A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)
Régészet - Rosner Gyula: A kerámiaművesség és etnikai kapcsolatai Délkelet-Pannoniában a korai avar korban
A kerámiaművesség és etnikai kapcsolatai Délkelet-Pannóniában a korai avar korban Rosner Gyula Az avar honfoglalás - 566-568-ban - a Kárpát-medence etnikai képét teljesen átrajzolta. Bár történeti írott források is rendelkezésre állnak az új népesség megjelenésének hatásairól, mégis nagyon nehéz igazán valós adatokat adnunk e terület népi átrendeződéséről. Annyi bizonyos, hogy a langobard és a gepida lakosság történetének pontos ismerete nélkül aligha leszünk képesek a valóság feltárására. Ez a megállapítás még akkor is igaz, ha elfogadjuk a langobard nép „maradéktalan" elvonulását Itáliába 568. április 1. után (BÓNA 1956.). A régészeti kutatások adta „források" ismeretében erősen gyanakodhatunk a „népivákuum" keletkezésének lehetőségére, ha el is ismerjük e nép hadrendjében és a mindennapos életében is tetten érhető, hallatlanul magas fokú szervezettséget. Éppen ezért, ha az írott forrás a szervezett elvonulást adja tudtul, akkor az író (Paulus Diaconus) ismereteinek hitelességét nem vonhatjuk kétségbe. Ám a történés és a leírás keletkezése időpontjának lényeges eltérése miatt az ismeret „hiányos" vagy „torzított" voltának lehetőségét nem zárhatjuk ki. Mindezek ellenére a pannóniai korai avar temetőkben találkozunk olyan germán jellegű régészeti jelenségekkel és anyaggal, amelyet értelmezni alig-alig lehetséges korábbi ismereteink alapján (ROSNER 1999. 154-156.). Ma már azonban e kérdéses földrajzi egység határain belül két olyan - teljes egészében feltárt - avar kori temető publikációját ismerhetjük, amelyek mind a langobard, mind a gepida népesség jelenlétét igazolni látszanak a VI. század végén - VII. század elején (Kiss 1996., ROSNER 1999.). A gepidák megtelepedése Pannoniában meglepetésként hatott a Kölked-feketekapui temető feltárásának idején, s e meglepetést csak fokozta a nagy kiterjedésű telep előkerülése, amelyben a házak és egyéb objektumok sokasága igen jelentős anyagot szolgáltatott a kutatás számára. Az ásató és publikáló régész (Kiss Attila) sajnos csak a temető analízisét adhatta közre, korai halála a rendkívül ígéretes telepfeltárás eredményeinek teljes feldolgozásában megakadályozta. Ennek ellenére nincs kétségünk afelől, hogy a temetőben nyugvó közösség és életének tanúságát adó telepe egy - a Duna túlpartjáról - áttelepült vagy áttelepített gepida csoport szálláshelye volt e lelőhelyen (KISS 1996.). A langobard anyaggal azonban sokkal bonyolultabb a felvethető kérdések tisztázása. E régészeti anyag megjelenése az avar temetőkben jelenthetné azt is, hogy e germán fegyverek, övek, női fésűk, esetleg ékszerek az Itáliából „visszaérkező", germán ízlést hordozó tárgyak kereskedelmének eredményei. (Több magyar kutató véleménye!) Ennek viszont ellentmond, hogy e jelenségek Délkelet-Pannoniában és nem az Itáliához közelebb eső területeken figyelhetők meg. A valóság megismerésének kulcsát egy olyan anyagban kell megkeresnünk, amely minden népnek a legsajátosabb, önnön tulajdona. A fémművesség termékeit figyelmen kívül hagyhatjuk, hiszen kereskedelmi úton akár több ezer kilométerre is szállíthatók e tárgyak sérülés nélkül. Az egyetlen - régészetileg jól értékelhető - tárgytípus, amely e kívánalomnak maradék nélkül eleget tesz, a kerámia. Sérülékenysége miatt az a nép használja el - néhány egészen speciális készítményt kivéve -, amelyik gyártja (ROSNER 1979.). Megvizsgálva a pannóniai langobard kerámiát megállapíthatjuk, hogy az itt megjelent bepecsételt díszítésű, finoman megmunkált darabok elkészítése rendkívül igényes technika ismeretére enged következtetni. Mivel korábbi szállásterületükön ez a forma és díszítésmód teljesen ismeretlen volt számukra, s mert ötvösművészeti termékeiken is egy „technikai váltásnak" lehetünk tanúi, kézenfekvő megoldásként kínálkozik: antik hagyományok ismeretével rendelkező fazekasok készítették el - a népi hovatartozásukat is meghatározó ékszereiket és kerámiájukat (BÓNA 1956.). A langobard nép elvonulásával e kerámiatípus eltűnésével kellene számolnunk, hiszen a betelepedő avarok keleti kultúrát hoztak magukkal, 159
