A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Műemlékvédelem - Balázsik Tamás: A beregdaróci református templom

Balázsik Tamás átlagnak megfelelően némelyik daróci nemes még egy évszázad múlva is faházban lakott, miként ezt Daróczi Márton nemesi házának 1679-es összeírásából

32 látjuk. Noha a családnak a faluban élő tagjait haláluk után minden bizonnyal itt temették el, mint valószínűleg Daróczi Imre fiát, Lászlót (KIRÁLYDARÓCI DARÓCZY 1905.22.), akit egy 1608-as forrás szerint a házánál öltek meg a hajdúk első támadásakor (1588-ban), a daróci templom kiemelt helyzete némiképp megingott, amikor Szerafin fia, a hasonlóképpen nagy birtokszerző, 1603ban Basta mellé erdélyi kancellárrá, majd 1608-ban a szepesi kamara egyik tanácsosává, prefektusává kinevezett, 1612-ben bárói rangra emelt, 1614 és 17 között beregi főispánságot viselt (Szűcs 1990. 58., KEMPELEN 1912. 247., SZINNYEI 1893. II. 633., FALLENBÜCHL 1994. 67.) Daróczi Ferenc (^1617) megszerezte többek között a deregnyői uradalmat

33 Zemplén vármegyében. A Bethlen Farkas által (BETHLEN 1789. 529.) kiváló erényűként (vir summae virtutis) titulált, Erdély történetét is megíró Deregnyői Daróczi Ferenc 1608-as végrendeletében ugyanis meghagyta, vagy a daróci, vagy a deregnyei templomba temessék el, ahogy testamentáriusainak „szabadságok légyen" (PÉTER 1902. 180-184., 211-214., 247-249., 279-281., 311-313.). Azt azonban egyértelműen kikötötte, temetése katolikus módon történjék. Kérdés, döntésében szerepet játszott-e a reformáció daróci térnyerése. Noha Beregdaróc a hagyoámányos nézet szerint 1595-ben lett református (BARCSA 1906. 221.), a faluban valószínűleg nem volt református pap, ezért adhatott a nagybégányi pap a daróci reformátusok adója után is számlát 1597-ben (ZOVÁNYI 1929. 33.). Ezzel szemben a katolikus pap lehetett az a sacerdos, akinek telke egy 1583-as forrás szerint Daróczi Szerafin kúriája (curia residentionalis) mellett volt (MOL P 450.6. cs. fasc. XVI. 25-60.)

34 és amelyet Daróczi Szerafin és István elődei jelöltek ki ilyen célra. Daróczi Ferenc végrendeletében katolikus paróchus és iskolamester tartására is jövedelmet rendelt. Daróczi Ferenc fia, ifjabb Daróczi Ferenc (fr 1636) szintén katolikus lehetett, bizonyára ezért tagadta meg az evangélikus lelkész javadalmazását az apjától örökölt Dobóruszkán (KUBINYI-KUBINYI 1906. 218.). Az 1733/79-es Canonica Visitatio (ACP 84.) említ ugyan földesúri sírokat a deregnyői templomban, azt azonban nem tudjuk, hogy Deregnyői Daróczi Ferencet és fiát itt vagy Darócon temették-e el. Bár tekintettel arra a nagyszabású, négysaroktornyos kastélyra, amelyet az idősebb Daróczi a Darócnál - ahonnan 1608-ban a hajdúk elűzték - jobban védett Deregnyőn építtetett (KOPPÁNY 1990. 229-234.), feltehetően túlnyomó részt itt laktak és itt is temetkeztek. Darócon talált viszont végső nyughelyet Daróczi alias Kércsy Márton, akit egy 1640-es tanúkihallgatás (MOL P 450 6. cs. fasc. XVII. 1-76.) szerint a Darócziörökség miatti viszálykodás során öltek meg. A mind jobban szerteágazó család egyik, a daróci kastélyt lakó tagjának a családhoz való tartozását Daróczi Ferenc leszármazottai megkérdőjelezték. Minthogy a bíróság az ő igazukat fogadta el, a leányági örökös, Kubinyi (IV.) László, a bírói ítélet birtokában hadat gyűjtött, melyet servitora, Fekete Mihály vezetésével Darócra küldött, aki haragos szóváltást követően embereivel „levágta" a palánkot

35 és kiostromolta a kastélyból Daróczi Mártont valamint tíz „pajkos" legényét. Daróczi Márton a harcban szerzett sérüléseibe hamarosan bele is halt. A falu népe azonban Márton pártján állt, mert míg temették, a kastélyt megszállók - magyar és német puskások - tüzelésre kész fegyverekkel álltak a kastély bástyáján elszánva arra, hogy a cinterembe, a templomból kijövök közé lőjenek, ha valaki „Gyilkos!"-t kiáltana rájuk. A régészeti kutatás során feltárt újkori sírokat tekintve elmondható, hogy a daróci nemesség nem minden tagját temették kriptába. Erre utal, hogy a szentély területén, a kripta falának végében egy olyan, arccal keletre néző csontvázat tártunk fel, amely fémszálas fejrevalója alapján az egyik előkelőé lehetett. Egy másik, szintén a szentélyben, a templom tengelyére merőlegesen ásott, délnek tájolt sírral (4.) pedig egy kereszt irányú, a hajó felőli oldalán vakolt, kis alapozási mélységű, talán korai karzat lebontott maradványaként azonosítható falat is elvágtak. A falazat és a sírok felett is áthúzódott a pusztán a szentély 32 A deregnyői kastélyt lakó Galambos Ferenc tulajdonában szintén összeírtak 1680-ban egy fából épített kúriát Darócon (A Művészettörténeti Dokumentációs Központ Kiadványai. IV. Urbaria et Conscriptiones I. Budapest 1967. 104.). 33 1614-ben iktatták be a koronára szállott deregnyői birtok és egy kúria tulajdonjogába. 1666-ban már a castellumot említik (LELESZ Stat. és P 450. 6. cs. fasc. XVII. 1—76.), 1673-ban pedig a várat (arx) (MOL Bírósági Levéltárak. Hiteleshelyi levéltárak elenchusai. A jászói prépostság levéltárának mutatója. Q_357.). 1687-ben is „vár"-ként említik (MOL P 474. l.cs. 1 tétel és MOL P 450 17. cs. fasc. 2. IS-17.). 1713-ban „Bástya házá"-ban a kincstárról: MOL P 450 6. cs. fasc. XVIII. 1-44. 34 A református lelkészlak ma a templomtól nyugatra áll. 35 Bár a nádor 1612-ben engedélyt adott Daróczi Ferencnek, hogy Daróc vagy Deregnyő birtokain lévő udvarházai valamelyikét fallal körülvéve erősítse meg (KOPPÁNY 1990. 229.), a darócinál ezek szerint erre feltehetően nem került sor. Bizonyára ennek palánkját említik abban az 171 l-es tanúkihallgatási jegyzőkönyvben is, amelyet Galambos Ferenc udvarházának és pincéjének feltárása miatt készítettek (MOL P 450 6. cs. fasc XVIII. 1—44.). 220