A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Történelem - Zsoldos Attila: IV. László és a Kállaiak ősei

IV. László és a Kállaiak ősei kelt {datum in Zolum, in festő Philippi et Jacoby apostolorum) oklevele is, mely a Szatmár és a Szabolcs megyei nemeseket szólítja fel arra, hogy szükség esetén mindenben támogassák a saját birtokán királyi jóváhagyással {de nostra gratia speciali) vár építését elhatározó Ubul fia Mihály ispánt szándéka véghezvitelében (É. n.: WENZEL IX. 562., vö. REGARP. 3572. sz.). Az oklevél pontosabb keltezését lehetetlenné teszi, hogy IV. László uralkodása idejéből nem ismert olyan év, amelyben a király április végét, illetve május elejét Zólyomban töltötte volna (REG.ARP. 11/ 2—3. passim), mindenesetre az okkal feltételezhető, hogy ez utóbbi oklevél kiadása egy vagy több évvel megelőzhette a várat említő 1290. éviét. A vagyoni gyarapodás éveiben a Kállai-ősök a megyei közélet terén is szerephez jutottak. Az 1280as évek közepén, 1284—1285-ben Ubul fia Mihály ispán Szabolcs megye szolgabírájaként tevékenykedett,

19 s mivel az idő szerint a szolgabírákat — amint az több esetben kimutatható — az uralkodó nevezte ki (GERICS 1987. 274.),

20 a tisztség viselését megint csak a királyi bizalom jelének tekinthetjük. Mihály fia István ugyanebben az időben szabolcsi „alispán helyettes"ként {vicecurialis comes de Zobouch) kerül elő.

21 IV. László uralkodásának legvégén, 1290 nyarán egy fokkal feljebb léptette a Kállai-ősöket a király, kinevezvén Mihály ispánt és fiait, Istvánt és Pált Ugocsa megye ispánjává {parocbialis comes).

22 A Kállai-ősök persze nem véletlenül vagy valamiféle uralkodói szeszélyből élvezték IV. László bizalmát. A királytól kapott adományaikra vonatkozó oklevelekből hiányoznak ugyan az érdemeikre vonatkozó utalások, ám vannak olyan adataink, amelyek alapján mégis csak megismerhető szolgálataik természete. Feltűnő, hogy az örökös nélkül meghaltak birtokai mellett főként olyan jószágok gyarapították a Balogsemjének vagyonát, amelyeket valamely, a királyi hatalom ellen lázadó birtokostól kobzott el az uralkodó. Sajnálatos módon adataink ahhoz nem elégségesek, hogy a lázadások részleteit feltárjuk. Nem tudjuk például, hogy mit értsünk azon bűnök alatt, amelyeket a Hontpázmány nembéli Kozma-fiak követtek el a királyi hatalom ellen {excessus manifestos, quos contra nostram regiam maiestatem commiserunt)

21 mint ahogy arról sincsenek ismereteink, hogy ennek a lázadásnak az elfojtásában a Balogsemjének szerephez jutottak-e, s ha igen, milyenhez. Kénytelenek vagyunk beérni annak megállapításával, hogy a lázadás valamikor 1287. júliusának vége előtt robbanhatott ki - az azt említő királyi oklevél július 30-án kelt -, s minden bizonnyal sikerült leverni, hiszen a Kozmafiaktól elkobzott birtokok közül Dombrád bizonyosan a Balogsemjének kezén volt egy ideig, amint az egy már említett 1291. évi adatból kiderül (1291: Ho VII. 216.). Egy másik lázadásról annyival tudunk többet, hogy ez esetben legalább az kiderül, hogy annak elfojtásában Ubul fia Mihályé és fiaié, Istváné, Péteré és Pálé lehetett a főszerep. A lázadók ez alkalommal Csák nembéli Simon fia Péter, valamint egy bizonyos Jula fia Moys és Jacou fia András voltak. Simon fia Pétert ismert adataink alapján nem tudjuk a Szatmár megyében birtokos Csák nembéli Daraiakhoz kapcsolni (KARÁCSONYI 1995.320.), személye azonban hipotetikusan beilleszthető a nemzetség Dobóci ágának nemzedékrendjébe Péter fia Simon eddig ismeretlen (KARÁCSONYI 1995. 315.) - fiaként, s az azonosítást némiképp támogatni látszik, hogy a Csákok ezen ága valóban birtokolt Északkelet-Magyarországon is (KARÁCSONYI 1995. 321.). Jula fia Moys azonban ismeretlen, a harmadik lázadó személye viszont nagy biztonsággal azonosítható azzal a Kaplony nembéli (Nagymihályi) Jakó fia Andrással, akivel már találkoztunk azok között, akiket a bajor Ottó király előtt a Balogsemjének birtokaik elfoglalásával vádoltak (1307: Ao I. 121.). A lázadás 1289 nyarára tehető, s minden bizonnyal sikertelen volt, legalábbis erre lehet következtetni IV. László egy 1289. szeptember 13-án kiadott okleveléből.

24 Ez ugyanis felszólítja az ország bíráit, hogy ne ítélkezzenek Ubul fia Mihály és fiai, István, Péter és Pál felett a király ellen lázadó {contra nos procedentes et nocumenta inferentes) Csák nembéli Simon fia Péter, valamint Jula fia Moys megölése, továbbá Jakó fia András és annak szintén András nevű szerviense fogságra vetése {super... captivatione) ügyében, mert ezek következményei alól a király mentesítette a Balogsemjéneket. Alighanem ugyanezen lázadás során kerülhetett arra sor, hogy egy bizonyos Csetnek fiai és azok rokonai megölték Balogsemjén Mihály egyik fiát, Pétert. A történtek ezen epizódjáról IV. László egy másik, szintén 1289. szeptember 13-án kiállított oklevele tájékoztat, melyben a király felszólítja Borsa nembéli Tamás fia Roland vajdát, hogy a hozzá menekült 19 É. n. [1284]: Ho VII. 184-185. (keltére ld. REGARP. 3306. sz.); 1285: Ho VII. 194-195. 20 Vö. még pl. é. n. [1272-1290]: MÓL DL 105 231.; é. n.: MÓL DL 57 974. stb. 21 É. n. [1285]: ZICHY I. 81. és é. n. [1285]: ZICHY I. 81-82., vö. KALLAY 1913. 123-125. 22 É. n. [1290]: WENZEL IX. 564. (keltére ld. REGARP. 3561. sz.) 23 É. n. [1287]: WENZEL IX. 560. (keltére ld. REGARP. 3455. sz.) 24 WENZEL IX. 556-557. (keltére ld. RECARP. 3532. sz.) 81