A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Régészet - Langó Péter: Megjegyzések a Kárpát-medence X–XI. századi huzalkarpereceinek és sodrott karpereceinek viseletéhez és használati idejéhez

Megjegyzések a Kárpát-medence X-XI. századi huzalkarpereceinek és sodrott karpereceinek viseletéhez felnőttekre szabott méretben készültek, mivel gyakran házilag hajlították össze a gyereknek a megfelelő méretre. Az összehajlítás után, ha még így is nagy volt a karperec, és az anyag rugalmassága nem engedte a további alakítást, akkor nem egy esetben - mint ahogy azt a már említett mözsi temető példája is jelzi - a gyermekeknek egészen a hónaljáig húzták fel az ékszert (MÉSZÁROS 1975. 76.). A karperec forma eredetével kapcsolatban mindig fontos figyelembe vennünk, hogy egy viszonylag egyszerűen elkészíthető típusról van szó. Ez az oka annak, hogy széles körben elterjedt a sztyeppén, s már jóval a X. század előtti temetők leletanyagában is előfordult.

18 Megtalálható volt az ilyen karperec a volgai bolgároknál, az alán temetőkben az Észak-Kaukázus területén, és a majaki katakombasírokban (KAZAKOV 1991. 120-121, VINIKOVAFANASZJEV 1991. 87-88.).

19 Előkerültek X. századi leletkörnyezetben a Dnyeper középső vidékén (SZOLOVJEVA 1982.) és a poljánok kurgánsírjaiban (SZEDOV 1982. 98100., 156. Tab. XXVI. 43., XCVI 28-29.). Hasonló darabok előfordultak az északi leletek között.

20 Ilyen típusú ékszer más régészeti kultúrákban is előkerült, ami ugyanúgy az ékszer egyszerűségével magyarázható. A karperecet a széles időbeli és térbeli elterjedés miatt nehéz egy területről eredeztetni. Ez a típus olyan egyszerű, hogy a magyarok akár az Etelközben, de már a honfoglalást követően az új hazájukban is kialakíthatták. A karperec X. századi leletkörnyezetben megtalálható az északi balti területeken és a Kárpátmedencétől délre a Balkán-félszigeten is.

21 Szőke Béla a karperec formát keleti hozadéknak tartotta és elvetette a leletek kapcsolatát a törtezüst kincsleletek körével, mivel a Jakimowicz által 15 csoportra felosztott törtezüst leletkör I. csoportjának területén, amely a mai Lengyelország déli és keleti részét foglalja magába, nem jellemzőek az ilyen kialakítású karperecek (SZŐKE 1962. 66., JAKIMOWICZ 1931. 257-258.).

22 A karperec forma azonban nem ismeretlen Jakimowicz III. csoportjában, amely a Skandináv-félszigetre és Jüttlandra terjed ki, valamint a Dnyeper középső vidékére lokalizált IV. csoportban is előkerültek ilyen ékszerek.

23 Ezek a Kárpát-medencébe érkezhettek kereskedelmi árucikként is. Ez azonban kevésbé valószínű. Az északi kereskedelmi kapcsolatok a X. század elején még nem voltak olyan jellegűek, mint a későbbi időszakban.

24 Az északi régió és a magyar szállásterület között nem található meg nagy számban az ékszer. A későbbi párhuzamoknál, mint például a XI. századra keltezhető fonott, nyitott ezüstgyűrűk esetében nemcsak a Kárpát-medencében, hanem sokkal szélesebb területen megfigyelhetőek a hasonló darabok, így megtalálhatók a cseh és lengyel területeken is (SZŐKE 1962. 97., SZŐKE-VÁNDOR 1987. 74-76.). A kerek átmetszetű bronz huzalkarperecek csak ritkán kerültek elő a lengyel leletanyagból, de már nincsenek jelen a mai Csehország erre az időszakra keltezhető emlékei közt.

25 Ezek alapján kevésbé valószínű, hogy az ékszer a viking-varég kereskedelem hatására vált volna közkedveltté a honfoglaló magyaroknál. Az esetleges déli kereskedelem nem zárható ki, amint azt a balkáni X—XI. századi darabok is mutatják, azonban az ékszer egyszerű elkészítési folyamata miatt ez esetben sem egyértelmű a kapcsolat.

