őslakosságot véltek felfedezni. Ujabban a magyar régészeti kutatások szerint az S végű hajkarikákat nem lehet etnikai meghatározóként kezelni (KRALOVÁNSZKY 1956.212.). A Bjeló-Brdó temetők népességét a Kárpátmedencében nem lehet kizárólag a szláv lakossággal azonosítani, hanem a magyar köznépet is ezek takarják. Etnikai szempontból bizonyosan igen összetettek ezek a temetők, mert a magyar köznép mellett a szláv vagy késő avar-szláv elemeket is magukba olvasztották. De a régészeti emlékanyag csupán önmagában nem elegendő az etnikai meghatározáshoz, hanem komplex elemzésre van szükség, felhasználva a településtörténetet, a nyelvészetet, az etnográfiát (helynevek) és az embertani vizsgálatok eredményeit is (SZŐKE 1959. 32-46.). Kiegészítésként fel szeretném vázolni a romániai Szatmár megye területéről - főleg a terepbejárás és leletmentés alapján - ismert Árpád-kori településeket: Csomaköz (Ciume§ti) Tökös, Bére (Berea) - Virágkert, Bere-Kántor-tag, Nagykároly-Szennyvíztisztító, NagykárolyBobáld, Nagykároly-Kozárd, Kálmánd (Cämin) - Kraszna-part (Disznó legelő), Kaplony (Cäpleni) - Király föld, Gencs (Ghenci) - Vályogvető, Érkávás (Cäuä§) - Unghiura lui Molnár, Börvely (Berveni) - Kraszna part, Börvely-Korán-tag, Domahida (Domanesti) - Halom mellett, Gilvács (Ghilvaci) - Római katolikus temető mellett, Ákos (Acá§) - Veres rét (hitelesítő ásatás 2000-ben), Piskolt (Pisxolt) - Református templomkert, Érkörtvélyes (Curtuiu§eni) - Kápolna hegy, Érmihályfalva (Vale lui Mihai) (az utóbbi kettő már Bihar megye), Királydaróc (Craidorolt) - Faluhely, Vetés (Veti§) - Gelényes, Aranyosmeggyes (Medie§ul Aurit) - Bárány-tag, Érdengeleg (Dinde§ti) - Ragald (NÉMETI 1999. 178.). A szatmári comitatus kora Árpád-kori településrendszerét már az 1940-es években felvázolta Maksai Ferenc meghúzván a gyepű vonalát, amelyből csak az Ecsedi-láp széle maradt ki, mint a szerző számára bizonytalan terület: Lövő, Mérgesd, Dobos, Vaja, őr, Hodász, Sárvár (Magyarország), Börvely (Berveni), Majtény (Moftinu), Esztró (Isträu), Gencs (Ghenci), Vezend (Vezendiu), Portelek (Portita), Iriny (Irina), Érdengeleg (Dinde§ti), Endréd (Andrid), Ragald, azaz a fent vázolt régészetileg jelzett települések köthetők az okleveles adatokhoz (MAKSAI 1940.13. 3. vázlat). Ha ezeket a településtörténeti adatokat kiegészítjük a Kaplony nemzetség által kapott királyi birtokadományokkal, akkor e vidék minden bizonnyal a magyarság által (valószínűleg szláv eredetű népekkel együtt) lakott terület volt már a XI. század közepétől (KARÁCSONYI 1901. II. 189-293., NÉMETH 1967.91-101., SZIRMAI 1810. II. 97., Suciu 1968. II. 331: Gelényes). 235