A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Régészet - Langó Péter: Megjegyzések a Kárpát-medence X–XI. századi huzalkarpereceinek és sodrott karpereceinek viseletéhez és használati idejéhez

Langó Péter 4. kép Négyzetes átmetszetű, végei felé keskenyedő bronz huzalkarperec Horgosról (STANOJEV 1989. 127. nyomán) Abb. 4 An den Enden verschmälerter Bronzedrahtarmring quadratischen Querschnitts aus Horgos (nach STANOJEV 1989, 127) mek egyenesre levágott végű példánya (BOKIJ-PLETNEVA 1989. 94-95.).

27 Korai meglétét bizonyítja az is, hogy ilyen karperecek olyan sírokból is előkerültek, melyeket a kutatás a honfoglalók első generációjához kötött (RÉVÉSZ 1996/A. 90.).

28 A karperecek egy részénél az elhegyesedő végeket rovátkolták. Ez a díszítésmód a korai sírokban még nincsen meg, s legkorábban csak a X. század második negyedétől jelent meg az ékszereken. Az egyik legkorábbi ilyen módon díszített karperecet a kenézlői I. temető 16. sírjába eltemetett harcos viselte (JÓSA 1914. 324.). Ilyen került még elő Szeged—Öthalom 11. sírjában, melyet a század első felére keltezett a kutatás (BÁLINT 1936. 60.). Ez a díszítésmód később a század közepén és a második felében is előfordult a karpereceken, így megvan Halimbán (TÖRÖK 1962.), Berettyóújfaluban (HAMPEL 1900. 590.), Hódegyházán/Jazovo az 5. sírban (STANOJEV 1989. 47-48.), a bocsári/Bocar 8. sírban (STANOJEV 1989. 33., 35.), Szentes—Nagyhegyen (FEHÉR-ÉRY-KRALOVÁNSZKY 1962. 74. No. 1018.) és Dévaványán (JUHÁSZ 1996. 163.) S-végű hajkarikákkal.

29 Hasonló rovátkolt díszítés tűnik föl az állatfejes karperecek ID. típusán is, melyet Kovács László a X. század második felére datált.

30 2. Vastag négyzetes és fiikör átmetszetű buzalkarperecek(4. kép) Zdenek Vana ezt a típust is az „avar-szláv műveltségből" kívánta levezetni. Szőke Béla mutatott rá arra, hogy ezek az ékszerek formailag is jól elválaszthatóak a X. századot megelőző időszakban a Kárpátmedencében meglévő ékszerektől, mivel: „a késő avar kori emlékanyagban felbukkanó négyszög átmetszetű karperecek a végeik felé nem hegyesednek, hanem egyenletesen vastagodnak, vagy kiszélesednek" (SZŐKE 1962. 94.). Vana felvetése azért sem fogadható el, mert a vastag karperecek nincsenek meg a X. század elejére keltezhető leletegyüttesekben, s nem fordulnak elő sem muszlim dirhemekkel, sem pedig a kalandozások során szerzett nyugati pénzekkel keltezhető sírokban. Az ékszer csak a század utolsó harmadától vált igazán népszerűvé és legkorábbi darabjai sem keltezhetők a X. század középső harmadánál korábbra; így nem is mutatható ki kontinuitás az avar időszak hasonló karpereceivel. Az egyik legkorábban sírba került darab a karancslapujtői 2. sírból ismert ezüstből készített ékszer lehetett. A karperec itt együtt került elő egy szintén ezüstből való, kerek átmetszetű, elhegyesedő végű huzalkarpereccel, valamint egy pödrött végű ezüst pántkarpereccel. A karancslapujtőihez hasonlóan a Nagylókon talált honfoglalás kori lovas sírban lelt darab is a 950-960-as években kerülhetett sírba.

31 Ezek a leletek mutatják azt is, hogy az ékszer a X. század középső harmadában a módosabb középréteg viseletében is szerepet kapott (DIENES 1964. 20.). Az ezüstből készített négyzetes átmetszetű darabokat még a X. század végén is viselték, amint azt a sarudi temető 11. sírjából előkerült darab is mutatja (SZABÓ 1976. 19. 31. 12. ábra). A vastag, négyzetes átmetszetű karperecek, valamint a vastag huzalból kialakított, kerek átmetszetű darabok ugyanúgy tömegterméknek számítottak, 27 A temető magyar voltáról újabban BÓNA 2000. 19—20. 28 Ide sorolható többek között a Révész László által is említett demecseri és zemplénagárdi karpereces sír, a Nemeskosút/Kosúty— Remetedombon (CHROPOVSKY 1955. 264—275) előkerült lelet, a korábban szintén első generációsnak tartott verebi sír (legutojára: MESTERHÁZY 1994/B. 29., 32., 62. Abb. 17.). Az előkerült Berengar Rex (888—915) és Kövér Károly francia uralkodó által vert aquitaniai dénár, valamint az egyik — steppei párhuzamok alapján — keleti készítésűnek tartott veret nyomán vélték korainak a sírt. Újabban Révész László későbbre keltezte. A leletet mindenképp a X. század első felére keltezi a mellette előkerült leletanyag (ÉRDY 1858., KOVÁCS 1989. 74., BÓNA 2000. 117.). Szintén korai a kisdobrai 2. sír, ahol az ezüst huzalkarperec pár mellett Abbaszida és Szamanida dirhemek adják a korai keltezés lehetőségét (DÓKUS 1900. 58., KOVÁCS 1989. 38.). 29 Ilyen karperec került még elő: Ipolykiskeszi 104. sír (HANULIAK 1994. 122.), valamint Veszprém—Jeruzsálem hegyen, ahol a karperecpár közül csak az egyik rovátkolt (FEHÉR—ÉRY—KRALOVÁNSZKY 1962. 83. No. 1203). 30 Elképzelhető, hogy a rovátkolt díszítés a huzalkarperecek hatására jelent meg az állatfejes típusokon. (Vö. KOVÁCS 1994. 133.) 31 A nagylóki karperec teste négyzetes átmetszetű, végei azonban egyedi kialakításúak, s mint ilyenek eltérnek a négyzetes átmetszetű, elvékonyodó végű bronz huzalkarperecektől. A sír a benne talált ezüst öweretek, illetve a többi lelet alapján a középréteghez köthető (MAROSI 1936/A. 44., a karperecről MAROSI 1938. 50. II. t). 40