A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Rosner Gyula: A kerámiaművesség és etnikai kapcsolatai Délkelet-Pannoniában a korai avar korban

Rosner Gyula s az avar mesterek - ma már tudjuk - a mai Tádzsikisztán, Üzbegisztán területéről érkezvén, az ott megtanult technológiával gyártották termékeiket, s látták el „avar" kerámiával a kaganátus területén a népességet, a régi római úthálózat felhasználásával (ROSNER 1971/72., BÓNA 1973. 73-78.). A korai avar korban két műhelyközpont termeléséről tudunk. Mindkettő a birodalom középvonalán helyezkedett el a Duna jobb partján (Dunaújváros és Szekszárd). A szekszárdi műhelyek régészeti feltárása befejeződött. Az anyag vizsgálata (természettudományos is!) megtörtént (BALLÁ 1990.). Annyi bizonyos, hogy az itt alkotó mesterek nem ismerték a IV-V. századi pannóniai technológiát, teljesen más díszítést, formát, más iszapolási eljárásokat és égetési szokásokat alkalmaztak (ROSNER 1979.). A korai avar temetőkben előkerült bepecsételt díszítésű kerámiák megléte a romanizációs ismeretekkel rendelkező fazekasműhelyek termelésének továbbélését sugallja. Ez abban az esetben lenne realitás, ha az edények alapanyagát (iszapolási minőségét) is a germán kor technológiájához tudnók kötni. Ám pont ebben a - nagyon is fontos - kérdésben ki kell mondanunk: ezek az edények avar műhelyekben készültek, avar iszapolási eljárásokkal s égetési ismeretekkel. E megállapításra jogos alapot adnak a BME Tanreaktorában lefolytatott neutronaktivációs vizsgálatok eredményei (BALLÁ 1990., ROSNER 1989. 125-130.). A KölkedFeketekapu lelőhelyen előkerült gepida temető sírjainak mellékletei közt nagyszámú bepecsételt díszítésű kerámia is található. Felvetődhet a gondolat: az avar temetőkből megismert ilyen díszítésű kerámia készühetett gepida műhelyekben is. Ám - ha e két edényművesség termékeinek darabjait összevetjük - szembetűnő a két anyag előállításának technikai mássága. Szemmel és tapintással is érzékelhető az a különbség, amely e két termék között élesen megtapasztalható. A Szekszárd-Bogyiszlói úti avar temető 16. és 665. sírjában olyan bepecsételt díszítésű edények kerültek elő, amelyeknek technikája teljesen elüt az avar műhelyekből ismert gyakorlattól. A neutron-aktivációs vizsgálat eredménye megerősítette azon feltevésünket, hogy egy korábban készült és biztosan az avarok betelepedése előtt működött műhely termékével állunk szemben. Ám a 17., 354., 606. és 738. sírok mellékleteit képező edények készítési ideje a VI. század második felére keltezhető, s kiégetésük a szekszárdi avar faluban működő I. számú műhelyben történt (ROSNER 1999. 134-136.). A nyomelem vizsgálattal folytatva a munkát: bemértük a pannóniai avar temetőkből ismert összes bepecsételt díszítésű edényt (ROSNER 1987. 129.). Az eredmény: valamennyi - egy gyönki és két szekszárdi kivételével - köthető egy-egy avar műhelyhez. Ez a tény egyben azt is kell jelentse, hogy az avar mesterek a számukra teljességgel ismeretlen díszítési módot igen rövid időn belül megtanulták és a megrendelő ízlésének és kívánságának megfelelően képesek voltak legyártani. Természetesen az első darabok magukon viselték a tétova kezek nyomát. Erre talán a „legmeghökkentőbb" bizonyíték a szekszárdi temető 17. sírjának edénye. A rendkívül finoman iszapolt agyagból, gyorskorongon formált, enyhén vállgalléros edény, amelyen a díszítésként készített bepecsételt mintasor bizony kissé „bumfordira" sikerült. A korongolás tökéletes, iszapolása, anyaga kiváló, égetése a szakma minden kívánalmának eleget tesz, díszítése azonban „megmosolyogtatóan" kezdetleges (ROSNER 1987. 129.). A megrendelő avar ember aligha lehetett, hiszen ő is csak a közép-ázsiai formákat és díszítésmódokat ismerte, s az volt számára természetes. ízlése ilyen rövid időn belül nem alakulhatott ennyire át, tehát még „gondolati játékként" is elvethető. Ám ha egy germán ember jelenlétét tételezzük fel az avarok között, akkor ez az igény abszolút természetes (ROSNER 1987. 125-126.). A Kölkedfeketekapui temető anyaga mind formailag, mind technikailag oly mértékben üt el a többi pannóniai kora avar temető anyagától, hogy a gepida kerámia szélesebb körben való elterjedését teljességgel kizárhatjuk a megoldások közül (Kiss 1996. táblák). Nyilvánvalóan valamely más germán etnikum között kell tehát megkeresnünk a „megrendelőket". Ha térképre visszük a kora avar kori bepecsételt díszítésű kerámiák lelőhelyét, akkor azt tapasztaljuk, hogy nagyjából a Balaton - Bakony - Vértes vonalától keletre, vagyis Kelet-Pannoniából ismeretesek (ROSNER 1987. 127.). Ez egyben azt is jelentheti, hogy csupán ezen a területen