A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Történelem - Zágorhidi Czigány Balázs: A domonkosok a középkori Beregszászon – Fehér Mátyás kritikája

A domonkosok a középkori Beregszászon - Fehér Mátyás kritikája Zágorhidi Czigány Balázs ,yA Beregszászon egykor létezett Sz. Domonkosrendi szerzetesek s apáczák zárdájáról igen kevés hiteles adat maradt az utókorra, miután e zárdáknak sem keletkezeié, sem alapítási éve, sem a Szentnek neve, kinek emlékezetére e zárdák fólavattattak Istennek, az utókor tudomására el nem jutott." - írta Rupp Jakab 1872-ben (RUPP 1870/76. 374.), s megállapítása szinte napjainkig érvényes. Rupp mindössze egyetlen ide vonatkozó középkori oklevelet ismertetett (feltehetően azt is téves dátummal), s két további XVI. századi adatot idézett, a már elhagyott kolostor javainak eladományozásáról. Az adatok sorát - főleg a XVI. századból - tovább bővítette ugyan Lehoczky Tivadar Bereg megyei monográfiája, de az alapvető kérdéseket ez sem válaszolta meg meg-nyugtatóan, igaz kísérletet tett mind az alapító személyének mind a kolostor védőszentjének meghatározására (LEHOCZKY 1881. II. 16-19.). A rend-történeti irodalom - egyetlen kivétellel - még ennél is szegényesebb eredményeket mutatott fel. Sigismondo Ferrari 1637-ben készült munkájában csupán a kolostor egykori létezését konstatálta, s annak pusztulási idejéhez adott némi támpontot (FERRARIUS 1637. 68., 511.). Pfeiffer Miklós Ferrari és Rupp Jakab eredményeire támaszkodva foglalta össze röviden a ház történetét (PFEIFFER 1917. 32-33), hányi Béla (IVÁNYI 1929. 16.) és Harsányi András (HARSÁNYI 1938. 80.) pedig csak felsorolásszerűen tett említést a beregszászi rendházról. Az említett kivétel Fehér Mátyás domonkos rendtörténész, aki 1944-ben megjelent munkájában rendkívül színes képet rajzolt a középkori kolostor életéről (FEHÉR 1944.).

1 Bár Fehér rend-történeti munkáit jelentősebb kritika eddig nem érte (a későbbiekben, hazájától és rendjétől távol készült munkáit annál inkább

2

), a gazdagnak tűnő jegyzet-anyag eleve kételyt ébreszthet azokban, akik ismerik a középkori magyar domonkos rendtartomány történe-tének szűkös forrásadottságait. Fehér eredményei - vagy az ismeretlenségben maradásuk miatt vagy a kutatók óvatossága miatt - nem épültek be a magyar középkortudományba, nem idézi őket sem Györffy György történeti földrajza (GYÖRFFY 1987. 532-533.), sem a Korai magyar történeti lexikon. (KMTL 98. - Beregszász, 171-172. - domonkosok) Az óvatosság indokoltnak tűnik. Elegendő csupán a legkorábbi adatot, az első említést megnéznünk, máris láthatjuk, hogy Fehér teljességgel megbízhatatlan, s nemcsak hogy önkényesen értelmezi a forrásokat, de manipulálja is azokat. Munkájában Lehoczkyra hivatkozva írja: )y

Annyi bizonyos, hogy már 1327-ben Beregszászott voltak domonkosok, mert Kunt comes, akinek az unokája Eberhard ebben az esztendőben Beregszász bírája, nagymuzsalyi szőlőbirtokából egy részt a beregszászi kolostornak adományozott." (FEHÉR 1944. 4.) Az idézett helyen (pontosabban az azt megelőző oldalon) azonban Lehoczky csupán arról tesz említést: „Hogy ez időben a német lakosság itt túlnyomó volt, kitűnik onnan is, hogy német bírája vala; névszerint 1327-ben Eberhard fia Péter, kinek atyja Kunt comes nagymuzsalyi birtokos..." {LEHOCZKY 1881.

/IL 92.). Domonkosokról tehát itt szó sem esik, de nemcsak itt, hanem az eredeti oklevélben sem. A forrás - immár Lehoczky hibájából - kissé nehézkesen azonosítható, Lehoczky ugyanis egyrészt nem ad meg sem kiadást sem lelőhelyet, másrészt pedig - mint az ugyancsak általa összeállított beregszászi bírói névsorból kitetszik - a forrás dátuma itt hibásan szerepel, az adat valójában 1337-ből származik (LEHOCZKY 1881. II. 111.). Ezzel a dátummal már valóban megtaláljuk az oklevelet Györffy történeti földrajzában Beregszásznál, részletesebben pedig Muzsajnál is, ahol az is kiderül, hogy egy könnyen ellenőrizhető, kiadott oklevélről van szó (GYÖRFFY 1987. I. 546.).

3 A legtöbb adat ellenőrzése során - már amennyire a gyakran homályos hivatkozások ellenőrizhetők - hasonló eredményre jutunk. Általában az a módszer figyelhető meg, hogy Fehér a Lehoczkynál idézett várostörténeti adatokból kompilált domonkos vonatkozású forrásokat, vagy az ő - többnyire a leleszi konvent hiteleshelyi levéltárára utaló hivatkozásai mintájára fiktív adatokat kreált. így lett pl. a Lehoczky által is említett János beregszászi plébános és királynői káplán domonkos szerzetes (vö. LEHOCZKY 1881. II. 93., 127. és FEHÉR 1944. 8., 10.), és így született fiktív adat Erzsébet királynő birtokadományáról (FEHÉR 1944. 8.). A gyanú elterelése végett mindössze annyit tett, hogy bár maga is hivatkozott 1 Megjelent különlenyomatként is (30 p.), a jegyzetekben ennek oldalszámaira hivatkozom. Változatlan formában (lényegében az eredeti tanulmány másolataként), némileg módosíttt címmel megjelent a Fehér által szerkesztett, előbb New Yorkban, majd Buenos Ariesben megjelenő történelmi folyóiratban. FEHÉR 1971. 2 A kétes forrásértékű ún. Kassai kódex körüli problémák legújabb összefoglalása: KOVÁCS 1996. 3 Kiadása: Ao 602. A nyíregyházi JÓSA ANDRÁS MÚZEUM ÉVKÖNYVE XLII. évfolyam 2000. 149-153. 149