A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Régészet - Langó Péter: Megjegyzések a Kárpát-medence X–XI. századi huzalkarpereceinek és sodrott karpereceinek viseletéhez és használati idejéhez

Megjegyzések a Kárpát-medence X-XI. századi huzalkarpereceinek és sodrott karpereceinek viseletéhez vidékén. Szabó János Győző nem fogadta el Szőke Béla álláspontját, mivel „A spirális végű sodrott karperecekkel nem egy időben, hanem valamivel később kezdték viselni a vékony, sodrott testű, de hurkoskampós változatot. A 10. század első felére keltezhető együttesben alig akadunk erre a formára." (SZABÓ 1978/ 79. 112. 97. j.)

50 A karperecek zömével együtt előkerült mellékletek igazolják Szabó János Győző álláspontját, hogy a leletek jórészt a X. század második felében válnak általánossá. A karperec igazi virágkora a század utolsó harmada lehetett. Szabó János Győző figyelt fel arra is, hogy a századfordulóval nem szűnt meg viselete, hanem továbbra is kedvelt ékszer maradt. A karperec késői megjelenését erősíti az a tény is, hogy ez az ékszer eddig nem is igen került elő ezüstből, hanem csak bronzból; vagyis ennél a típusnál már csak az olcsóbb darabok kerültek sírba. A korábbi kutatás álláspontját csak erősíteni lehet a keltezés kérdésében; tehát a mindkét végükön spirálissal kitöltött hurkos kialakítású, sodrott típusú darabok legalább egy fázissal megelőzik a hurkos-kampós záródású darabokat. Szőke Béla felvetése, hogy ezek az ékszerek a X. század legelejétől léteztek elvethető, hisz - mint utaltunk rá - nem mutatható ki a karperec folyamatos használata a század első felében. Nem fogadható el az sem, hogy a hurkos-kampós kapcsolószerkezet a sodrott ékszerhez kötődő, a Kárpát-medencében kialakuló sajátosság volt. Ilyen záródás mind a karperecek, mind a nyakperecek közt előfordul a törtezüst leletek között is (SZŐKE 1962. 68.). Hasonló kialakítású karperecek az északi területeken fordulnak elő, ahol már a század első felében megvoltak a hasonló záródású darabok. Ezek az ékszerek ezüstből készültek, s előállításuk is tovább tarthatott, mint a Kárpát-medencei egyszerűbb darabok elkészítése. Szőke Béla Knorr tanulmánya alapján úgy vélte, hogy nem kapcsolhatók össze a Kárpátmedencei darabok az északi leletekkel, mivel Knorr Felső-Pomerániában nem említett ilyen ékszereket. A törtezüst kör más csoportjaiban azonban előfordulnak ilyen karperecek. Jakimowicz utalt arra, hogy a leletkör különböző csoportjai között jelentős eltérés van az ékszerek tekintetében (JAKIMOWICZ 1931. 254.). A korszak északi leleteivel foglalkozó kutatók számára sokáig kérdéses volt, hogy ez a karperectípus az északi területeken alakult-e ki, s a kereskedelmi kapcsolatok hatására került-e el egészen Indiáig (STENBERGER 1958. 6. kép Hurkos-kampós záródású, sodrott bronz huzalkarperec Indiából (Victoria and Albert Museum, London). Kialakításában és formájában a képen látható darabhoz teljesen hasonlóak ismertek a X—XI. századi magyar sírokból Abb. 6 Gedrehter Bronzedrahtarmring mit SchlingenHaken-Verschluss aus Indien (Victoria and Albert Museum, London). Stücke, die dem Abgebildeten in Gestaltung und Form absolut ähneln, sind aus den ungarischen Gräbern des 10— 11. Jahrhunderts bekannt 3. A hurkos-kampós záródású sodrott karperecek (6. kép) Az eddig előkerült leletek alapján ez a legelterjedtebb sodrott típus a Kárpát-medencében. Általában háromrétbe hajtott bronzdrótból készültek a mindkét végükön spirálissal kitöltött hurkos és sodrott típushoz hasonlóan. Míg a spirálissal kitöltött daraboknál a drót két végéből alakították ki a spirális díszítést, a hurkos-kampós ékszerek esetében a végek elkészítése előtt eldolgozták a drótvégeket. A különbség a két típus között a karperec záródásánál figyelhető meg, mert míg a fentebb említett típusnál valószínűleg nyitva hagyták a karperec két végét, addig a kampós záródásúnál - ahogy az elnevezés is utal rá - az ékszer végén kialakított kampó kapcsolódik a másik végen lévő hurokba. Megfigyelhető, hogy amíg a sodrott spirálissal kitöltött darabok közt voltak ezüstékszerek is, addig a hurkos-kampós karperecek kizárólag bronzból készültek. Niederle és Vana ezt az ékszert is a szlávokhoz kötötte. Szőke Béla Korosec nyomán hajlott arra, hogy a magyarok még levédiai tartózkodásuk alatt ismerték meg ezt a karperectípust a Dnyeper és a Donyec Szabó János Győző két korai darabot említett Az egyik Szegvár—Orom-dűlő 4. sírjából került elő (SZÉLL 1941. 181.). Azért sorolhatta ezt a darabot a korai készítmények közé, mert ezüstből készült. Ez az ékszer azonban nem sodrott, hanem fonott darab. A másik, általa korainak tartott sodrott ékszer, a Hódmezővásárhely—Szakáihát 5. sírjából előkerült karperec (BÁLINT 1936. 205.). Bálint Alajos a temető ismertetésében „kettős bronz huzalból fonott karpereceként írja le a sodrott ékszert. Szabó János Győzőt valószínűleg a leírás tévesztette meg, s mivel a két szál drótból készült darabokat korainak határozta meg, így ezt az ékszert is annak tartotta. Valójában itt is egy szál drótból kialakított, háromrét hajtott sodrott ékszerről van szó, amint a sodrott ékszerek nagy többségénél. 45