A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Történelem - Németh Péter: A cégényi (Szatmár megye) monostor 1181. évi birtokösszeírásának helynevei

Németh Péter a tör-téneti névanyag feldolgozásánál milyen fontos szerep jut a modern földrajzi névgyűjteményeknek esetünkben Kálnási Árpádénak -, amelyek nélkül a régi korok kutatója eredménnyel nem dolgozhat. BECS 1181/288/366/XV. sz.: cum Bechy (REG.ARP. 1/1, 133. reg.); 1334:/?. Bech, in C-u Zathmar (ZICHY I, 421); 1352: p. Beech (SZABÓ 1889. 542, 93. reg; Doc. TRANS. Veacul XIV/10, 136); 1427: p.~ (LO AA. 20). 1181-ben a cégényi monostor 4 összefüggő prédiumának (Cseke, Gebusa, Milota és Túr) határ-járását itt kezdik meg. 1334 előtt a [Gutkeled nb-i] Várdaiaké, akik közül Aladár fia Pelbárt és László fia János az egri káptalan előtt titokban kijelentik, hogy Szabolcs megyei birtokaik elpusztítójának [Druget] Vilmos [ungi és zempléni] ispánnak Becset visszaadták, mert félnek az országból való kiűzetéstől. 1352-ben a rokon [a Gutkeled nb-i] Tiba fia, Mihály fia, István idegen kézen lévő birtoka, amelyet nagybátyjainak, Tiba fiainak, Péternek és Tamásnak 200 M-ért (minden M-t 4 ft-ba számolva) leköt Hódossal és Tisztaberekkel együtt. Az oklevél magyar alapfordítását Speckner Enikő, a jegyzeteket Kávássy Sándor (KAVASSY 1985.) készítette. Jelen dolgozatom részben az éppen ebben szereplő téves azonosítások helyretételét szolgálja, amelyeknek egyik forrása MAKSAI 1940. volt. Speckner szöveghű fordítását Kávássy néhol félreértelmezte. így pl. afilüs ecclesiae összetételt a monostorbeliek-nek fordítja, ami azért értelmetlen, mert nem a szerzeteseknek volt lehetőségük az apáttal szemben a felerészben birtokolt prédiumokat elidegeníteni, hanem az apáttal közösen birtokló kegyuraknak. Azaz itt az egyház (alapítójának) fiai alatt Kölese ispánnak az oklevélben korábban felsorolt rokonait kell értenünk. Az oklevélnek még egy magyar nyelvű fordítása ismert: KÖLCSEY 1930. A szerző éppen itt nem tünteti fel, hogy ő vagy fordítója milyen oklevélből dolgozott, de minden bizonnyal a Kapy-levéltárban őrzött példányból, amely „Kölesei Kende János és Kapivári Kapy Teréz között 1770 táján kötött házasság alkalmából a Kapy-levéltárba került" (KÖLCSEY 1930. 8.). 60