A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Történelem - Zsoldos Attila: IV. László és a Kállaiak ősei

Zsoldos Attila Semjén (Semyen), Napkor (Nopkur), Szentmihály {villa Sancti Mychaelis) és Töt (Tuuch) birtokait, amelyeket azonban „most némely hatalmasok" (nunc per quosdam potentes) a király akarata ellenére elfoglalva tartanak (1313: FEJÉR VIII/1. 445.), s újabb néhány hét múlva elrendelte a birtokok visszaadását (1314: Ao I. 333— 334.). Hogy a meglehetősen homályos megfogalmazás kikre vonatkozik, az pontosan tudható, mert amikor 1317-ben a Kállai-ősök végre ténylegesen is visszakapták szabolcsi birtokaikat, Dózsa nádornak az erről rendelkező oklevele megnevezi a néhai Amadé nádor fiait, Jánost és Lászlót mint a birtokok elfoglalóit (1317: FEJÉR VIII/2. 98-100.). Valamivel korábban, vélhetően a Borsák első lázadásának leverését követően, tehát 1315 februárja után (ENGEL 1988. 110.), kaphatták vissza a Balog-semjén nembéli Mihály-fiak Szatmár megyei birtokaikat, mindenesetre 1319-ben, amikor is osztályuk során azokról szintén rendelkeztek, már a kezükön találjuk Kért és Panyolát (1319: Ao I. 526-528.). Ha már most azt kutatjuk, hogy miképpen állhatott elő az a helyzet, amely az északkeleti országrész két nagyhatalmú oligarcha-famíliáját, az Abákat és a Borsákat a Kállai-ősök ellenségévé tette, akkor az eddigiekben felsorakoztatott adatok arra bátorítanak, hogy a történtek kulcsát IV. László uralkodásának utolsó éveiben keressük. S valóban, ezekben az években szinte árad a királyi kegy a Kállai-ősökre. 1284-ben Ubul egyik fiának, Mihálynak a fia, Péter adományul nyerte a szabolcsi várnépek Ekölcs (Ekeuch) és a borsovai várnépek Pazony (Pozdum) nevű lakatlan földjét.

11 Három évvel később került sor a király ellen lázadó Hontpázmány nembéli Kozma-fiaktól elkobzott Dombrád (Damarad), Dobos (Dobos) és Beszterec (Byztruch) nevű birtokoknak a — már említett — adományozására: IV. László ezeket Ubul fia Mihály ispánnak és fiainak, István és Pál mestereknek adta.

12 Újabb három év elteltével ugyanők elnyerték a király ellen lázadó Chetnuk fia Miklós és rokonai minden birtokát (1290: WENZEL IX. 523.). Az 1290. március 5én kibocsátott oklevelet mindjárt másnap egy újabb követte, mely az örökös nélkül meghalt Gembardus fia János Doboka (Dabaka), valamint Miklós Köved (Kuued) és Ige (Igey) nevű birtokait juttatta Ubul fia Mihály fiainak (1290: FEJÉR V/3. 489.). Néhány héttel később már a leleszi monostor kegyuraságát (patronatus) adta IV. László István és Pál mestereknek,

13 az azzal járó jövedelmekkel együtt.

14 Egy hónappal utóbb újra örökös nélkül elhalt emberek királyi kézre háramlott birtokaival jutalmazta az uralkodó Ubul fia Mihály fiainak szolgálatait: ez alkalommal Tomaj nembéli (KARÁCSONYI 1995. 1020.) Üne (Jwne) fia Üne Tisza menti Abád (Abad)

15 és Szabolcs megyei Szakoly (Zokol) nevű birtokait, továbbá Lewka fia István Rozsály (Rwsal) és Myk, Zwechun Pátroha (Pathruh), Farkas Kemecse (Kemeche) és Fwdur Jéke (/eke) nevű birtokát adta nekik.

16 A birtokadományok mellett IV. László más módon is kifejezésre juttatta a Kállai-ősök iránti hajlandóságát. Ennek első jelét már 1281-ben megtapasztalhatjuk, amikor is IV. László Ubul fiai, Mihály ispán és Egyed, valamint az említett Mihály fiai, István, Péter mester és Pál — az oklevélben, sajnos, nem részletezett — érdemeinek viszonzásaként a felsoroltak Szabolcs megyei birtokain élő népeit (populos) kivette a megyésispán bírói joghatósága alól, külön is megemlítve, hogy az exemtio Mihály ispán és fiai Semjén nevű birtokán tartani szokott vásárral kapcsolatos esetleges perekre is vonatkozik (1281: WENZEL IX. 298.). Ezt 1289-ben egy újabb exemtio követte: a király ekkor Mihály fiainak, Istvánnak és Pálnak a szatmári ispán bírói joghatóságával szemben biztosított mentességet.

17 A királyi kegy egy újabb megnyilvánulási formájaként értékelhetjük, hogy IV. László 1290-ben parancsot intézett a Szamos folyó melléki vámszedőkhöz, a szatmári és a németibeli vendégtelepesekhez és az ottani vámszedőkhöz, valamint a Szatmártól és Németitől egészen Szamosszegig tevékenykedő vámszedőkhöz (tributariis per Zomus constitutes, ac hospitibus de Zothmar et de Nempti necnon tributariis in eisdem existentibus, ac etiam aliis tributariis de Zothmar et de Nempti usque in Zomuszygh residentibus), hogy ne szedjenek vámot Ubul fia Mihály ispán és fiai, István és Pál azon hajói után, amelyek a nevezettek várának építéséhez (pro constructione castri eorundem) szánt köveket és meszet szállítják.

18 Az itt említett vár minden bizonnyal azonos azzal a Szatmár megyei Kéren emelt erősséggel, amelynek az esztergomi káptalan 1292. évi oklevele már csak a helyét említi, mert időközben lerombolták (terram, villám seu possessionem Keer nuncupatam — cum loco diruti castri) (1292: FEJÉR VII/2. 171.). A várat említi még IV. László egy másik, az év megjelölése nélkül Zólyomban, május 1-én 11 É. n. [1284]: Ho VII. 185. (keltére ld. REG.ARP. 3307. sz.) és 1284: WENZEL IX. 12 É. n. [1287]: WENZEL IX. 560-561. (keltére ld. RECARP. 3455. sz.) 13 1290: F. V/3. 487., WENZEL IX. 558. (ez utóbbi keltére ld. RECARP. 3554. sz.) 14 É. n. [1290]: WENZEL LX. 549. (keltére ld. RECARP. 3558. sz.) 15 Alighanem a hevesi Abádról van szó, vö. GYÖRFFY 1987/98. III. 64—65. 16 É. n. [1290]: WENZEL IX. 559-560. (keltére ld. RECARP. 3560. sz.) 17 É. n. [1289]: WENZEL IX. 563-564. (keltére ld. RECARP. 3528. sz.) 18 É. n. [1290]: WENZEL IX. 561-562. (keltére ld. RECARP. 3559. sz.) 407. 80