A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Történelem - Zsoldos Attila: IV. László és a Kállaiak ősei

Zsoldos Attila gyilkosokat tartsa fogva.

25 A halálesetről ellentmondásosan számolnak be forrásaink: IV. László egy 1290. évi oklevele arról ír, hogy a Csetnek-fiak „erectis vexillis" lázadtak ellene (WENZEL IX. 523.), ami egyértelműen katonai jellegű akcióra enged következtetni, évtizedekkel később azonban már úgy emlékeztek az esetre, hogy Pétert a királytól való visszatértében, a nyílt országúton (de domino suo rege in libera via procedentem) ölték meg (1318: Ao I. 462.), ami viszont inkább útonálláshoz hasonló támadásra látszik utalni. A gyilkosok személyére vonatkozó adatok nem hiányoznak ugyan, ám jól értesültnek így sem mondhatjuk magunkat. Csetnek 1285-ben fogott bíróként és a megyei hatóság kiküldötteként szerepel (Ho VII. 194-195.), birtokai közül Büst (Bys) és Sényőt {Seneu) ismerjük (1320: Ao I. 557.). Balogsemjén Péter gyilkosai között forrásaink Csetnek két fiát, Miklóst és Jánost nevezik meg (1290: WENZEL IX. 523.; 1318: Ao I. 462.), a harmadik ismert fiú, Dénes (1320: Ao I. 556.), ilyen összefüggésben nem szerepel. A gyilkosság részesei között IV. László egyik oklevele megemlíti a Csetnek-fiak rokonait (cognati), Illést és Ramacha-t (1290: WENZEL IX. 523.),

26 egy jóval az események után keletkezett oklevél pedig közéjük sorolja még Syge fia Tamást is (1321: Ao I. 603.). Az itt említett Illés minden bizonnyal azonos azzal a bagdai Illés ispánnal (comes Ely as de Bogda), aki 1282-ben IV. László engedélyével a még V. Istvántól adományul nyert Kiskércs (Kuskyrch) nevű birtokát szervieméinek, Iván fia Simonnak és Prybyzlaus fia Péternek adományozta (1282: WENZEL IX. 333-334., vö. még 1283: FEJÉR V/3. 194—196.),

27 s akit - bár János és László nevű fiai 1312ben szerepelnek (Ao I. 247.) - 1337-ben örökös nélkül meghalt embernek mondanak (Ao III. 429—430.). Ramacha ismeretlen személy, meglehet, hogy a Szabolcs megyei Ramocsaháza névadójáról van szó (MEZŐ-NÉMETH 1972. 106-107., NÉMETH 1997. 161.). Syge fia Tamás apja egy IV. László nevében kiállított hamis oklevél szerint 1282-ben a Szatmár megyei Mérgesdet (Myrgusd) kapta volna a királytól adományba (1282: WENZEL IX. 329.).

28 Mérgesd - s vele együtt a szintén Szatmár megyei Újlak (Wylok) és a Szabolcs megyei Lidér (Lyuder) — nyilván azon birtokok közé tartozott, amelyeket IV. László a lázadóktól elvéve a meggyilkolt Péter rokonságának adományozott (1290: WENZEL IX. 523.), ám a Balogsemjének évtizedek múltán Mérgesdet és Lidért visszaadták Syge fia Tamás utódainak, maguknak csak Újlakot tartva meg (1321: Ao I. 603-604., vö. még 1321: Ao I. 633-634.). Hasonló egyezségre a Csetnek-fiakkal is sort kerítettek a Kállaiősök: velük abban állapodtak meg, hogy Büst és Sényőt megtartják maguknak, a többit viszont visszaadják (1320: Ao I. 556-557., vö. még 1320: Ao I. 576-577.). A Balogsemjén Péter halálával kapcsolatos adataink közül kiváltképpen figyelemre méltó, hogy a gyilkosok a Borsákhoz menekültek tettük elkövetése után. Ebből a körülményből okkal következtethetünk arra, hogy a Borsáktól reméltek védelmet a Kállai-ősök várható bosszúja elől, másfelől viszont az a tény, hogy IV. László érdemesnek tartotta felszólítani Borsa nembéli Rolandot a gyilkosok feltartóztatására, arra vall, hogy a Borsák aligha állhattak nyíltan a lázadók mellé, legfeljebb hallgatólagos támogatást nyújtottak nekik. Mindezen adatok alapján világosnak látszik, hogy az 1280-as évek végén IV. László főként a Balogsemjénekre támaszkodva próbált meg felülkerekedni az északkeleti országrészben ellene lázadókon. Éppen nem meglepő tehát, hogy 1289 végén azzal a feltétellel hirdetett kegyelmet a királyi hatalom ellen korábban fellépőknek, hogy a hűségére való visszatérésről Ubul fia Mihály ispán fiai, István és Pál mesterek tegyenek jelentést,

29 s mozgósítás esetén is úgy rendelkezett, hogy a katonáskodásra kötelezettek a Balogsemjénekhez csatlakozva jöjjenek szolgálatára.

30 IV. Lászlónak nem is kellett csalódnia a Kállai-ősökben: azok a végsőkig kitartottak mellette, s nemcsak a király ellen forduló kisebb Szabolcs és Szatmár megyei birtokosokkal szemben léptek fel, hanem az ország leghatalmasabb bárói közé tartozó Aba nembéli Amadénak is nekiugrottak. 1290 májusában Ubul fia Mihály fia, István mester sikerrel ostromolta meg Amadé kőrévi — azaz tokaji (NÉMETH 1983.) — várát (auoddam castrum Omodeifilii David in Kwreu construdum), ahol az oligarcha szerviensei közül is a fogságába esett néhány.

31 Amint az látható, mind a Borsák, mind Aba Amadé esetében vannak olyan adataink, amelyek igazolják, hogy azok IV. László király uralkodása idején a Kállai-ősök ellenségei — vagy legalábbis azok pártfogói — voltak. Abban azonban, hogy a király halála után minden rendelkezésükre álló erővel igyekeztek tönkretenni a Balogsemjéneket, alighanem más okok is közrejátszottak. Ha ugyanis a Kállai-ősöknek 25 WENZEL IX. 557. (keltére ld. REGARP. 3533. sz.) 26 A nevek javítva az eredeti — MÓL DL 50 634. — alapján. 27 A ma már nem létező Bagda Petneháza határába olvadt be (MEZŐ—NÉMETH 1972. 104.). 28 Hamis voltára ld. REGARP. 3171. sz. 29 É. n. [1289]: WENZEL IX. 558. (keltére ld. REGARP. 3536. sz.) 30 É. n. [1289]: FEJÉR V/3. 505. és 506-507. (keltükre ld. REGARP. 3538-3539. sz-ok) 31 É. n. [1290]: FEJÉR V/3. 506. (keltére ld. REGARP. 3557. sz.) 82