A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Műemlékvédelem - Balázsik Tamás: A beregdaróci református templom

A beregdaróci református templom állhatott. A középkori szószéket eszerint a maival átellenben, az északi diadalívpillér előtt helyezhették el. Talán ehhez az átépítéshez kapcsolódva festették ki a templomot. A Lehoczky Tivadar által még látott „fresco-képek", - veres és fekete színű falfestményekéletnagyságú szenteket és püspököket ábrázoltak (LEHOCZKY 1881. III. 216.). Bizonyára közöttük volt Szent Mártonnak, a templom tituláris szentjének a képe is. A falfestmények az 1862-es tűzvészt követő renoválás során semmisültek meg. Maradványai sem kerültek elő a régészeti kutatás alkalmával, mindössze néhány meszelt és vörös festésű vakolattöredéket találtunk a szentély keleti fala előtt, mélyebben fekvő törmelékben. A templom, amelyet 1501-ben is torony nélkül, sepulturá-vú említenek (ENTZ 1986. 204.), a hosszház továbbfutó lábazati párkánya alapján utólag, valószínűleg még a középkor folyamán toldalékot ossariumot kapott, amelyet a sekrestye nyugati fala és a hosszház északi fala közötti szögletben helyeztek el. Minthogy a hosszház falának kiromlása miatt a templomépülethez való csatlakozása nemigen volt tanulmányozható, csak falmaradványainak viszonylagos magassága alapján állítható, hogy már az átépített 16. kép A bárcai templom és ossariuma Abb. 16 Die Kirche von Bárca und ihr Ossarium hosszházfalhoz illesztették hozzá. Mivel a hosszház falán semmiféle nyoma sem volt bekötésnek vagy lefedésnek, kérdéses, volt-e felépítménye, mint pl. a bárcai templom

31 ossariumának (16. kép). A fentiek alapján nyílással sem kapcsolódott a hajóba, mint a mátraszőlősi rk (VALTER 1974. 155.) és a túristvándi ref. templomé. A templomnak az újkorban is a Daróczi család volt a kegyura. Templomát tekintették ősi temetkező helyüknek, s természetes módon itt kívánt temetkezni a család egyik legjelentősebb tagja, az 1567ben beregi főispánságot viselt (FALLENBÜCHL 1994. 67.) nagy birtokszerző, Daróczi Szerafin ("TI

1 1587 előtt) is. A régészeti kutatás során feltártunk egy, a templom hajójának keleti részében lévő sajnos nagyrészt kiürített kőből épített, javított boltozatú kriptát, amely bizonyára azonosítható az 1586-os testamentumában (RADVÁNSZKY 1879. III. 130.) említett „rakott sír"-ral. Végrendeletében megemlékezik az általa Darócon építtetett, főleg kőből rakatott házakról is. Nem tudjuk, összefüggésbe hozhatók-e ezek a környéket sújtó, a települést is feldúló 1566-os tatár pusztítással (LEHOCZKY 1881.

1.130.), sem azt, kinek építtette ezeket. Jelentőségét azonban jól mutatja, hogy az országos 31 Archiv Kosického Biskupstva, Spisy jednotlivych farností 9. Krcho János és Kládek Gábor felvétele. 219