26 A két területen egymástól függetlenül is kialakulhatott ez a karperectípus. Az azonban bizonyos, hogy már a beköltözést követő időszakban is viselhették ezt a karperecformát honfoglaló eleink, s nemcsak a X. század második negyedétől terjedt el, mint ahogy azt Szabó János Győző feltételezte. Már az etelközi magyar emlékek közt is jelen lehetett. Erre utal a Szubbottici mellett előkerült temető 3. sírjában eltemetett gyer18 Ez is lehetett oka annak — a lunula mellett — hogy a Csóka—Szerb temető lelőhelyen előkerült szarmata női sírt a leletkataszter készítői honfoglalás kori leletnek határozták meg (KOVÁCS 1993. 63—64. 15. t.). 19 Ilyen karperecek ismertek még a Tarszki melletti katakombasírokban (KANTEMIROV-DZATTIATY 1995. Tab. XXXII. 12—13., 18.), Csmi katakombasírjaiban a IX. századot megelőző időszakból, utalva részben a tárgy folyamatos meglétére a sztyeppe, illetve az azzal szomszédos területeken (HAJNARIH 1995. 187., 192-193., Tab. VII., XIX. 7.). 20 A magyarországi darabokkal megegyező került elő például a svédországi Stockholmgarden lelőhely 3. házában — egy kerek átmetszetű, elhegyesedő végű bronz huzalkarperec (STRÖMBERG 1970. 231.). Ugyanilyen huzalkarperecek kerültek elő a birkái viking temető 1145. sírjában (ARBMAN 1940. Taf. 109. 1—2.). Kerek átmetszetű, elhegyesedő végű bronz huzalkarperecek a Kárpát-medencében is kerültek elő X—XI. századi objektumokból (WOLF 1992. 426., 428.). 21 A bulgáriai Misevszko, Nanovica lelőhelyről. Ez utóbbi temetőben több darab: így a 12., 14., 18., 36. és 47. sírban (VZSAROVA 1976. 297., 311., 315— 317., 321-324.). Ilyen ékszer volt a jugoszláviai bledi temető 25., 29. és 53. sírjában is (VALIC 1964. 17-18., 23. Taf. VII. 2., 4., XII. 5.). 22 A leletkör magyarországi párhuzamaira: BÓNA 1964., MESTERHÁZY 1996. A törtezüst leletek további szakirodalmáról: BÁLINT 1982. 25. 126. j. 23 Jakimowicz felhívta a figyelmet arra is, hogy a III. csoportba tartozó ékszerek típusai jórészt megfeleltethetők a IV. csoportba sorolt darabokkal (JAKIMOWICZ 1931. 259.). Fettich Nándor utalt arra, hogy Jakimowicz csoportjainak beosztása nem vezethető vissza a IX. századra (FETTICH 1933. 166—167. 9. j.). A törtezüst körben a Jakimowicz által vizsgált tárgyakkal kapcsolatban pedig már Fehér Géza tett pontosításokat a magyar szakirodalomban (FEHÉR 1940. 40—41.). 24 A honfoglaló magyarok és az északi területek kereskedelmi kapcsolatait jellemezte: FODOR 1981., valamint MESTERHÁZY 1993. 457—459. 25 Zoll-Adamikowa a Kárpát-medencei darabokhoz kapcsolható karperecet csak Przmysl lelőhelyről említett Kis-Lengyelország területéről (ZOLLADAMIKOWA 1971. 99., ZAKI 1974. 331-333., a cseh területek leletanyagára KRUMPHANZLOVÁ 1971.). 26 Ilyen ékszer volt többek között a szerbiai bledi temető 25., 29. és 53. sírjában (VALIC 1964. 17—18., 23. Taf. VII. 2, 4., XII. 5.), valamint a bulgáriai Misevszko lelőhelyen, a nanovicai sírmező 12., 14., 18, 36. és 47. sírjában (VZSAROVA 1976. 297, 311, 315-317, 321-324.). 39