A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Történelem - Kiss András: Két középkori oklevélszöveg Szatmár vármegye levéltárából

Két középkori oklevélszöveg Szatmár vármegye levéltárából Kiss András A levéltári szakirodalomban közismert megállapítás, hogy a középkori oklevelek elsődleges őrzőhelyei a városi, családi és egyházi levéltárak, nem pedig a vármegyeiek. Ez utóbbiaknak — nagyon kevés kivételtől eltekintve — nincsenek is saját, vármegyei vonatkozású középkori okleveleik. Ami a vármegyei levéltárakba került, az az ottani nemes családok útján, többnyire letétként, nemességvizsgálati eljárások vagy peres ügyek bizonyító anyagaként jutott oda (vö. FEKETE NAGY 1936. 28-36., GÁRDONYI 1942/45. 188.). A rend-szeres levéltári kutatások ezeket már feltárták és ismer-tették, mégis előfordulhat, hogy a vármegyéknél középkori oklevelek másodlagosan, valamely XVIII. vagy XIX. században folyó per mellékleteként őrződtek meg. Ennek következtében ezekben a levéltárakban a kutató nem a nyilvántartott középkori anyagban, hanem későbbi századok ügyeinek mellékleteként még számíthat középkori oklevelekre, akár eredetiben, de többnyire másolatban. Szatmár vármegye levéltárának viszonylatában így került elő 11 darab túlnyomórészt ismeretlen, XIII—XV. századi eredeti oklevél egy 1826ban lezárult ügy (fehérgyarmati osztály) irataival az az évi anyagban (Kiss 1992. 73-89.). Az alább közölt két középkori oklevélmásolat szintén egy több évszázados viszály eredményeként 1820-ban megindult sajátos határkiigazítási per bizonyító irataként került az 1836. év megfelelő irataihoz.

1 De hasonló módon szerepelnek mellékletként az 1838-as év polgári pereinek iratai között a Parlaghy család 1386 és 1785 közötti iratainak regesztái is.

2 Ez alkalommal forrásközlésünk nem eredeti oklevelek alapján készült ugyan, a közlést több szempontból mégis indokoltnak tartjuk. Elsősorban azért, mert az 1366. január 13-án kibocsátott idézővallató parancsot eddig csak regeszta formában közölték, viszont az 1425. november 16-i oklevél ez ideig nem jelent még meg. Ha pedig a Perényi család levéltárában őrzött, feltehetően az itt közölt oklevelekkel azonos szövegű 1366. évi és 1425. évi oklevelek kiadására sor is kerül az Anjou-kori oklevéltárban (AOKL), illetve a Zsigmondkori oklevéltárban (Zso), erre csak a távolabbi jövőben számíthatunk.

3 Indokolt közlésük levéltártörténeti szempontból is mind a levéltári anyag szétszóródása, vándorlása, lappangása és az oklevélszövegek különböző áthagyományozási formáinak (SZENTPÉTERY 1930. 245-246 JAKÓ-MANOLESCU 1987. 114—118.), illetve Szatmár vármegye levéltára középkori oklevélszövegeinek pontos nyilvántartása és alaposabb megismerése érdekében is. De esetleges későbbi, eredetiből történő közlésük előtt még másolati formában is hasznos adatokat szolgáltatnak egy helytörténeti jelentőségét meghaladó, sajátos birtok- illetve vármegyehatár-kiigazítási ügyben. A per gyökerei több évszázadra nyúlnak vissza. Tárgya — a peres iratokban használt kifejezéssel élve — az a tér, amit a Szatmár vármegyéhez tartozó Egri helységben, az Ugocsa vármegyei túrterebesi földesuraság birtokolt. A szemben álló felek, amint a periratokból kiderül, egyrészt a „kisded Egri helysége" birtokosai, köztük a Szirmayak, másrészt a túrterebesi fbldesuraság: a főrendű báró Perényi család. A kirendelt nádorispáni bíróság előtt lefolyt per első szakasza után a pervesztes egri birtokosok mint felperesek nyomtatásban adták ki a per történetét és a perfolyam összegezését, amit a további eljárás érdekében nyújtottak át a perben beavatkozóként szereplő Szatmár vármegyéhez. Ebből a nyomtatott összegezésből idézzük a per „történetes leírását": „Egri és Túr-Terebes helységek határok között a' tisztelt két tekintetes vármegyék határát egymástól a' Túr folyó vize választja. Azomba Mára a régibb századokba a Túr-Terebes-i fóldesuraság az Egri-i békességes, most már peres térbe a' Túr vizén hatalommal általtörvén, a' tér versengés alá esett, mellyet nyomban per követett. A bíróság a' tért a' felpereseknek [az egrieknek] a fellyebb vitel úttyán is visszaítélte, de az ítélet végrehajtását az alperesi hatalom és tekintet meggátolta. így Bírósan vissza nem állított határvonal nélkül birtokban maradtak mind a ketten, eggyütt használták a' tért. Közbejött az is, hogy báró Perényi Gábor Egri-be birtokos lett felesége, Salgai Katalin úttyán, mely birtok azomba 1613-dik esztendőbe történt kiváltással megszűnt, a tér használattya azomba közös maradt. Már 1780. esztendő körül, ugyancsak a méltóságos TúrTerebes-i földesúr kisded Egri helysége fő birtokosát Szirmayt 1 SzvmLt. Miscellanea juridico civilium — Polgári egyveleg tárgyak (a továbbiakban Polg. egyv. t.) 1836. évi fasc. 53, 52.sz. irat. 2 SzvmLt. Processus civiles — Polgári perek 1838. évi fasc. 83. (971. sz. doboz) 61.: Extractus litteralium instrumentorum famíliám Parlaghy concernentium in tabulario publico inclyti conventus Sacrae Crucis de Lelesz reperibilium. 3 A MÓL CD alapján megállapítható, hogy a Perényi család levéltárában az általunk közölt másolatokkal azonos kibocsátású és keltezésű — ugyancsak nem eredeti — oklevelek találhatóak. Ezeket, regesztáik hiányában nem azonosíthattuk. Az I. Lajos király által kibocsátott 1366. január 13-i oklevél ott őrzött 1800—1825 közötti másolatának jelzete MÓL DL 70650. Zsigmond király 1425. november 16-i oklevelének 1425-ben átírt másolata a MÓL DL 11734 jelzet alatt található. Feltételezzük, hogy a két oklevél azonos a jelen cikkben közöltekkel. A nyíregyházi JÓSA ANDRÁS MÚZEUM ÉVKÖNYVE XLII. évfolyam 2000. 133-137. 133